Tegnap volt június 4-e, ami azt jelenti, hogy onnantól kereken 5 hónap van már csak hátra a New York Maratonig. Ma már egy kicsit kevesebb. 🙂 Az ilyen kerek számok jók arra, hogy az ember kicsit elgondolkodjon, hogy hol is tart a felkészüléssel, a szervezéssel. Most ez utóbbiról fogok írni, mert azzal elég jól állok, szinte kész is vagyok.
Repülőjegy
Szerencsére pont idén májustól indított a LOT lengyel légitársaság közvetlen járatot New York-ba, így nem is volt kérdés, hogy náluk veszek majd jegyet. Ráadásul azon kívül, hogy közvetlen járat, nagyon jó árban is volt, szerencsére itt sikerült jó üzletet kötni. Bár mint kiderült, amikor mi jövünk visszafele, akkor nincs közvetlen járat, így Varsóban át kell szállnunk, de legalább odafele biztosan meglesz a csomagunk. 🙂 Tíz éve, amikor egyszer már jártam New York-ban, akkor párizsi átszállással, sikerült elkeverni a poggyászom, és csak 2-3 nappal később kaptam meg. Nem volt jó élmény. Egy maraton előtt meg pláne nem hiányzik valami hasonló. A közvetlen járat gyorsabb is, kényelmesebb is, és praktikus.
Szállás
Számomra a legnagyobb kihívás mindvégig a szállás volt. Ha már egyszer New York, akkor szerettem volna 3-4 napnál többet eltölteni ott, ráadásul az elején úgy volt, hogy a gyerekeket is visszük. Így viszont mind a hotelek, mind az airbnb-s szállások horror árra jöttek ki, annyira, amennyit biztosan nem fizettem volna értük. Bár végül csak ketten megyünk Ildivel, és persze lehetett volna kompromisszumokat kötni (mondjuk valahol jóval távolabb egy kisebb szállást keresni), de az az igazság, hogy még így sem lett volna olcsó.
Végül egy nemzetközi lakásmegosztó portálra regisztráltam, és ott sikerült szállást találnunk, teljesen ingyen. Csak az a feltétel, hogy amíg mi ott vagyunk addig a mi lakásunkba jön a New York-i család. Az oldal egyébként nagyon bejött, áprilisban ezen keresztül voltunk Prágában, illetve most június végén is így fogunk lakást cserélni egy spanyol családdal. Az ingyenesség mellett nekünk nagy előny, hogy nem egy kietlen hotel szobába megyünk a gyerekekkel, hanem olyan lakásokba, ahol szintén van gyerekszoba, sok játékkal. Megfizethetetlen az a nyugalom, amíg a gyerekek órákon át elvannak a számukra új játékokkal. Bár New York-ba végül csak ketten megyünk, viszont így nagyon sok pénzt spórolunk (amit elkölthettem a nevezésre, illetve majd programokra).
Indulási jog
A legtöbb időmet a részvételi jog megszerzése (illetve végül megvétele) vitte el. Az nyilván esélytelen volt, hogy szintidőt fussak, így elsősorban a sorsolásban bízhattam, ahol azonban 10% körül volt csak az esély, hogy kihúznak. Nem is jött be. Ezután maradtak a nemzetközi utazási irodák (International Travel Partner-ek), ahol alap esetben 3-4 éjszaka szállással együtt lehet indulási jogot vásárolni, kizárólag csomagban, jó sok pénzért. Mivel nekem ugye megoldott volt a szállásom, ezért olyan opciót kerestem, ahol vagy szállás nélkül, vagy maximum egy éjszaka szállással, még mindig drágán, de a többi ajánlathoz képest jóval olcsóbban tudok befizetni a részvételre. Ez végül egy új-zélandi utazási iroda lett, a Marathon World Travel. Egy kb 45 fős új-zélandi csoportba kerültünk így be ketten magyarok, bár mi csak egy éjszakát töltünk majd velük. Ez végül egyébként jól jön, mert tartozik hozzá egy reggeli transzfer a verseny rajtjához, ami elég messze van Manhatten-től. Így legalább biztos ott leszünk és nem nézünk el semmit. Az iroda elég profinak tűnik, 2-3 hetente mindig küldenek valami infót, motivációt, elintézni valót.
Maraton programok
Bár még túl sok időt nem foglalkoztam vele, azért egy-két eseményre már regisztráltam. A verseny előtti nap lesz egy 5 kilométeres futóverseny, ami ugyanott ér véget, ahol majd a maraton befutója lesz. Erre beneveztem (kizárólag átmozgató jelleggel), és ugye erre befizettem Ildit is, akinek szép kihívás lesz. Lassan el is kell majd kezdenem összerakni az edzésprogramját. 🙂
Játszom a gondolattal, hogy befizessek egy autóbuszos városnézésre is, ami a maraton útvonalán megy végig. Hasznos lenne tudni, hogy milyen lesz a pálya, mennyi és milyen emelkedőkre készüljek. Hol lesznek rajta a lélektani pontok. Azért más térképen nézegetni és élőben látni.
Lesz még az expo, illetve zászlós megnyitó ünnepség. No és persze a rengeteg futástól független New York-i program, amiknek a szervezésére még semmi időm nem volt, de ami késik, nem múlik! 🙂
Ami azt illeti a szervezéssel nagyon jól állok, gyakorlatilag minden megvan. Most már csak rajtam és a felkészülésen múlik, hogy hogy fog sikerülni a nagy verseny.
Ahogy várható volt a múlt hét szerdai sorsolás után kicsit felpörögtek az események. Előtte is úgy készültem persze, hogy ha a sorsoláson nem jön össze az indulási jog (amelyre azért elég nagy esély volt, egész pontosan 85% körüli), akkor maradnak az utazási irodák (International Travel Partners). Ez a szál izzott fel a múlt héten, illetve persze a szervezés másokkal, a legolcsóbb opciók felkutatása.
