Hát, végre gép elé jutottam… Annyira sűrű volt a program New York-ban, hogy szó szerint szinte semmi másra nem jutott időm, még blogbejegyzést írni sem. Most visszafele utazunk, amikor elkezdem írni az első bejegyzést, egész pontosan a varsói repülőtéren várunk a lekésett csatlakozás miatt. Ez a poszt még nem a versenyről, nem a maratonról fog szólni, inkább csak New York-ról, az USA-ról, illetve hát arról, amit én láttam belőle, ahogyan én megéltem.
Lakáscserével voltunk kinn, ami azt jelenti, hogy valakinek a lakásában laktunk ingyen, ők pedig cserébe majd jövő nyáron jönnek el Budapestre, amikor a mi lakásunkban fognak lakni. Elég sokat spóroltunk ezzel (amit elkölthettünk minden más programra) és egész jó helyen is voltunk, a Central Park-hoz közel, Harlem déli részén. A lakás a célnak megfelelt, bár kb csak aludni jártunk oda. 🙂
Október 26-án, péntek este érkeztünk, bő egy héttel a maraton előtt. Szombaton borzasztó idő volt, esett és fújt, 1-2 órás sorban állás után el is maradt a Szabadság szobor és az Ellis Island megtekintése, mert beszüntették a komp közlekedést. És a One Word Observatory-ra sem jutottunk fel, akkora volt a köd, hogy nem látszott a városból semmi. Jól indult az őszi nyaralásunk… Este viszont jól sikerült a hajós-vacsorás-pezsgős városnézés, gyönyörű volt a város a Hudson folyóról és az East River-ről, és persze megálltunk a Szabadság szobor mellett is.
Vasárnap reggel futottam egy rövidet a Central Park-ban. Nagyon nagy ez a park, nem is tudtam elfutni a végéig (oda-vissza) egy óra alatt, és hát vasárnap, a maraton előtti hétvégén nagyon sokan futottak is. Elég széles utak vannak benne (nem éppen egy Margit-szigeti futókör), így lehetett normálisan futni, de tényleg a tömeg a legjobb szó rá, arra ami ott volt. Persze felemelő érzés volt, nagyon sokan különféle New York Marathon pólókban voltak, és hát a zöldben, a felhőkarcolókkal a háttérben azért óhatatlanul is eszébe jut az embernek, hogy hát erre készült, erre várt egy éven át.
Délután amerikai foci meccsen (NFL) voltunk és megnéztük a Broadway-en az Oroszlánkirályt. Hát az utóbbi valami fantasztikus volt. Bár azt mondják bármelyik Broadway előadás nagy élmény, és ez valószínűleg így is van, ez különösképpen az volt – ráadásul mi az első sorban ültünk. Előtte-utána megnéztük a Time Squere-t is, ami szintén nagy hatással volt rám. Sok videóban mondták, hogy kerüljük el, az amerikaiak nem is szeretik, csak turisták vannak, kicsit gagyi, satöbbi – hát nem tudom, nekem nagyon bejött. Napközben is látványos, éjszaka viszont a sok száz négyzetméternyi kivetítő igazán hatásos. Nekem tetszett, de el tudom fogadni, ha valakinek ez már sok. 🙂
Egyébként ezekben a napokban az egész város a Halloween-re készült. Az nyilván alap, hogy a boltok dekorációja és akciós kínálata tele volt az ilyenkor megszokott szezonális dolgokkal, de az látszott, hogy Amerikában, vagy legalábbis New York-ban ez tényleg egy komolyabb népünnepély. Az egyes házak közül is sok fel volt díszítve, de sokan jártak már a konkrét estét megelőző napokban is kifestve vagy valamilyen jelmezben. A Halloween esti felvonulást sajnos más programok miatt ki kellett hagynunk, pedig elvileg az is nagy show.
Két nap alatt egyébként nagyjából képbe rázódtunk a várossal. Kiismertük a metró közlekedést (a különbséget a Local és az Express járatok között), megértettük a távolságokat (hiába van valami közel a térképen, gyalog minden messze van). Én egyszer, tíz éve már jártam New York-ban, ahhoz képest meglepetésként ért a kosz és a szemét. Valahogy szebb kép maradt meg bennem. Persze az üzleti negyed szebb valamelyest, mint Harlem, de általánosan elmondható, hogy a metró lepukkant, mindenhol nagyon sok a szemét, minden nap láttunk legalább egy paktányt (nappal). Valahogy párhuzamosan van jelen a modernség és fényűzés valamint a kosz és a lepukkantság. Minden nagyon drága egyébként (főleg a jó étel és ital), bár persze a helyiek azért többet is keresnek, mint a magyarok. Ami viszont pozitív meglepetés volt, hogy New York-ban közel két hét alatt konkrétan senkit nem láttunk dohányozni, sehol. Az egész ott tartózkodásunk alatt egy embert láttunk cigizni, a Niagara túránkon egy spanyol túrista srácot. Ez még így visszagondolva is elég hihetetlennek tűnik…
Hétfőn Washingtonba utaztunk, ott aludtunk, a keddet Philadelphia-ban töltöttük. Teljesen más városok, mint New York. Több a tér, több a zöld, sokkal európaiabbak. Valószínűleg sokkal élhetőbbek is, mint New York. Persze Manhattan-t bizonyos szempontból nem lehet felülmúlni. 🙂
Szerdán egy újabb Broadway előadást néztünk meg (Frozen – Jégvarázs), este pedig egy kosármeccset. Ez utóbbi nagyon jó ötlet volt, igazi amerikai show. Én személy szerint nem vagyok oda a kosárlabdáért, de azt meg kell hagyni, hogy az amerikaiak tudják, hogy hogyan kell olyan bulit csinálni, amit minden néző élvez, függetlenül egyébként attól, hogy mire vett jegyet. 🙂 A kettő között felmentünk az Empire State Building-re és napsütésben nézhettük meg Manhattan-t (amire a maraton napját leszámítva asszem nem is volt több példa).
