Kategória: Sportóra

Jó sok hónapja már, hogy rám írt Éger István (a Berlin Maratonon futottunk együtt), hogy szerinte nekem bejönne a Stryd (és a watt alapú edzés). Ő két éve használja már, mert a távolság és tempó adatokat sokkal pontosabban méri mint a gps, de a watt alapú edzésbe is akkor tervezett belevágni. Nem nagyon értettem, hogy egy kis műanyag kütyü hogyan mérhetne pontosabban, mint a sport órák, de István bizonygatta, hogy így van, és elültette a bogarat a fülemben. Ahogy volt egy kis időm, utánaolvastam, és tényleg azt találtam, hogy messze a Stryd a legpontosabb a távolság és a tempó mérésére – de erről majd kicsit később.

Szóval próbáltam több helyen utánaolvasni a dolognak, beléptem az István által ajánlott Stryd-os Facebook csoportba is. Sok érdekeset olvastam, persze 80%-ban a watt alapú edzésről, de azt mindenhol megerősítették, hogy a Stryd nagyon-nagyon pontosan méri a tempót és a távot. Teszi ezt úgy, hogy nem GPS-t használ, hanem a beépített szenzoraival (giroszkóp) háromdimenziós térben követi a láb mozgását, rögzíti a gyorsulást és mindenféle más rá ható erőt, majd ezekből kiszámítja a távolságot, sebességet, lépésszámot (és természetesen a teljesítményt). Kicsit hihetetlennek tűnt, de a tesztek (lásd a referenciákat és linkeket a bejegyzés végén) végül meggyőztek.

Már a Polar M400-as órám is azért cseréltem le az év elején, mert abban bíztam, hogy a Suunto pontosabban mér majd. Persze tudom én, hogy azon a hobbi szinten, ahol én mozgok, nem ez fog számítani. Nem másodpercek számítanak, vagy hogy éppen tudom-e a pontos tempóm. De mégis, nekem valamiért olyan kocka agyam van, hogy muszáj látnom, zavar, ha tudom, hogy nem a valós értékeket mutatja. A versenyeim is nagyon alaposan kielemzem, nekem ez fontos. Tudom, hogy nem számít, ha nem a legtökéletesebb valós adatokat látom, mégis zavar és frusztrál. Ez az én hibám, de hát ilyen vagyok. 🙂 Szóval az új Suunto 9 órám bejött, pontosabban mér szerintem mint a Polar, de persze nem tökéletes. Nem száll el a GPS jel az aluljáróban, sokkal kisebb kilengései vannak, mint amilyen a Polar-nak volt, ráadásul tetszik is, jól néz ki. 🙂 És az akksi üzemideje verhetetlen. De messze nem volt tökéletes. Éppen emiatt nagy volt a kísértés, hogy megvegyem a Stryd-ot, ami azért nem olcsó.

Mi is a Stryd?

A Stryd elsősorban egy teljesítmény mérő, illetve egész pontosan azt elég pontosan becsülő foot pod. A teljesítményt watt-ban becsüli, de emellett nagyon pontosan méri a távolságot és a tempót is. A watt alapú edzés módszerről most nem fogok írni, egyrészt mert én sem űzöm még, csak nagyon távolról ismerkedem vele, másrészt ennek a bejegyzésnek nem ez a célja (és aki kíváncsi rá úgy is megtalálja a Google-lel). De mivel a Stryd elsősorban teljesítmény mérő eszköz, röviden talán annyi a lényeg, hogy a tempónál pontosabb képet ad a pulzusod (ezért születtek meg a pulzus kontroll alapú edzéstervek), a pulzusnál pedig pontosabb képet ad a watt-ban kifejezett teljesítményed (ezért születtek meg a watt alapú edzések). Nagyon leegyszerűsítve ugyanaz, mint a pulzus kontrollos futás, csak nem a pulzusodra kell figyelned, hanem a leadott teljesítményedre, amit watt-ban jelez a Stryd révén a sportórád.

Amiért elvileg jobb a watt, mint a pulzus, az az, hogy a pulzusnak aránylag sok időre van szüksége, hogy kövesse a futás intenzitását (ha gyorsítasz, eltart egy ideig, amíg megemelkedik a pulzusod, míg ha lassítasz vagy megállsz, ahhoz is idő kell, míg lejjebb megy), míg a Stryd (vagy más foot pod) által becsült watt adatok 2-3 másodperces csúszásban vannak csak. Ha megállsz, nagyon gyorsan nulla teljesítményt fog mutatni.

Na de elég is a teljesítmény mérésről és a watt alapú edzésekről ennyi, ugyanis ahogy már írtam, én nem emiatt vettem meg a Stryd-ot, hanem a tempó nagyon pontos jelzéséért. Nyilván ehhez kell az is, hogy a távolságot jól mérje, de nekem az kevésbé volt fontos, 2-3-4% eltérés nem dönti romba egy edzésem vagy versenyem sem, sokkal jobban zavar, hogy ha gyorsítás közben egyre lassabb tempót mutat az órám. 🙂 Itt ígért megbízható, valós idejű, szuper pontos adatokat a Stryd. Megrendeltem, 3-4 hetet vártam rá, majd a kezemben fogtam.

Beállítás, használat

Erről nem akarok sokat írni, van hozzá a dobozában rövid leírás, a weboldal is elég szájbarágósan mondja el, hogy mit hogyan kell csinálni, aki tud angolul, annak nem lehet kihívás üzembe helyezni az eszközt. Fel kell tölteni (kb havonta egyszer), le kell hozzá tölteni egy applikációt, a futóórával bluetooth-on párosítani, a cipőfűzőre felcsatolni. Ami talán a legfontosabb, hogy a futóórán (vagy a hozzá tartozó applikáción) ki kell kapcsolni az automatikus GPS-es tempó mérést, és be kell állítani, hogy minden ilyen adatot közvetlenül a Stryd-ból (foot pod-ból) vegyen az óra. És lehet is menni futni, én is így tettem.

Gyakorlati tapasztalatom

Mivel nem kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, ezért időközben szert tettem néhány hónapnyi tapasztalatra a Stryd-dal kapcsolatban. 🙂 De lényegében az első pár alkalommal kiderült, hogy miért hasznos (és mire nem jó).