Én már tavaly írtam néhány irodának, hogy informálódjak, milyen lehetőségek vannak, lehet-e csak indulási jogot venni, mennyibe kerülnek az egyes opciók (szállodáktól, éjszakáktól és ellátástól függően). Akkor még a legtöbben csak a tavalyi, azaz 2017-es árakat tudták elmondani, de az kiderült, hogy összességében azért nem lesz olcsó (de még így is lényegesen olcsóbb, mint a jótékonysági szervezeteken keresztül történő futás) és csak indulási jogot nagyon nehéz szerezni. Egyedül egy magyar utazási iroda (Pegazus) jelezte akkor, hogy ők valahogyan, valahonnan tudnak indulási jogot, de 2018-ra még semmi sem biztos.
A szabályok egyébként elég egyértelműek. Majdnem minden országban van egy (néhol több) utazási iroda, aki szerződéses viszonyban áll a NYRR szervezettel, akik a New York Maratont szervezik. Kizárólag ők adhatnak el indulási jogot, és azt sem önállóan, hanem csak manhattan-i szállással együtt. A repjegy inkább plusz opció, anélkül lehet utazást foglalni. Viszont szállás nélkül nem. Ami még szabály, hogy csak annál az utazási irodánál foglalhatsz, amelyik az országodban van – ezt nézik is egyébként. Ez alól egy kivétel van, hogy ha nincs az országodban hivatalosan regisztrált ITP. Persze a világ százakárhány országában van, de Magyarországon – ez esetben szerencsére – nincs. Ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag bármelyik ITP-n keresztül foglalhattam utat, bárkinél érdeklődhettem, sőt, akár versenyeztethettem is volna őket egymással, bár erre végül nem volt lehetőség (olyan sok az érdeklődő, hogy jó helyzetben vannak az irodák). Ez azért sokkal szerencsésebb, mintha egy magyar iroda lett volna monopol helyzetben.
A sorsolás után egyből írtam azon irodáknak, akikkel már tavaly egyeztettem, és még vagy 15-20 másik irodának, részben találomra, részben célzottan (környező országok például). A Facebook oldalról többekkel (többetekkel) is leveleztem vagy beszéltem, hogy kinek mennyire reális a részvétel, mennyire eltökélt, mit keres. Azért elég vegyes volt a kép, attól függően, hogy volt már aki foglalt magától, volt olyan, akinek tényleg kell szállás és úgy keres lehetőséget, és voltunk nem túl sokan, akiknek szállásuk volt, ideális esetben csak részvételi jogot kerestünk volna, de mivel erre nem volt nyitott senki, maradt az az opció, hogy minél olcsóbban és minél kevesebb napra (ha lehet csak egy éjszakára) foglaljunk szállást az indulási jog mellé. A Pegazus – az egyetlen, aki jelezte, hogy tud kizárólag indulási jogot – eltűnt, az emailekre nem válaszoltak, nem tudtam őket elérni.
Nem akarom az összes ITP-vel folytatott levelezésem összefoglalni, a lényeg az, hogy a legtöbben nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, de konkrétan segíteni nem tudtak, mert ragaszkodtak a 3 vagy 4 éjszakához (már kifizették a szállásokat) és ehhez olyan ár párosult, amit nem akartam kifizetni. Volt néhány iroda (egy kanadai, egy orosz, illetve egy indonéziai), akik már sokkal reálisabb áron tudtak ajánlatot adni, általában 3 éjszakára, kettő vagy több fős szobákban, becsatlakozva helyi futók mellé. Végül a legjobb ajánlatot egy új-zélandi utazási irodával leveleztem le. Ők vállalták, hogy csak egy éjszakát kell fizetnem, ketten összeállva egy kétfős szobában, az addigi legalacsonyabb áron. Az éjszaka a maraton napja előtti, ami még jó is, hiszen onnan közvetlen transzfer lesz a rajthoz, ami azért elég messze van Manhattan-től (Staten Island). Végül Cseke Mátyással összeállva (akinek szintén egy álma válik majd valóra New York-ban) lefoglaltuk ezt az opciót, mondván, ennél jobb biztosan nem lesz olyanoknak, akiknek csak egy éjszakára kell (vagy arra sem) szállás.
A fent leírtak ugyan egyszerűnek hatnak, de az elmúlt napokban emailek tucatjait (ha nem százait) írtam, leveleztem összesen vagy 20-25 utazási irodával, plusz tartottam a kapcsolatot néhány potenciális futóval, akik szintén indulási jogot (és szállást vagy repjegyet) keresnek. Ráadásul megjelent bizonyos fajta időnyomás is, ugyanis egyre több utazási iroda kezdte visszajelezni, hogy nagyon nagy az érdeklődés, fogynak a jegyei, voltak ahol már foglalni nem is, csak várólistára jelentkezni lehetett. Ahogy várható volt, a sorsolás után megindult a jelentkezési dömping, és mintha a sorsoláshoz hasonlóan itt is nagyobb lenne idén az érdeklődés.
A lényeg, hogy a hétvégén leleveleztük a részleteket az új-zélandi irodával, hétfőn pedig az utalással véglegesítettük a döntésünket. Innen elvileg már fix a helyünk, bár persze még millió egy részletet kell még kiderítenünk, megtudnunk, de innentől tényleg már csak rajtunk múlik, hogy ott legyünk. Ez azért elég szuper érzés, most már lehet csak a futásra és az edzésekre koncentrálni!