Csütörtökön a Niagara vízesést néztük meg – kár lett volna kihagyni, tényleg lenyűgöző. Végig esett vagy szemerkélt az eső, ami persze nem volt kellemes, de cserébe nem volt tömeg, az első sorból élvezhettük a látványt és fényképezhettünk. Amit külön meg kell említeni, az a Maid of Mist túra, azaz, amikor hajóval bevisznek a nagy vízesés közelébe. Hát ekkor mindegy volt, hogy esett-e egyébként vagy sem, csurom vízesek lettünk. De megérte, tényleg életre szóló élmény volt ez is.
(A nagyobbik vízesés, a Horseshoe Bend, még csak odafele menet.)
A péntek-szombat-vasárnapot a maratonra szántam. Eddigre egyébként már kb két maratont legyalogoltunk, úgyhogy pihenésről nem nagyon volt szó. Pénteken a Marathon Expo-val kezdtünk, ami Manhattan-ben volt. Profi szervezés, bár nagy tömeg volt. A rajtszámot egy elkülönített VIP helyen tudtam átvenni, erről majd írok később. A New Balance “bolt”-ban voltak jó futó ruhák, de annyian voltak, hogy inkább kihagytuk. Átvettük még a szombati 5 km-es futás (Abbott Dash to the Finish Line) rajtszámát (és sapkáját), és kb indultunk is megnézni az Intrepid múzeumot, ami egy anyahajó és egy tengeralattjáró kiállítását jelentette. Érdekes volt.
Délután, illetve kora este a maraton megnyitó ünnepsége volt, amire jelentkeztem és meghívtak delegáltnak. Sajnos csak hatan voltunk, mert valamiért nem verték nagy dobra a nevezést. Jó érzés volt “sportolóként” bevonulni amikor bemondják, hogy Hungary. 🙂 Meglepően sokan voltak a lelátókon, igazi buli, illetve fieszta hangulat volt. Az eseményt tűzijáték zárta. Nagy élmény volt ez is, de ekkor már inkább csak az maradt meg, hogy na itt is állni kellett 2-3 órát, a maratonra rápihenés helyett.
Szombat reggel, esős, szeles időben volt az 5 km-es felvezető verseny, amire beneveztem Ildit, és persze én is futottam vele. Az ENSZ székháztól indultunk, elfutottunk a Central Park-ig, amiben megtettünk egy kisebb távot és a maraton díszletei között, annak a céljában volt a befutó. A versenyen nagyon sok maraton futó indult (mint átmozgató edzés) és persze sok helyi, aki nem tud vagy nem akar maratont futni, vagy csak nem jutott be. Ennek megfelelően elég jó hangulat volt, sokan fényképezkedtek közben – igazi öröm futás volt. (Ildi azért becsületesen megküzdött a célba érkezésért, végigfutotta a távot, nagyon büszke voltam rá!)
Napközben még gyorsan megnéztünk egy-két dolgot, este pedig a magyar konzulátusra voltunk hivatalosak palacsinta partira. Jó volt a többi futóval találkozni, beszélgetni – bár a vége felé azért átfutott az agyamon, hogy a szombati nap sem éppen a rápihenésről szólt…
Vasárnap a verseny napja volt, erről külön írok majd. Este még belenéztünk egy hoki meccsbe (NHL), bár annak nem volt olyan jó hangulata, mint korábban a kosárnak.
Hétfőre még volt egy szuper programunk: helikopteres városnézés. Persze az idő elromlott, esett az eső, fújt a szél. Elvileg nyitott helikopterrel mentünk volna, de a rosssz idő miatt maradt a zárt, bár így is hatalmas élmény volt fenntről látni a várost. Nekem maga a helikopterezés is, soha nem ültem még rajta, érdekes volt, szerettem.
Délután még elsétáltunk a Brooklyn hídhoz (maraton utáni levezetés…) – kár lett volna kihagyni. Este pedig megnéztük a naplementét a Rockefeller Center tetejéről (Top of the Rock) és az ott lévő bárban ittunk egy-két koktélt. Utolsó esténk volt, gyönyörű volt az esti fényekben New York.
Kedden csak este indultunk haza, így a nap nagy részét a Természettudományi Múzeumban töltöttük (American Museum of Natural History). Persze a felét sem tudtuk bejárni. Késő délután még elintéztünk egy-két dolgot és mentünk ki a reptérre, ahol a 22:40-es járatunk az előre szólt hajnali 1 helyett végül 2 után indult haza. A bejegyzést pedig bár a varsói reptéren kezdtem, szombat reggel itthon fejeztem be… 🙂
Folytatás következik! 🙂