Be lehet állítani, hogy az órára milyen ütemben szinkronizálja a pillanatnyi tempó értékeket. Ez lehet 1 másodperc, 3-5-10 (meg talán még több) másodperces gördülő átlag. Ezt az órák is tudják persze. Minél rövidebb időtartamot választunk ki, annál pontosabb a pillanatnyi érték, de annál hektikusabban is ingadozik. Ha túl hosszú gördülő átlagot választunk, akkor viszont lassan és nem pontosan reagál az ingadozásokra a mutatott érték (és emiatt nem is pontos). Én ezen megfontolásokból kiindulva a 3 másodpercet választottam. És ez nagyon jól is működik.

A Suunto órám a beépített GPS-szel éles fordulásnál (elsősorban visszafordítóknál) nagyon-nagyon lassan reagált, mire újra a valós sebességem mutatta. Ez nem a beállításoknak volt köszönhető, hanem a GPS jelnek. Ha hirtelen megálltam majd a másik irányban kezdtem el futni, akkor először jó sok másodpercig (5-10) egyre lassabb értékeket mutatott (5 perc / km tempó esetében jellemzően 6:30 körülire lassult), majd amikor már érzékelte, hogy a másik irányba futok, hirtelen kompenzálni kezdett (a következő 5-10 másodpercben 4:30-4:00 tempót jelzett), amíg utol nem érte, hogy hol vagyok és ténylegesen milyen tempóval futok. A futásaimat elemző felületeken (Movescount, Strava, Training Peaks) ez egy kétirányú, jelentős kilengésként jelent meg, hasonlóan egy EKG felvételhez. Persze az átlag tempót valószínűleg nem befolyásolta, de azért furcsán nézett ki. A Stryd esetében is látható kilengés, de sokkal rövidebb ideig és jellemzően csak egy irányban. Azaz amikor lefékezek és megfordulok, majd újra gyorsítok, akkor a sebességben néhány másodpercre jelentősen visszaesik. Ezt – a beállított 3 másodperces gördülő átlag késleltetésével – hihetően jelzi vissza a foot pod, majd amikor újra gyorsítok, visszatér a normál sebességem. Nincs ellen irányú kompenzálás, ahogy valójában sem történik ilyen. És mindez tényleg megvan 3-4-5 másodperc alatt, nem kétszer 5-10 másodperc alatt. Mindez természetesen teljesen logikus, az eltérő mérési logikából következően.

A fenti visszafordulós példa nem zavart igazából. Ami jobban zavart, hogy a rendszeresen használt futó útvonalaimon voltak olyan helyek, ahol valamiért (gyengébb volt a GPS jel?) minden egyes alkalommal egyre lassabb tempót mutatott az órám – nyilván nagyjából egyenletes sebesség mellett. Itt is az volt a jellemző, hogy kicsivel később (amikor újra jó volt a GPS jel?) irreálisan gyors sebességgel kompenzált az óra. Ismert futó útvonalakon végül is megszoktam ezt, nem jelentett gondot, tudtam, hogy ez a “normális”. Ami zavart, hogy ez ugyanígy előfordult versenyeken is, ismeretlen terepen. Ez lényegében azt jelentette, hogy amikor éppen rápillantottam az órámra, akkor nem lehettem benne 100%-ig biztos, hogy éppen a helyes tempó értéket mutatja-e. Persze ilyenkor 5-10 másodpercenként néhányszor ránéztem és akkor már kiderült, de ez nem volt túl kényelmes, pláne egy verseny közben. Ebben is nagyon jól teljesít a Stryd. Mivel a tempót nem a GPS jelből mutatja, hanem a beépített szenzoraival, ezért természetesen a GPS jel erőssége (vagy gyengesége) nem is befolyásolja a mutatott tempót. A régi megszokott helyeimen, ahol fals értékeket mutatott a Suunto-m, most a Stryd-dal az egyenletes, szokásos tempóm látom viszont. Ezért versenyen is elhiszem neki, hogy annyival futok, amennyit éppen mutat.

A fenti két Strava elemzésen szerintem szembetűnő a különbség. Nagy kár, hogy nem lehet közös vertikális skálára hozni őket. Mert így is látszik szabad szemmel, hogy az első grafikonon (GPS) sokkal nagyobb kilengések vannak, mint a másodikon (Stryd), de ez akkor lesz igazán látványos, ha hozzátesszük, hogy az első grafikon skála beosztása 3:20-tól 7:30-as tempóig tart, a második grafikon pedig terjedelemben kb ennek a csak a harmada (4:20-as tempótól 5:40-ig)! Mindkét futás a Margin-szigeten volt.

Független tesztek

Sok szubjektív véleményt olvastam a Stryd-ról, de találtam egy oldalt (fellrnr.com), ahol rengeteg elemzés, kutatás, teszt van a futással kapcsolatban. Itt van egy elég átfogó teszt nagyon sok sportóra GPS pontosságával kapcsolatban. Szerintem érdemes elolvasni a cikket, itt most csak a Stryd-dal kapcsolatos dolgokat emelem ki. A teszt egyik következtetése az volt, hogy normál körülmények között (jó idő, sík domborzat, egyenletes egyirányú tempó, stb) a legtöbb óra nagyon jól mért. A különbségek akkor kezdődnek, amikor nem minden ideális (rossz idő, változatos terep, alagút, kanyarok, stb).

A lenti ábra a teszt eredményét mutatja két dimenzió alapján. A vízszintes tengely (Trueness Score) azt mutatja, hogy mennyire jól mér az óra / footpod. Azaz egy 400 méteresre hitelesített pályát mennyire közel mér a 400 méterhez. A függőleges tengely (Precision Score) azt mutatja, hogy mennyire stabilan még az óra / footpod. Azaz mondjuk egy 400 méteres pályát 10 futás esetén mennyire eltérő távokat mér. Mondjuk egy jó Trueness Score azt jelenti, hogy a 400 métert 10 futásból mind 395 és 405 méter közé mér. Egy jó Precision Score azt jelenti, hogy a 400 métert 10 futásból mind 389-391 méter közé méri. Míg az előbbi közelebb van a 400 méterhez, de elég nagy eltéréssel mér (+/- 5 méter) , az utóbbi távolabb van a 400 métertől, de az egyes futások egymáshoz képest sokkal pontosabbak (+/- 1 méter csak). Nyilván az a szuper, ha valami mindkettőben jó: ez az alábbi ábra jobb felső csücske. Minél jobb egy óra / footpod Precision Score értéke (annál feljebb van az alábbi ábrán), annál stabilabban méri a futást (azaz egy adott távot annál nagyobb eséllyel mér ugyanolyan távnak). És minél jobb egy óra / footpod Trueness Score értéke (annál jobbra van az alábbi ábrán), annál pontosabban méri a futást (azaz egy adott távot annál nagyobb eséllyel mér a valóságnak megfelelően). A tesztek alapján nem véletlen, hogy a Stryd van a jobb felső sarokban.