Eltelt három nap, mire lett annyi időm, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Szerdán volt a New York Maraton sorsolása, egész pontosan szerda reggel kilenctől egész napon át az éjszaka közepéig, sőt, valahogy hajnali háromig.
Az már nem hír, hogy nem sorsoltak ki. 🙂 Amiről írni akarok, az inkább az érzéseim, hogy hogyan éltem meg ezt a pár napot, illetve, hogy hogyan tovább.
Szerdán napközben a munka miatt szerencsére nem nagyon volt időm a sorsolással foglalkozni. Csak annyira futotta, hogy kiderült néhágy apróság a sorsolással kapcsolatban., Például, hogy nem azzal a bankkártyával regisztráltam, amiről feleségem sms-t kap, így arra hiába fogok várni, hogy majd ő szól. Majd az is kiderült (Facebook posztokat olvasgatva), hogy emailt csak a sorsolása végén küldenek egyszerre mindenkinek, arra is hiába várok. Délután az is kiderült, hogy először a pénzt vonják le a számládról, a NYRR oldalán a státuszt csak sokkal később frissítik.
Estére, mire hazaértem, kiderült, hogy az online bankom kell figyelni, hogy megjelenik-e rajta a terhelés. Azért az este elég lassan telt, 10 percenként nézegettem, hogy esetleg levonták-e már a nevezési díjat. Jobb volt napközben, amíg munkával telt az idő. 🙂 Még éjszaka is felébredtem, egyszer-kétszer, de hiába nézegettem, nem volt terhelés. Mondjuk akkor még azt írták a NYC Marathon Facebook oldalán, hogy tart a sorsolás. Aztán reggel már a szomorú email várt, hogy nem jártam szerencsével.
Ahogy sokan mások sem. Én tényleg sokaknak nagyon drukkoltam, akiket elsősorban ismeretlenül is ismerek a Facebook oldalról. Nyert egy-két ember, de a többség, akik “Sorsolás után” bővebben
Két nap és megejtik a 2018-as New York Maraton sorsolását azon amatőr futók számára, akik nem tudtak elég jó időeredménnyel nevezni a versenyre. Ez sok tízezer, idén valószínűleg először több, mint százezer embert jelent majd, akik közül mindössze körülbelül 16 ezer szerencsés juthat indulási joghoz a sorsoláson. Ebből hamar ki is lehet számolni, hogy az esély arra, hogy engem is kisorsol a gép, kb 16%, azaz egy a héthez. Nem túl sok (bár nem is lehetetlen).
Amikor kitaláltam, hogy le akarom futni a New York Maratont, még nem tudtam, hogy nem olyan egyszerű a részvétel, hogy csak jelentkezem. Emlékszem, hogy meglepődtem, hogy sorsolás van. Ráadásul évről évre kisebb a részvétel esélye, ha jól emlékszem 2016-ban még 25% körül volt, tavaly már csak 20%, és bár az idei évről nincsenek még hivatalos adatok, de biztos, hogy tovább csökken az esély (azaz nő a jelentkezők száma). Én 16%-ra tippelem.
Egy dolog viszont fair, hogy bár három kategóriában sorsolnak (NY vonzáskörzete, USA és nemzetközi), az egyes kategóriákban jelentkezők számától függetlenül az esély ugyanakkora, azaz mindhárom kategóriában a jelentkezők várhatóan 16%-át fogják nevezési joghoz juttatni ilyen módon.
Természetesen nagyon várom a szerdát (vagy lehet, hogy csütörtök hajnalt az időeltolódás miatt), hogy szerencsés leszek-e vagy sem. Tudom, hogy sokan vannak, akik évek óta kitartóan jelentkeznek és még soha nem sorsolták ki őket. Én pedig először próbálkozom, miért gondolnám, hogy a nevem ott lesz az indulók listáján… Természetesen olyannal is beszéltem már, akinek ez összejött. A 16% esély az mindenkinek 16%, függetlenül attól, hogy először vagy sokadszorra jelentkezik.
Ugyanakkor nyilván nincsenek illúzióim, tudom, hogy fordítvan nézve, 84% esélye annak van, hogy nem fogok így indulási joghoz jutni. Ezért is kezdtem el B és C tervet is kitalálni, felállítani, amik elsősorban az International Travel Partner-ekhez kötődnek. De róluk majd később, ha aktuális lesz a sorsolás után. Szóval nem fogok kétségbe esni akkor sem, ha nem a jó hírrel érkezik majd az email. A legegyszerűbb és legolcsóbb így lenne a részvétel. De ettől függetlenül én ott leszek november 4-én.
Viszont magamon kívül szorítok mindenki másnak is. Írhatnám, hogy minden magyarnak, ami igaz is, de főleg azoknak, akik követik a blogomat és a Facebook oldalamat, és tudom, hogy jelentkeztek, hogy szeretnének indulni. Jó lenne ha ők is szerencsések lennének, és minél többen tudnánk együtt futni abban a csodálatos városban. Bár többségükkel (többségetekkel) személyesen még nem találkoztam, mégis tényleg nagyon drukkolok, hogy a nevetek ott legyen a rajtlistán!
Az elmúlt hetekben kicsit felpörögtek az események a New York Maraton szervezése körül, éppen itt az ideje, hogy összefoglaljam, mivel hol tartok.
Nevezés
Az A terv keretében beadtam a jelentkezésem a sorsolásra. Ez a legolcsóbb (persze még így is drága) verzió az indulásra, 358 dollár. Sajnos aránylag alacsony az esély, illetve kizárólag a szerencsén múlik.