Egyébként a fenti grafikonon látható, hogy elég sok órának / footpod-nak van magas Trueness Score-ja, azaz helyezkedik el az ábra jobb oldalán. A nagy különbség köztük a konzisztencia (Precision Score), azaz, hogy mennyire stabilan mér az adott eszköz. Ebben a Stryd kiemelkedik mind közül.

Verseny tapasztalataim

Az első versenyem a Stryd-dal a májusi kecskeméti 25 kilométeres Mercedes Benz Futóverseny volt. Itt két dolgot akartam letesztelni, amiből végül csak az egyik sikerült. Az egyik az lett volna, hogy mennyire pontosan méri a távolságot a Stryd-om. Magát a Stryd-ot a legtöbb órával lehet kalibrálni. Azaz ha elmész egy hitelesített 400 méteres körpályára és követed a kalibrációs utasításokat, akkor a Stryd pontossága finomhangolható. Sajnos ez a funkció valami miatt a Suunto órákkal nem érhető el… Szóval kíváncsi voltam, hogy kalibráció nélkül mennyire mér pontosan a Stryd-om. Végül kiderült, hogy erre nem a kecskeméti verseny volt a legmegfelelőbb. Már verseny közben tudtam, hogy nem fog stimmelni valami, mert ugyan kilométerenként ki voltak téve a távolságjelzők, de voltak amelyek csak kb 850 méterre voltak egymástól és volt ahol biztosan többre, mint egy kilométer. Ezek után nem csodálkoztam, hogy a teljes táv csak 23.93 km lett (25 helyett), de akikkel utána beszéltem, mindenki jóval kevesebbet mért, mint 25. Szóval a távolságmérés tesztelése későbbre maradt.

A másik amire kíváncsi voltam, az a GPS nélküli GPS térkép. 🙂 A Stryd-dal történő futás úgy működik, hogy az óra ugyanúgy veszi a GPS jelet és később látod a térképen, hogy merre futottál, de a távolságot (és a tempót) nem a GPS jelből, hanem a footpod-ból veszi és jeleníti meg az óra. Szóval kíváncsi voltam, hogy ez a kettő hogyan jön össze az utólagos elemzéseknél, illetve ami még fontosabb volt, hogy hogyan mér az óra fedett csarnokban.

A tempó kijelzéssel a fedett csarnokban nem gond, nem szállt végig, végig nagyjából reális értékeket jelzett. Mondjuk ezt is vártam, részben emiatt is vettem meg a Stryd-ot. Ami érdekes volt, az az utólagos elemzés, ahol már térkép is volt. A lenti képen látható, hogy a GPS jel tényleg megszűnt a csarnokban, hiszen nem a valós útvonalat (a jobb oldali képen a zöld vonal az A és B lila pontok között) követi a piros vonal, hanem az A pontnál elszállt a jel, a B pont után megjelenik és a térképen a kettőt egy egyenes piros vonal köti össze. Mindez logikus, és ha végig csak a GPS órával futottam volna, akkor a GPS jel eltűnése miatt a tempót sem jelezte volna az óra.

Később voltam további versenyeken is. A Dabasi Futónap egy jó teszt volt a távolság mérésére. A helyi futóktól megtudtam, hogy a pálya kicsit hosszabb, mint a hivatalos félmaraton. Kíváncsi voltam, hogy a Stryd-om is hosszabbat mér-e, vagy pedig rövidebbet, és akkor biztos, hogy félre van kalibrálva. A verseny célvonala 21.35 km-nél volt, ez megerősítette felém, hogy elég jól van kalibrálva a Stryd-om gyárilag is, nem olyan vészes, hogy a Suunto-val nem lehet finomhangolni.

Stryd PowerCenter

A Stryd-nak van egy applikációja mobiltelefonra és egy weboldala (PowerCenter) is. Igazából ezek a watt alapú edzésekre vannak, így én a funkciók és információk nagyját jelenleg nem használom ki. Illetve amióta a Stryd-ot használom és rendelkezésre állnak a mért (becsült) watt adatok is, ezek feltöltésre kerülnek a Suunto app-ba és Movescount oldalra is, nyilván csak mint egy adat, míg a Stryd PowerCenter főleg e köré épül.

Magát az applikációt, és a weboldalt is elég fapadosnak találom, bár az előbbit pont most frissítették pár hete, és tényleg jobb lett kicsit. Látszik, hogy a PowerCenter elsősorban az adatok elemzésére megy rá és nem olyan csili-vili, az átlag felhasználóknak készült oldal, mint a Strava vagy más hasonló futó órás alkalmazások. Mivel én még elemzésre nem nagyon használtam, ezért egyelőre tartózkodom attól, hogy véleményt formáljak róla.

Összegzés

Nagyon örülök, hogy megvettem a Stryd-ot, maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeim. Persze ár-érték arányban szerintem a legtöbb futónak nem biztos, hogy megéri, hiszen kell hozzá külön egy sport óra is, én mégis azok közé a bolondok közé tartozom, akiknek fontos, hogy minden körülmények között a valós tempót lássák az órájuk kijelzőjén. Aztán egyszer majd belekóstolok a watt alapú edzésekbe is.

A cikkhez az alábbi elemzéseket olvastam el, használtam fel:

• STRYD Review 2019 | The STRYD Bible | Running Power Meter, Footpod, Detailed Look (Updated)
• Stryd footpod review
• GPS Accuracy of Garmin, Polar, and other Running Watches
• Could this pod power you to a new PB? A review of the Stryd power sensor.