Évről évre egyre többen jelentkeznek, így ezzel párhuzamosan az esélyek is egyre csökkennek. Míg 2014-ben a jelentkezők közel harmada kapott indulási jogot, 2016-ban már csak 23%-uk, tavaly pedig 17%-uk. 2017-ben egész pontosan 16 211 futót sorsoltak ki 98 247 jelentkezőből. Sajnos az arány várhatóan csak romlani fog idén is, gondolom még többen jelentkeznek majd.
Jelentkeztem a sorsolásra
A sorsolás február 28-án lesz.
A B terv az International Travel Partners opció, azaz a kvázi utazási irodás indulás. Ez ahány iroda annyi konstrukciót jelent a gyakorlatban, kezdve onnan, hogy csak indulási jogot adnak drágábban egészen odáig, hogy a szállást és repjegyet is náluk kell intézni. 6-8 irodával még tavaly ősszel felvettem a kapcsolatot, de akkor még nem voltak konkrétumok a 2018-as versenyre. Azóta már vannak, néhányan jelentkeztek is, de itt még bele kell ásnom magam a részletekbe a következő hetekben.
Utazás
Tavaly ősszel olvastam a hírt, hogy újra lesz közvetlen Budapest – New York repülőjárat, a lengyel nemzeti légitársaság (LOT) üzemeltetésében. Folyamatosan figyeltem az oldalakat és nemrég meg is nyiltak a járatok. Sőt, két hete volt a LOT-nak egy év eleji akciója, ahol erre a járatra is akciós repjegyeket kínáltak.
Korábban úgy terveztük, hogy családosan utazunk, egyedül a nemsokára két éves Ádám kapcsán hezitáltunk. Aztán a nagy hezitálás vége az lett, hogy – hála a nagyszülőknek – a gyerekek maradnak és csak Ildivel utazunk. A maraton mellett azért közel 10 nap New York-ban biztosan felejthetetlen lesz. Meg is vettük a jegyeket még az akció keretében.
Budapest – New York repjegy
Szállás
Ahogy írtam, a szállás opciók (hotel, Airbnb) nagyon drágák, messze ez lenne a legnagyobb költsége az utazásnak. Egy jó alternatívának tűntek a nemzetközi lakáscserés oldalak, ahol csak annyi volt a dolgunk, hogy találjunk egy olyan New York-i családot, akik éppen Budapestet szeretnék meglátogatni, lehetőleg éppen akkor, amikor a New York Marathon van. Persze ez így elsőre elég hihetetlennek tűnt, de aztán kiderült, hogy New York-ból és a környékéről több ezren vannak fel ilyen oldalakon és Budapest egész vonzó útícél az amerikaiak számára. Persze sok száz családnál történt érdeklődésből és sok levelezésből csak néhány potenciális cserelehetőség maradt, de végül sikerült megegyeznünk egy családdal, akik ráadásul csak néhány utcányira laknak a Central Park-tól. Szóval az egyik legnagyobb kihívás, a szállás, megoldódott, már csak a másik legnagyobb van hátra (a részvételi jog). 🙂
Itt van az év vége, és ilyenkor szokás, illetve divat értékelni az előző évet, és természetesen célkitűzéseket, fogadalmakat tenni a következő időszakra vonatkozóan. Én nem vagyok olyan, aki túl nagy feneket kerítene ennek, ritkán elmélkedek azon, hogy milyen volt (vagy nem volt) az előző év. Nem szoktam újévi fogadalmakat sem tenni. Persze vannak céljaim (ilyen a New York Maraton is), de ezek nem az újévvel kapcsolatban vagy január 1-jén születnek.
A kezdetek
Mégis, úgy gondoltam, most a futással kapcsolatban időszerű összefoglalnom, hogy hol tartok, illetve mi van még előttem. Szeptember 24-én döntöttem a New York Maraton mellett, azóta bő három hónap, azaz egy negyed év telt el. És hátra van még 10 hónap a versenyig, azaz kis túlzással a felkészülés negyedén vagyok túl. Elég sok minden történt ez alatt a negyed év alatt, össze is foglalom miben vagyok most más, mint három hónappal ezelőtt, illetve hogyan látom magát a futást, illetve persze a maratont.
Emlékszem még, szeptember 24-én Szentendrén voltunk feleségemmel, Ildivel egy szűk két napos kiruccanáson, gyerekek nélkül. Ez volt az a nap, amikor egyrészt eszembe jutott, másrészt el is döntöttem, hogy le fogom futni a New York Maratont. Az ötlet tényleg a semmiből jött, 5 perccel előtte még se a futáson nem gondolkoztam, se maratonon, se New York-on. Egyszerűen csak bevillant. Valahogy úgy, ahogy a Kilimandzsáró megmászása egy évvel korábban. Fontos különbség volt, hogy tudtam, ez egy családos utazás lesz. Még aznap meg is beszéltük Ildivel, szerencsére támogatott benne.
New York City
Pár napra rá el is kezdtem futni (kocogni), akkor még mindenféle ismeret, tudás, edzésterv nélkül. Mivel 10+ éve nem futottam igazából, gondoltam úgy is ezzel kell kezdeni, elrontani nem tudok semmit. Ez végül is bejött, bár azóta nem kicsit bővültek az ismereteim a futásról.
Emlékszem még a nagy meglepetésre, hogy a New York Maraton-on nem úgy lehet indulni, hogy simán jelentkezem, hanem jobb esetben sorsoláson húznak ki valakit (kb 20% eséllyel), vagy rosszabb esetben utazási irodákon vagy jótékonysági szervezeteken keresztül lehet (több pénzért) részvételi jogot szerezni. Persze azóta ezt is jól körüljártam. A sorsolásra január 15-től február 15-ig lehet jelentkezni és február 28-án lesz. Ha nem húznának ki rajta, akkor már megvannak azok az ITP-k (International Travel Partner-ek), akiknél aránylag elfogadható áron lehet indulási jogot szerezni. De ez egyelőre csak B terv.
Futócipő
Ahogy elkezdtem futni, úgy jöttek sorban a futással kapcsolatos meglepetések is. Persze ezek csak nekem, teljesen kezdőnek voltak új dolgok, ha egy kicsit is jobban utánaolvasok vagy utánakérdezek, akkor nem értek volna meglepetésként. Azt még sejtettem, hogy egy jó futócipőre szükségem lesz, bár azt nem tudtam, hogy ehhez már a futásod és lábtartásod is elemzik és annak megfelelő cipőkből válogathatsz. Egyébként a cipőt is úgy vettem meg, hogy a régi futócipőmben (amit csak én használtam futásra) elég csúnyán lesérült az egyik ujjam már a második héten, ezért “muszáj” volt újat venni.
Az új futócipőm
Az első versenyem
Az első egy-két hétben egyébként elég sok pozitív meglepetés ért. Elég könnyen vettem a kilométereket. Persze nem valami eszeveszett tempóban, de ahhoz képest, hogy tavasszal, mikor egyszer-kétszer próbálkoztam, 4-5 kilométert is szenvedve futottam le, hamar meglett a 7-8-9, majd a 10 kilométer is. Annyira hamar, hogy két hétre rá már el is indultam az október közepi Spar Maratonfesztivál 10 kilométeres távján. Sőt, nagyon jól éreztem magam futás közben, jó erőben futottam le, az 53:02-es időeredmény főleg annak fényében volt (hozzám képest) jó, hogy a végére tudtam igazán begyorsítani, és szinte el sem fáradtam a verseny végére, azaz bőven maradt még bennem.
A célban
Október második felében jött minden egyéb: ekkor hallottam először a pulzuskontrollról, meg egyáltalán arról, hogy miért vannak pulzusmérős futó órák. Ekkor mentem el a teljesítménydiagnosztikára is. Aztán jött minden szép sorban: személyi edző, hengerezés, törzserősítés, pulzusmérős óra, dietetikus. És igen, mindegyik csak úgy jött a másik után, mondván, mindegyik fontos ahhoz, hogy megfelelően felkészüljek egy maratonra.
Hengerezés
És valóban. A hengerezés – bármilyen meglepő is volt számomra – tényleg segített. Az első egy-két hét során kifejezetten fájt (de tényleg nagyon), amikor használtam. Elsősorban a combom hengereztem vele. És tényleg segített. Az Ensportnál Fanni azért ajánlotta, mert látta, hogy erős tempónál kimozdul a jobb lában, és rá is kérdezett, hogy nem szokott-e a jobb térdem alatt fájni. De szokott. Erre ajánlotta a hengerezést, hogy az ott lévő szalagjaim fellazuljanak, rugalmasabbak legyenek. És ez 100%-ban be is vált: amióta rendszeresen hengerezek azóta egyszer sem fájt a térdem alatt, pedig azóta 2-szer, 3-szor annyi időt és távolságot futok. És azóta már maga a hengerezés sem fáj, hozzászokott a lábam.
Az SMR hengerem
Az első sérülésem
Ez egyébként igaz a cipőre is, mármint az, hogy bevált. Amióta igazi futócipőm van, azóta a talpam és a lábujjaim sem fájnak. És ha már sérülés, akkor szintén ebben az első három hónapban letudtam az első igazi, komolyabb sérülésem is. Bár orvosnál végül nem jártam, jó eséllyel izomhúzódásom volt a jobb vádlimban, aminek a hatására másfél hétre teljesen kidőltem, és még most is, két héttel a sérülés után, csak kocogok, még csak most érzem azt, hogy a jövő héten szép lassan visszatérhetek a normál edzésekhez. Amiért mégis örülök, hogy ez megtörtént, az pont az, hogy megtörtént és most már sokkal jobban fogok figyelni a sérülések megelőzésére.
Az az igazság, hogy eddig elég lazán vettem mind a bemelegítést, mind a futás utáni nyújtást. Egyrészt egyszerűen sajnáltam rájuk az időt, másrészt soha nem is éreztem a hiányuk hatását. Nem fájt a lábam, nem okozott gondott a futásban. Egészen az izomhúzódásomig. Tudom, nagyon amatőr hozzáállás ez is, de hát ez van. Aki nem tanul más kárán, az tanul a sajátján…
Szóval mostantól sokkal jobban figyelek mindkettőre. Nem 1-2 percben csapom össze a bemelegítést sem, és persze a nyújtást sem. Annak is örülök, hogy még jókor jött ez a sérülés és az intő jel. Nem versenyek előtt, vagy nem egy keményebb és fontosabb felkészülési periódus közben. Persze a jövőt senki sem látja, és semmi sem garantálja, hogy elkerülnek majd a további sérülések, de az biztos, hogy ami rajtam múlik, azt most már megteszem majd.
Személyi edző
Igen, végül személyi edzőt is kerestem és választottam. Dolgoztam pár hetet együtt több edzővel is, végül Flander Marcit választottam, mert úgy éreztem, hogy az én stílusomhoz ő áll a legközelebb. Azóta sem bántam meg, mindig segít ha kérdésem van, és persze rendszeresen küldi a kihívást jelentő edzésterveket is.
További versenyek
Amilyen gyorsan és hamar jött az első 10 kilométeres verseny, olyan váratlanul és gyorsan jött az első félmaraton is. Ugyanúgy 3-4 nappal a verseny előtt döntöttem el, hogy indulok rajta, mint a Spar Maratonfesztivál 10 kilométerén. Siófokra egyébként is mentem volna, de eredetileg egy harmadmaratont terveztem volna csak. Az előtte lévő hétvégén futottam a Margitszigeten 18 kilométert egész jó idővel, és ott javasolták többen is, hogy nyugodtan menjek a félmaratonra, biztos sikerülni fog, sőt, a 2 órán belüli idő is meglehet. Szóval gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy miért ne.