Múlt hét szombaton és vasárnap további teszteknek vetettem alá az új Suunto 9-es sportórám – önmagában is és a Polar M430-assal összehasonlítva. Arról írtam már, hogy elsősorban szubjektíven mit gondolok a Suunto-ról, most próbáltam egy kicsit objektívebb oldalról is megnézni.

Szombaton egy 30 perces laza, átmozgató edzésre vittem magammal mindkét órát. Felvettem mindkettő pulzusmérő mellkaspántját, és mindkettővel végigmértem az edzésem. A kihívás az órák számára az volt, hogy nagyon sok kanyarral, sokszor magas házak között futottam, a végén pedig néhány repülővel zártam az edzést. Vasárnap Kaposváron versenyen futottam egy félmaratont, igen sok szinttel és persze magas pulzussal. Itt is vittem mindkét órát, viszont aznap csak a Polar-ral mértem pánttal a pulzust, a Suunto-val ki akartam próbálni a csuklón történő mérést. Lássuk, miket tapasztaltam.

Ami szombatról jó hír volt, bár valamilyen szinten természetesnek kéne vennem, hogy pulzumérő mellkaspánttal mindkét óra folyamatosan pontosan ugyanazokat az értékeket mérte. Egyszer sem volt egy pulzuspontnyi eltérés sem. Ha valami nem is lenne pontos esetleg a méréssel, akkor egyszerre és pont ugyanúgy nem pontos egyik órán sem. 🙂 A lényeg, hogy a pulzusban, pánttal lehet bízni. Ez adta az ötletet egyébként ahhoz, hogy másnap kipróbáljam a Suunto csuklón történő pulzusmérését, miközben a Polar-ral a pánttal mérem, mint referencia.

Ahogy írtam, a szombati rövid edzés nem volt könnyű terep az óráknak, mert a sok derékszögű kanyar és a sokszor magas épületek között történő futás tapasztalatom szerint nem tesz jót a megbízható tempó mérésnek. A lenti grafikonok elemzésén túl, illetve attól függetlenül és az előtt igyekeztem minél többet figyelni futás közben az órákat, hogy az egyes kanyarokban hogyan reagálnak. A futás során igyekeztem végig nagyjából 5:10-es tempóban futni. Nyilván ezt így érzésre nem tudom teljesen pontosan tartani, de a lényeg, hogy nagyjából egy tempóban futottam, azaz a végén található repülőket kivéve biztos nem futottam 4:30-on belüli időket. Azt azért érzi az ember. 🙂

Az elején látszik, hogy mindkét óra küzdött egy kicsit. Elindultam, és kb 25-30 másodpercre rá vettem is egy éles kanyart, ráadásul nagy házak tövében futottam. Egyik óra sem mért igazán jól. A Polar jó 55 másodpercig 5:45 vagy afölötti időket mutatott, majd – ahogy a grafikonon is látható – jól bekompenzált a másik irányban, azaz 4:30-on belüli időkkel. A Suunto ezt durvábban, de rövidebb ideig adta elő. Ő mutatott 9 percen kívüli időket is (lásd az első meredek beesés a grafikonon), majd egy rövid kompenzálás (4:30-as tempó) után viszonylag hamar hozta stabilan az 5:10 körüli időt. Gyakorlatilag 2 perc futás után már elég vízszintes a tempó görbéje. A Polar-nak kellett 5 perc (és az első megállás egy lámpánál), hogy utána viszonylag jól mérjen.

A második szakasz 5 perctől kb 20 percig tartott, ez két megállás közötti folyamatos futás volt, persze kanyarokkal azért. A grafikonok skálabeosztása egy kicsit más, ezért nem fair egy az egyben összehasonlítani őket, de ami látszik rajtuk, azt élőben is úgy éltem meg: a Suunto a sok kanyar és magas épületek ellenére viszonylag stabilan mért, a Polar-nak sokkal nagyobb volt a kilengése. Ebben az 5 perctől 20 percig terjedő szakaszban a Suunto leggyorsabb értéke 4:38 volt (a rögtön indulás utáni kilengést nem számítva), leglassabb értéke 5:45. Ugyanez a Polar esetében 4:13 és 6:07. Ezt személyesen is tapasztaltam. Kanyarokban a Suunto is kicsit belassult, majd kicsit kompenzált, de a kilengés általában a Polar-nál nagyobb és hosszabb ideig tartó volt.

Az edzés végi repülők esetében nehéz összehasonlítást tennem. Az öt kiugró csúcs mindkét óra esetében látszik. A maximális sebességemre eltérő értékeket adnak, de hogy melyik a jó, azt tényleg nem lehet megmondani. A Polar általában később kezdett mérni, azaz már jó 5-10 másodperce sprinteltem, mire elkezdett a tempó az órán is rendesen lefele pörögni – ebben a Suunto jóval gyorsabb volt. A Suunto gyorsabb maximális sebességeket mért, általában 3:30 körüli maximális tempót mutatva, a Polar-nál ez megállt 4:00 körül. A sprint utáni visszaállás esetében is gyorsabb volt a Suunto, igaz, saját szubjektív érzésre én azt is lassúnak ítélem meg. 🙂

Összességében úgy éltem meg az edzést, hogy nyilván nagyjából mindkét óra jól mér. A Suunto 5.77 km-t, a Polar 5.71 km-t mért, az előbbi 5:12-es átlagtempót, az utóbbi 5:15-öset. Egy hobbifutónak elvileg ennyi elég kéne, hogy legyen, nem ezen fog múlni egy 1 óra 45 perces vagy 1 óra 40 perces maraton. Mégis, határozottan az a benyomásom volt, hogy a Suunto sokkal kisebb és kevesebb ideig tartó kilengésekkel mért, azaz amikor a futás hevében éppen csak rápillantok az órára, akkor nagyobb eséllyel látom a valósághoz közeli állapotot, mint a Polar esetében. Persze mivel már gyakorlott futó vagyok, és általában jól bejáratott útvonalakon futok, ezért azt is tudom, hogy mikor érdemes és mikor nem ránézni az órára. Összességében tehát úgy gondolom, hogy volt különbség a két óra között, de azért nem ezen múlik egy edzés sikeressége. A különbség okát sem tudom, a Suunto egy új óra, a Polar másfél éves, lehet, emiatt volt a tapasztalt jelenség. Lehet, hogy csak a mostanában tapasztalható Polar-os technikai mizériák miatt. Mert igen, persze ezen a két nap is csak Other outdoor activity-t tudtam indítani…

Térjünk is át a vasárnapra, a verseny során tapasztaltakra. Ez egy kedvezőbb pálya volt az órák számára, hiszen jórészt szabadon kellett futni, nem nagy házak között, sokszor egyenesen, bár persze itt is voltak kanyarok. Szint az öt domb miatt volt bőven, és a tesztre jutó idő is bőven több volt, mint fél óra, hiszen nagyjából 1 óra 45 perc alatt futottam le a félmaratoni távot.