És milyen jól döntöttem: sikerült a félmaraton, ráadásul magamhoz képest egészen hihetetlen 1:46:26-os idővel. Nem úgy futottam, ahogy a profik (kiszámolt tempóval, negatív második féltávval), hanem úgy, ahogy nem szabad: elfutottam az elejét. Szerencsémre 18 kilométerig bírtam ezt az elfutott tempót, és csak az utolsó 3 kilométeren szenvedtem, igaz, akkor nagyon.
Szeles Balaton part
Idén még egy szegedi 10 kilométeres versenyen voltam, szakadó hóban, latyakban, kisebb emelkedőket (hidakat) tartalmazó pályán, ahol érzésem szerint a szervezés sem volt a legtökéletesebb (többször is rossz irányba fordultam), mégis hatalmas egyéni legjobbat futottam: 47:16-ot 10 kilométeren (és 48:43-at a hivatalos 10.2 km-es távon), amivel egyébként a férfiak között 4. lettem közel 100 indulóból. Erre nem számítottam és a körülmények miatt úgy érzem, időben még van bennem, tudok ezen javítani.
Bálinttal és Hédivel a célban
Táplálkozás
Mindent mérlegre téve elég sikeresnek ítélem ezt az első negyedévet. Talán csak egy olyan terület van, ahol nem találom magamat: ez a táplálkozás. Tudom, hogy fontos, igyekszem is odafigyelni, de valahogy nem megy annyira profin, annyira jól. Nem is azzal van a gond, hogy délben köretnek zöldséget válasszak, vagy hogy ne egyek csokit. Ami a legnehezebb, az az, hogy előre kéne készülni. Azaz megfelelő élelmiszereket vásárolni, és ráadásul gyakran. Mindig legyen olyan reggeli és vacsora, ami ajánlott, és a munkahelyen is egy kis tízórai és uzsonna az ajánlott listáról.
A másik nagy kihívás az a fehérje pótlás. Két hétig jegyeztem aránylag pontosan, hogy mit és mennyit eszem, és az egyik nagy tanulsága az volt, hogy bár odafigyeltem rá, így sem tudtam szinte egyik nap sem annyi fehérjét enni, amit javasolt a dietetikusom. Sajnos ezt a kihívást még nem tudom, hogy hogyan fogom teljesíteni az újévben.
Napi fehérje bevitelem és a cél (piros vonal)
Új év – új kihívások
Ha azt nézem, hogy a 2018 november 4-i verseny előtt eltelt a felkészüli időszakom negyede, akkor érzésre úgy gondolom, hogy jó úton haladok, jól állok. Ha azt nézem honnan indultam bő három hónapja, hogy mennyire keveset tudtam a futásról, illetve távban és gyorsaságban hova jutottam, akkor elég nagy utat bejártam már azt hiszem. Persze mindig a legelején a leglátványosabb a fejlődés, de most úgy érzem, hogy nem kérdés le fogom tudni futni a New York Maratont.
Marci folyamatosan időeredményekben gondolkozik, és ez nekem is tetszik, hiszen én is ilyen vagyok. Tudom, hogy a maratonon az a lényeg, hogy lefussa az ember, és az elsőnél azt mondják, hogy az sem baj, ha belesétálunk. Én viszont nem tudok így gondolkozni, mire ott fogok állni a rajtvonalon, biztos vagyok benne, hogy lesz konkrét célom, konkrét időeredmény, amit szeretnék majd megfutni. Marci az első 10 km-es versenyem alapján 4 órán belüli futást vízionált, a félmaratonom után 3:30-on belülit. Nekem ezek most még álom kategóriák, de azért fogok edzeni 2018-ban hónapokon keresztül, hogy reális célokká váljanak.
Az elmúlt 2-3 hétben elsősorban a lakáscserés vonalat jártam körbe. Hotelekkel és airbnb-s lakásokkal nem foglalkoztam, drágaságuk miatt egyelőre csak sokadik opciót jelentenek. Bár azt feltételezem, hogy a március eleji sorsolás után csak drágábbak lesznek, hiszen akkor kezdenek neki a foglalásnak azok, akiket kisorsoltak. Az International Travel Partner-ektől sok új érdemi infó nem jött be, most még mindegyikőjük az idei versenyen pörög. Többségük decemberre-januárra ígérte a jövő évi versennyel kapcsolatos infókat, köztük a szállás lehetőségeket és árakat.
Szóval első prioritással eddig főleg a lakáscseréket néztem. Több oldal is foglalkozik ilyennek, én kiválasztottam egy nagyobbat és arra regisztráltuk fel a mi lakásunkat, jelezve, hogy hol és mikor keresünk szállást. Bár volt olyan New York-i, aki Budapestre szeretett volna utazni, de a megkeresésemre nem válaszolt. Mivel több, mint ezer New York-i lakás van regisztrálva a rendszerbe, gondoltam nem gond, majd csak lesz valaki, aki cserélni akar.
Az ezer lakást azért leszűrtem méretre, családcentrikusságra és egyéb feltételek alapján, de még így is több száz tulajdonosnak írtam a végén, hogy benne lennének-e 2018 november elején egy budapesti lakáscserében. Kicsit több, mint a harmaduk válaszolt is pár napon belül. Persze a túlnyomó többségüknek nem volt jó az időpont, munka, gyerekek, iskola vagy bármi egyéb miatt. Szóval a legtöbben elutasították a cserét.
Kilátás “egy” New York-i szobából
Ugyanakkor szerencsére azért voltak pozitív visszajelzések is. Hárman bár nincsenek benne a lakáscserében, de pár éjszakára szívesen vendégül látnának a saját lakásukban. Van aki csak engem, de olyan is, aki családostul, gyerekestől. Ezen eléggé meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy az amerikaiak között vannak vendégszeretőek is. 🙂
És igen, szerencsére voltak olyanok is, szám szerint eddig nyolcan, akik nyitottak lennének egy lakáscserére. Persze mindenkinek korai még elköteleződni, konkrét dátumokat egyeztetni és repülőjegyet venni. A legtöbben azt írták, hogy pontosítsuk majd a részleteket tavasz környékén. De mindenképpen nyitottak, benne lennének. Remélem a nyolc (vagy lehet később több) jelentkező közül tényleg lesz olyan, akivel össze is jön a lakáscsere.
Egyébként sokan írták azt is, hogy ők maguk, vagy férjük, feleségük már futott a New York Maratonon. Sokan biztattak, jókívánságokat írtak, próbáltak motiválni. Ez is tök jól esett. Volt olyan is, akinek kiderült, hogy a nagymamája 1913-ban Budapesten született, és nem sokkal azután költöztek Amerikába. Más azt írta, hogy egyszer szívesen futna maratont Budapesten, már nézegette korábban is, de jövőre még biztos nem. Szóval a lakáscsere mellett érdekes történetekbe lehetett még belefutni.
Pont egy hónapja, 2017. szeptember 24-én döntöttem el, hogy le fogom futni a New York Maratont. Egyszerűen csak úgy jött az ötlet, a döntés. Az ember valahogy megérzi, amikor nincs min tovább gondolkodni, amikor egy ötlet az igazi. Valahogy így voltam ezzel én is.
Az elmúlt egy hónap igen mozgalmas volt. Megtudtam, hogy az nem csak úgy megy, hogy én bejelentkezem egy maratonra. Mármint nem a New York-ira. De mindenre van megoldás, azóta már készen van a B tervem, ha nem nyernék a sorsoláson indulási jogot. Néztem szállásokat, megbeszéltük, hogy a családdal együtt utazunk. Bár még több, mint egy év van a versenyig, most (is) úgy gondolom, hogy az nem kérdés, hogy én ott leszek.
Az edzéseket is elkezdtem, amik egyelőre sokkal jobban mennek, mint ahogy először gondoltam. Tavasszal futottam néhányszor, amikor még a Kilimandzsáróra készültem. Akkor még csak 3-4 kilométer ment, és az sem esett jól. Ehhez képest kész csoda, hogy most ősszel az 5 km simán ment kezdésként, majd a 6, 7 és 10 km is. Pedig amikor még az edzésterveket nézegettem a legelején, hihetetlennek tűnt, hogy én még az idén 10 kilométert fogok futni. Nem beszélve arról, hogy mindezt versenyen is, magamhoz képest hihetetlen időeredménnyel (53:02). Persze azóta már azt is tudom, hogy létezik olyan, hogy pulzuskontroll és egy maratonra nem elsősorban gyorsasággal kell készülni.
Vettem igazi futócipőt, néhány futó holmit, voltam teljesítménydiagnosztikán és vettem egy mellkasra rakható pulzusmérőt is. Azt említettem, hogy voltam már egy 10 kilométeres versenyen, de beneveztem még két versenyre idén. Tegnap esőben, szélben és hidegben is futottam 10 kilométert és bár azt nem mondanám, hogy szuper kellemes volt, de azért jól éreztem magam.
Persze még kitart a kezdeti lendület, még motivált vagyok, sőt, most úgy érzem, hogy sokkal reálisabban tudom optimistán látni a jövő évi nagy versenyt. 🙂 De még hátra van több, mint 12 hónap, sok-sok edzéssel.
A számtalan futó edzésen kívül sok teendő van még a New York Maraton körül. Eddig főleg az indulási jogról írtam, de nyilván repülőjegyet és szállást is kell intézni, illetve az ottlétünk programját összeállítani, bár ez nyilván már a kellemesebb része a dolognak.
Tegnap este a szállásoknak néztem utána, hogy milyen lehetőségek, opciók vannak, és körülbelül mennyibe kerülnek. Helyszínt tekintve persze mindenki Manhattan-t ajánlja. Értelemszerűen messze ez a legdrágább is, bár kétség kívül sok előnye van, akár a maratonnal, akár a szabadidős programokkal kapcsolatban. Egyelőre ennek néztem utána, de ez még bőven alakulhat a későbbiekben.
Affinia Manhattan
International Travel Partners
Azt már írtam, hogy az ITP-k a garantált indulási jog mellett szállást is szerveznek, kötelező jelleggel. Bár árakat csak egy-két szervezettől kaptam, és nyilván majd csak jövőre lesznek aktuális foglalási lehetőségek, egyelőre ezek az opciók eddig elég drágának tűnnek. Akik írtak konkrét szállásról ők 3 vagy 4 csillagos hotelekre adtak ajánlatokat, és jellemzően csak 3-4 éjszakára, bár gondolom ez nyilván hosszabbítható. Kísérőre van lehetőség (én ugye a családommal mennék, ezért ez fontos), de összességében elég drága verziókkal találkoztam csak eddig.