Ezen a nap engem személy szerint sokkal jobban foglalkoztatott az, hogy vajon a Suunto hogyan fog csuklón pulzust mérni, mint az, hogy a két óra közül melyik hogyan teljesít a tempó, távolság, szintkülönbség mérésében. Kezdjük is a pulzussal.

A bal csuklómon volt a Suunto óra, jobb oldalra a Polar-t vettem fel, ami ugye mellkaspánttal mérte a pulzust. Pár perc alatt arra a következtetésre jutottam, hogy a csuklómérés nem ér semmit. A grafikonokon is látszik, hogy amíg a Polar a rajt után szép egyenletesen elkezdett emelkedni, 150-re, majd 160-ra és afölé, addig a Suunto a csuklón mérve egészen fals adatokat adott, már három perccel a rajt után 180 feletti pulzust mérve. Ahogy teltek a percek, egyrészt a tempóból és érzésre, másrészt a mellkaspánttal mért pulzussal összehasonlítva egészen biztosan voltam benne, hogy a csuklós mérés úgy rossz, ahogy van. 165 helyett stabilan 185-190-et mért a Suunto. Már éppen elengedtem volna a dolgot, hogy akkor ezzel le is van tudva a teszt, amikor eszembe jutott, hogy lehet, szorosabbra kéne húzni az óra szíját. Már eleve nem volt laza, de tudom, hogy az Apple Watch is sokkal pontosabban mért anno, mikor még azt használtam futáshoz, akkor, ha jó szoros volt a csuklón. Szóval húztam rajta még egyet és csoda történt! Tényleg jó szoros lett, de még nem az a nagyon kellemetlen. Viszont ettől kezdve elkezdett meglepően jól mérni. A grafikonon is látszik, hogy hirtelen visszaesett a mért pulzus 185 körüli értékekről 160-165 közé. Innentől, amikor ránéztem, nagyjából ugyanazt mutatta, mint a Polar, ami mellkaspánttal mért, jellemzően 1-2 pulzusponttal mutatott magasabb értéket csak, de soha nem többel. Néztem lejtőn, emelkedőn, magas pulzusnál, alacsonyabbnál – innentől megbízhatóan mért. A grafikonokat összehasonlítva azért látszik, hogy a Suunto-nál több a hirtelen, kis hegyes kiszúrás, a Polar (mármint a mellkaspánt) stabilabban mért, de még így is, összességében nagyon meglepően jól mért a Suunto csuklón. Szerintem én továbbra is mellkaspánttal fogok edzeni, de most már tudom, hogy nem történik semmi gond, ha egyszer-egyszer esetleg otthon felejteném, vagy majd a nyári nagy melegben nem lesz kedvem felvenni. A lényeg, hogy tényleg jó szorosra kell állítani a csuklón az órát, és akkor egész pontosan fog mérni.

Nézzük akkor a távolságot, tempót és szintet, hogyan mért a Polar M430 és a Suunto 9-es. Ami már a verseny közben is feltűnt, az az, hogy a távolságot ezúttal mindkét óra szinte ugyanúgy mérte. Ugyanakkor jelezték a kilométerenkénti split-eket, és a végén mindkét óra 21.19 km-t mért a teljes távra. Ebből már nyilván az sem meglepetés, hogy átlagtempóra is mindkettő 4:56-ot mért. Ez nekem egy pozitív csalódás volt, kicsit tartottam attól, hogy majd nagyon mást mérnek, aztán úgysem lehet megmondani, hogy melyik volt a jó, vagy melyik állt közelebb a valósághoz. A verseny hivatalos távja hiába félmaraton, egyrészt soha nem lehet tudni, hogy tényleg pont annyi-e, másrészt minden futó egyéni útvonala egy kicsit más (több).

Persze megint más a grafikonok beosztása, ezért nehéz egy az egyben összehasonlítani őket, de egy kicsit jobban megnézve őket látszik, hogy nagyon hasonló a két ábra mintázata. Ugyanott látszanak a frissítőállomások (nagyon rövid beszúrások lefele), az emelkedők (lapos U alakok), a nagy lejtők (a dombok teteje közel 4 perces tempóval), a nagy beszakadás jobb oldalt, ami az utolsó hegyre történő fölgyaloglást mutatja. Ezen a versenyen eléggé hasonló tempókat mért a két óra, a maximális sebesség is ugyanaz kb. Igyekeztem emlékezetből és a pályára visszagondolva minél több pontot megnézni, összehasonlítani, nincsenek nagy különbségek a két mérés között. Még a kanyarokat is egész jól mérte a két óra, alig lassultak be (majd korrigáltak gyorsítva). Talán – megerősítve a szombaton tapasztaltakat – a Polar csak ott nyújtott gyengébb teljesítményt, ahol hirtelen volt több meredek irányváltás. A pálya végén egy felüljáróra kellett felfutni, és mind a felvezető út, mind a levezető út egy csigalépcső szerű, széles feljáró volt. Ez azon túl, hogy a táv legvégén már nem esett túl jól, kicsit nehéz is az óráknak, hiszen kis helyen futunk körbe-körbe (a szint pedig emelkedik, majd a másik végén csökken). Itt a Suunto 5:30-5:45-ös sebességet mért, ami teljesen reális, felfele lassultam és lefele sem lehetett túl gyorsan futni a kanyarok miatt. A Polar itt beesett 9 perces tempó alá, a grafikonon is látszik legjobboldalt a két beszakadás nem sokkal a verseny vége előtt. Ezt leszámítva mindkét óra stabilan hasonlót mért.