Hotelek
Nézegettem hoteleket direktben is, illetve a booking.com-on keresztül is. Természetesen rengeteg hotel van Manhattan-ben. Az meglepő, hogy vannak olyan hotelek (bár nem olyan sok), ahol már eleve nincs szabad szoba a jövő évi verseny idején. Én most 9 éjszakára és 4 főre néztem szállásokat (két gyerekkel). Konkrét árakat nem akarok írni, de amiket olyan áron láttam, amik szerintem reálisak és kifizetném érte, azokból eleve nem sok van, és már a képek alapján is lerobbantak, kevésbé jó helyen vannak. Ráadásul jellemzően elég rossz értékeléseket kaptak. Azok, amik kinézetre jónak tűnnek, normális helyen és az értékelésük is jó, úgy minimum 2-szer, maximum 3-szor annyiba kerülnek, mint ami szerintem reális. Ez nyilván szubjektív. És egyébként ezekből sincs túl sok. Ennél is drágábban viszont rengeteg van, de ezeket már nem is nagyon nézegettem, mert ennyi pénzt biztosan nem fogunk szállásért kifizetni. Csak érdekességképpen, a legdrágább hotel a keresési feltételeim alapján 3.2 millió Ft-ért jött ki…
Airbnb
Az Airbnb 887 szálláshelyet dobott fel New York-ra (4 főre, az általam megadott 9 éjszakás időtartamra), ebből Manhattan-ben 306 van. Hát mit ne mondjak, az Airbnb szállások sem olcsóak, bár az általam elfogadható árkategóriába itt azért legalább 20 szállás esik bele. Egyébként teljesen normálisan néznek ki, egész jó értékelésekkel – szemben az ilyen árkategóriájú hotelekkel. A legtöbb szállás itt is a számomra 2-3 szor drágább sávban van, itt bőven van választék. Érdekességképpen itt is megnéztem a legdrágább kiadó lakást – nem kellett volna. 🙂 Ez egy több száz négyzetméteres luxus panorámájú lakás a belvárosban, 9 napra az ára 4.8 millió Ft…
Lakáscsere
Egyszer már voltunk külföldön lakáscserével, azaz mi laktunk az ismerőseink lakásában, ők pedig a minénkben pár napra. Van olyan barátom, aki teljesen kizárja, hogy idegenek lakjanak vagy aludjanak a lakásában. Mi nem ilyenek vagyunk, nekünk nagyon bejött az az egy lakáscsere. Gyerekekkel sokkal kényelmesebb egy olyan lakásban vagy házban megszállni, ami be van rendezve, főleg ha van gyerekszoba is. Egy hotelban nincs semmi egy gyerek számára, ott 5 percig nem tudják lefoglalni magukat.
Bár van néhány ismerősünk New York-ban, de igazából arra számítok, hogy lesz olyan eredetileg is New York-i lakos, aki szívesen jönne Budapestre pont akkor, amikor a maraton van. Meg is néztem egy-két nemzetközi lakáscsere oldalt, és rengeteg manhattani lakás van beregisztrálva. Sőt! Olyat is találtam, aki konkrétan Budapesten keres cserepartnert. Gyorsan fel is vettem a kapcsolatot vele.
Nyilván a fenti opciók közül ez lenne a legolcsóbb is, szóval egyelőre ezt preferáljuk. Persze nagyon korai még egy jövő novemberi utat szervezni, de tekintettel arra, hogy mi biztosan megyünk, sokan pedig valószínűleg akkor kezdenek neki szállást nézni, hogy ha véget ér a sorsolás, ezért a célom az, hogy még február végéig találjunk valamilyen lefixálható opciót.
Október 4-én írtam az International Travel Partners működéséről. A Facebook oldalon Dren Norbitól kaptam egy tippet (ezúton is köszönöm), hogy van egy magyar utazási iroda is, a Pegazus, aki szintén szervez New York Maraton részvételi lehetőséget, biztos indulási joggal.
Azon nyomban fel is vettem velük a kapcsolatot emailben. Természetesen ez nem a reklám helye, de gyors választ kaptam, amiben korrekten és segítőkészen válaszoltak a kérdéseimre.
Szimpatikus volt, hogy egyből javasolták, hogy előbb mindenképpen várjam meg a tavaszi sorsolást, és csak akkor forduljak hozzájuk a biztos indulást jelentő csomag miatt, ha ott nem kerülnék be a szerencsések közé. Kérdésemre válaszolva megerősítették, hogy ők nem minősülnek ITP-nek (én sem láttam őket a hivatalos listán), valamelyik külföldi ITP partnerrel vannak kapcsolatban, rajtuk keresztül szerzik be az indulási jogokat.
Azt írták, hogy tavaly ők 950 dollárért kínálták a nevezési díjat, de remélik, illetve dolgoznak rajta, hogy idén kedvezőbb árral tudják ezt biztosítani. Konkrétumok majd csak február-március környékén lesznek. Ami számomra furcsa, bár persze ez pozitívum, hogy náluk lehet venni csak indulási jogot, azaz a repülőjegy és a szállás maradhat egyéni szervezésben. Persze tudnak benne segíteni, és kaptam is néhány tippet, hogy hol érdemes majd nézelődnöm, de nem kötelező.
Összefoglalva a lényeget: van még egy olyan opcióm a részvételre, ami eddig nem volt. Ez egy jóval drágább megoldás a nevezési díjat tekintve (950 USD szemben az egyik külföldi partnertől kapott 550 dolláros árral, illetve az egyébként 358 dolláros árral akkor, hogy ha a sorsoláson nyernék), viszont előnye, hogy nem kell hozzá kötelezően rajtuk keresztül szállást is foglalni, ami egyelőre a külföldi ajánlatokban elég drágának tűnik.
Persze részleteket mindenki csak 2018 elején tud majd mondani, és én is akkor fogom tudni alaposabban összehasonlítani a lehetőségeket. A március eleji sorsolást mindenképpen meg kell várnom, szóval nincs okom sietségre. Azt viszont jó tudni, hogy bőven van lehetőség akkor is, ha esetleg nem nyernék a sorsoláson.
Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy biztosan ott leszek 2018. november 4-én New York-ban. 🙂