Ami még talán érdekes lehet, az a szintkülönbségek mérése. Ezt én egyébként nem nagyon szoktam figyelni, általában nem futok túl szintes terepeken. Egyszer a Polar mért több száz méter szintet a Margit-szigeten, arra azért felkaptam a fejem, de az is csak egyszer fordult elő. 🙂 Mivel a kaposvári verseny az öt domb leküzdéséről is szól, ezért nem meglelő, hogy mindkét márka szintet bemutató grafikonja szépen visszaadja mind az öt dombot. Ami számomra szintén nem volt meglepő, de azért már nem annyira jó hír, hogy egyik órának sem sikerült azonos magasságra kihoznia a rajtot és a célt (miközben ezek pontosan egy helyen voltak). A Polar-nál a 156 méteres tengerszint feletti magasságú rajtról 140 méterig jutottunk el a célba, a Suunto-nál 139 méterről 154-re. 🙂 Az utolsó, legmagasabb domb a Polar-nál 202 méteres, a Suunto-nál 200 méteres. A domb (Ivánfa-hegy) hivatalosan 212 méter magas, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a legmagasabb pontjáig futottunk. Ránézésre egyébként a görbék megfelelnek a valóságnak, először egy kicsi lejtőn futottunk, majd volt egy kis dombocska, utána jött az öt nagy domb, amiből az elsőnek és az utolsó előttinek volt egy hosszabb platója, és végül az utolsó, legmeredekebb, legmagasabb domb (hegy?). A legvégén pedig a felüljáró és egy kis szint a célig. Itt biztos vagyok benne, hogy a Suunto mért félre, egyáltalán nem volt akkora emelkedő a végén, mint amit a grafikonja jelez.

Az én következtetésem az, hogy hobbi futó célnak biztosan megfelel mindkét óra. Nem ezeken az órákon fog múlni egy sikeres félmaratoni vagy maratoni felkészülés vagy célba érkezés. Apróságokat lehet elemezgetni köztük, de a lényeg az edzésmunka, a motiváció, a kitartás. Ezeknek azért az órához nem sok köze van. 🙂 A két tesztem alapján a Suunto egy kicsit biztosabb, kisebb és rövidebb ideig tartó kilengésekkel méri a kanyarokat. De önmagában ez a különbség biztosan nem ér annyit, amennyi az árkülönbség a két óra között. Azt inkább a szubjektív benyomásoknál kell keresni.

Gyorsan történt. Egy-két hete fogalmazódott meg bennem először a gondolat, hogy esetleg egy új sport órát nézhetnék, de gyorsan el is hesegettem. Hiszen a Polar M400-asom csak 14-15 hónapja van meg, és bár őszintén bevallom, egy kicsit meguntam, de teljesen jól működött, fölöslegesnek tűnt újat venni. Csak hát sajnos ahogy gyarló emberként a mobiltelefonokat is cseréljük 1-2 évente, hiába nincs semmi bajuk, egy sportóra is sokszor hasonló cipőben jár.

“Szerencsémre” pár napra rá segítségemre sietett a technika ördöge, ugyanis tényleg elkezdett hülyeségeket csinálni a Polar-om. Majdnem mindig ugyanazon az útvonalon futok, ezért tudom, hol hogyan mér az óra. Mivel nem katonai GPS-ről van szó, a kanyarokban, nagy házak között néha “belassul”, utána korrigál egy gyorsabb tempóval. Ezeket már megszoktam. De az utóbbi napokban itt is extrém értékeket mutatott néha. Majd jöttek a pulzus kiugrások, volt, hogy 210 felett mért, kétszer is. Gyorsan elemet cseréltem a pántban, hátha ez volt a baja. Ez többet nem is fordult elő, de jött az újabb baki: valahogy eltűnt a futó mód az órából, csak “Other outdoor activity”-t lehetett indítani. (Ott persze újra be kellett állítani hogy én miket szeretnék futás közben az órán látni.) Ez bezavarta a Training Peaks-et is. Mindent meg lehetett oldani persze, csak plusz idő és idegeskedés volt. Szinkronizáltam az órát, utána volt megint futó mód, de mire másnap edzettem volna, már megint eltűnt. Utólag most már tudom, hogy valami globális Polar hibajelenséggel van dolgunk, mert többen is írtátok, hogy nektek is eltűnt a futó mód és csak Other outdoor activity-tek van pár napja. Biztos megoldják majd az illetékesek, de nálam végül egymásra talált a vágy egy új sportóra iránt és a Polar technikai problémái. Múlt hét vasárnap megvettem a Suunto 9-es órámat.

Magát a Suunto márkát többen is ajánlották mikor a Facebook oldalamon látták, hogy problémák vannak a Polar-ral, ezúton is köszönöm nekik. Mégis, a végső lökést egy szombati blogbejegyzés adta – tökéletes időzítéssel. Bár nem rendszeresen, de sokat szoktam olvasni Thaller János (alias Jánosfut) blogját. Futó életem szinte első heteiben találtam rá, amikor rámijesztettek a pulzuskontrollal kapcsolatban. Írtam is róla. Szóval azóta nyomon követem a blogját. És mit ad Isten, most hétvégén pont egy Suunto 9-es órát tesztelt, illetve arról jelent meg új bejegyzése. El is olvastam gyorsan, és fejben már szinte el is dőlt, hogy lesz egy ilyen órám. János blogbejegyzése a Suunto 9 Baro Balck tesztről ITT olvasható. Tekintettel arra, hogy az én órám is majdnem pont ilyen (csak nem Baro, azaz nincs benne barométer), és hogy János igen alaposan és objektíven leírt róla mindent, ezért én a továbbiakban inkább a szubjektív részekre összpontosítok, egyébként is inkább azt szoktam tenni. 🙂

Az óra a Polar M400-ashoz képest szuper jól néz ki. Persze nem fair az összehasonlítás, nyilván nagyon más kategória a kettő. Érintőképernyős, színes, szagos. 🙂 Mondjuk az én ízlésemnek már egy kicsit túl nagy. Míg az Apple Watch-ot simán tudom viselni egy ing alatt, addig a Suunto 9-et már kényelmetlen alá betuszkolni. Persze elsősorban csak futáshoz vettem, mégis, annyira megtetszett, illetve nagyon sok funkciót lefed, amit az Apple Watch is tud, hogy egyelőre teszt jelleggel egész nap hordom.

De nézzük a lényeget, a futó funkciókat. Előre kell bocsátanom, hogy már a Polar-nál sem használtam ki az órában rejlő lehetőségek 90%-át, és ez valószínűleg még hatványozottabban igaz lesz a Suunto-ra. Eleve, ha nem hordom egész nap (lépésszámlálás, pulzus mérés, alvás mérés, stb), ráadásul a rendelkezésre álló 100+ sport funkcióból csak a futást használom, már éppen eléggé marginálisra szűkítettem le a használatát.

A megvétel, majd bekapcsolás után jönnek az alap beállítások, ezek elég egyszerűek, gyorsan kivitelezhetőek. Utána viszont következik az, ami az egész óra (illetve szerintem a Suunto márka) egyik nagy negatívuma, legalábbis számomra. Jön az applikáció telepítése telefonra, illetve laptop-ra. Ekkor kiderül, hogy kettő felület is van: a Suunto és a Movescount. Nagy Suunto-soknak biztos nem új a dolog, de én azt sem tudtam, hogy melyik micsoda, akkor most melyiket is kéne telepíteni, melyiket mire kell használni. A telefonomra mindkét applikációt le tudtam tölteni, a webes felületen csak a Movescount van (a Suunto ott inkább terméktámogatás, support, nem sport felület), de persze, hogy nehezebb legyen, a laptopra is le kellett tölteni egy programot, ami az órát szinkronizálja (az Suunto). Kiderült, hogy a Suunto mobilos app és a Movescount között nincs átjárás, mindkét helyen regisztrálni kell, megadni az adatokat. Közben lehet szinkronizálni mindkettőt a telefonnal, van ami átmegy, van ami nem. Legalábbis én ezt tapasztaltam belőle. Az első, szerda reggeli edzésem után meg mindkét program feltöltötte az edzéseredményt a Training Peaks-re, így ott lett két edzésem is. (Persze az egyiket kitöröltem utólag.)

Most már okosabb vagyok, ugyanis elolvastam az alábbiakat a Suunto hivatalos honlapján:

Szerintem ez azért elég gáz. Mármint az, hogy a Suunto és a Movescount két külön felület, az egyik a régi (Movescount, amit gondolom emiatt sokan használnak) a másik az új (Suunto App, amit próbálnak bevezetni, csak ezt fejlesztik már) és nincs átjárás a kettő között. Sőt, azt javasolják, hogy a kettő együtt ne legyen telepítve a telefonon, mert kiakasztja az órát. Hát ez azért elég furcsa, nem??

Nekem egyébként teljesen megfelel a Suunto App, de azért az már leesett, hogy a Movescount (még) sokkal több mindent tud, akár beállítások terén, akár elemzések terén. Szóval végül a telefonomon a Suunto App lesz, a laptopon a Movescount oldalt fogom nézni. Most, hogy így pár nap alatt már kiismertem magam, nem olyan vészes ez a dolog, de azért nem túl kényelmes, és okozott némi kellemetlenséget az elején.

Mindent összevetve a Suunto felülete is egy a sok közül. Ismerem már a Polar-t, a Strava-t, a Training Peaks-et. Végső soron mindegyiknél hasonlókat kell beállítani és megadni, hol kicsit többet és részletesebben, hol kicsit kevesebbet. Szerintem csak főleg megszokás kérdése, hogy ki melyiket preferálja. Persze ha már van egy-egy kialakult szokás, akkor nehéz lehet egy új felületet kezelni, de én még szerencsére aránylag rugalmas vagyok ebben. Bár mondjuk arra még nem jöttem rá, hogy a Suunto-ban hogyan lehet előre úgynevezett “Phased” edzésprogramot megírni, amit utána segít az órád végrehajtani. (Phased alatt azt értem, hogy mondjuk 20 perc bemelegítés, majd 2 perc lendületes tempó – 1 perc erős tempó, a tempók között 1-1 perc könnyű kocogás és mindez mondjuk nyolcszor.) Igazság szerint a Suunto beállítási lehetőségekben talán kicsit szegényebb, mint a Polar. Érdekes, hogy a pulzus zónákat csak a telefonon lehet beállítani, az applikációban és a Movescount weboldalán nem. Mindegy, számomra ezek marginális dolgok, de itt azért még van hova fejlődni a Suunto esetében.

Természetesen itt is testre lehet szabni az órán megjelenő információkat. Több óraképet lehet összeállítani előre megadott sablonokból vagy teljesen szabadon, és egy-egy óraképen is bármi lehet gyakorlatilag. Az adatok is dizájnosabbak, de grafikonokat is ki lehet rakni. Én meg is alkottam a sajátom, amit a Polar-on is a leggyakrabban használtam. Bár az óra tud csuklón pulzust mérni, én valahogy nem bízom ebben (ráadásul télen én a pulóver tetejére szoktam az órát felvenni, nem közvetlenül a csuklómra ), ezért vettem hozzá pulzus mérő mellkaspántot is. Könnyű volt összekapcsolni az órával, megfelelően mért.

Az óra futás közben teljesen jól használható. Egyszerű elindítani, szünetet tartani (Pause) és megállítani (End). Érintőképernyős, lehet a nézeteket menet közben váltani. Zárolni is lehet, ha valaki esetleg attól tart, hogy elállítja. Én egy képernyőt szeretek nézni futás közben (táv, idő, tempó és pulzus), ezért nekem ez nem olyan kulcskérdés. Persze a Suunto sem katonai GPS, a már ismert helyeken ő is belassult, majd kompenzált. Viszont mintha a szinteket sokkal jobban mérné (így egy-két alkalom után).

Edzés után, ahogy már írtam, két felületen is lehet elemezni a teljesítményt: a Suunto mobil applikáción és a Movescount weboldalon. Itt beszéljenek helyettem inkább a képek.

Tényleg az látszik, hogy a Movescount egy sokkal kifinomultabb, részletesebb platform, több elemzési lehetőséggel. Ugyanakkor már nem fejlesztik tovább, és a jövő a Suunto App lesz, ami viszont most még nincs azon a szinten, mint a Movescount. Meglátjuk, melyikre szokom rá… A szinkronizálás a mobilos applikációval elég gyors és egyszerű. A laptophoz (Movescount-hoz) természetesen kábel kell, ez elég körülményes már a mai világban.

Amiben biztosan veri a Polar-t (és az Apple Watch-ot is) a Suunto 9 az az üzemideje. A hivatalos leírás szerint sima óra módban (nem megvilágítva a kijelzőt) 120 óra az üzemideje – de aktív sportolással is 24 óra. Ezek hihetetlen számok. És a gyakorlat alátámasztja. Hétfőn este feltöltöttem, kedden kezdtem el hordani, rajtam volt egész nap. Szerdán abban futottam egy órát, majd csütörtökön 40 percet szürkületben, végig enyhén megvilágítva a kijelzőt, hogy lássam. Egyébként meg csak simán használtam napközben, és a teszt miatt abban is aludtam. Csütörtök este 57%-on volt (ekkor feltöltöttem újra). A Polar-t én nem hordtam napközben, általában 3 edzést bírt. Az Apple Watch nálam kb 2 napot bírt, de mondjuk azt sokkal intenzívebben használtam napközben. Szóval hihetetlen üzemideje van, ez nálam egy nagyon nagy plusz. És Izlandon is jól jön majd a Laugavegur Ultra Marathon-on, nem vagyok benne biztos, hogy a Polar végig bírta volna szuflával.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy amivel jobban tetszik nekem a Suunto 9 a Polar-nál, az főleg szubjektív: jobban néz ki, óraként is viselhető, nem csak sportoláshoz. Tényleg okosóra (össze lehet szinkronizálni a telefonnal, legalábbis iPhone-nal, és megjelennek rajta az üzenetek, email-ek, értesítések, rezeg, ha hívnak), bár – vigyázat, szintén szubjektív! – szerintem az Apple Watch-csal azért nincs egy szinten. És persze mellette szól még az újdonság varázsa. 🙂 Egyáltalán nem bántam meg, hogy megvettem, szeretem viselni és futni benne. Jó érzés, jól néz ki. De az is igaz, hogy a célnak a Polar M400-as is teljesen megfelelt, főleg azon a szinten, amire én használtam (táv, idő, tempó és pulzus), plusz az a néhány utólagos elemzés. Ettől függetlenül, ha valakinek van rá anyagi forrása, csak ajánlani tudom. Egy dologban viszont verhetetlen a Suunto 9-es mind az Apple Watch-hoz, mind a Polar M400-hoz képest. Ez pedig az üzemidő.

Tegnap újra Kaposváron futottam, a helyszín ugyanaz volt, mint tavaly, a Malom-tó melletti futópálya. Szeretek is meg nem is itt futni. Szeretek, mert nagyon szép a környezet, szép a tó, modern a futópálya, nagy a szabad zöld felület, vannak játszóterek, kosárpálya, satöbbi. Tényleg egy jó hely. Futás szempontjából rájöttem, hogy nem annyira ideális. A pálya ugyan modern, de nekem egy kicsit puha. Nagyon sok benne a kanyar és a szint is aránylag. Sprintelni nem is igazán lehet rajta, bár most nem volt ilyen feladatom. A laza, regenerálódó 8 kilométeres kocogásnak pont megfelelt.

De ezt a posztot egy másik téma miatt írom. A Malom-tó körüli futópálya elvileg pont 1 kilométeres. Ezért úgy készültem, hogy pont nyolc kört kell futnom. Néhány kör után vettem észre, hogy a Polar-om, amivel az edzéseim mérni szoktam, kevesebbnek mér egy kört, mint egy kilométer. Mivel mindig rajtam van az Apple Watch is, és azzal is szoktam mérni a futásom (bár nem azt követem), ezért ránéztem, hogy az mit mér. A legnagyobb meglepetésemre az pedig több, mint egy kilométernek mért egy kört. Szuper…

Végül úgy döntöttem, hogy pont 8 kört futok, és utána összehasonlítom az Apple Watch és a Polar M400-asom méréseit. Erre kerül most sor. Az Apple Watch-om végül 8.25 kilométert mért, 41 perc 10 másodperc alatt, ami 4:59-es átlagos tempót jelentett. A Polar M400 ehhez képest 7.65 kilométert mért, 41:07 alatt (előbb állítottam le), ami 5:23-as átlag tempó. Engem nem az döbbent meg, hogy van egy kis eltérés, hanem az, hogy ez szerintem elég nagy eltérés. 8.25 km a 7.65-höz képest 7.8%, ami szerintem ezen a szinten jelentős.

A mérést biztos nem befolyásolhatták épületek, mert az egész terület egy nagy hatalmas füves puszta, még a közelben sincsenek magas épületek, de a közvetlen közelben semmilyen épületek. Az idő inkább tiszta volt, volt ugyan néhány felhő, de inkább sütött a nap. Ami biztosan zavaró lehetett az óráknak, az a sok kanyar, főleg a tó egyik oldalán. Úgy gondolom ez volt a téves mérés oka.

A pálya egyébként kicsit hosszabb volt, mint egy kilométer. 250 méterenként fel volt tüntetve a távolság. Az egyik helyen egy kis híd egyik oldalán volt a start, ott volt a 0 méter, a másik oldalán pedig a cél, ott volt az 1000 méter. A kettő között kb 15 futó lépés volt, ami szerintem kb 15 méter. Ezért egy kört én kb 1 kilométer és 15 méterre mérek (már ha elhiszem, hogy tényleg 1 km a hivatalos táv). A 8 kör ebből azt adja, hogy az 8 kilométer és 120 méter, azaz 8.12 kilométer. Ebből kiindulva az Apple Watch a maga 8.25 kilométerével közelebb van a valós távolsághoz, mint a Polar az ő 7.65 kilométerével.

Azt nem tudom, hogy az Apple Watch mi alapján tudott többet mérni, mint a valós távolság. A Polar kevesebb mérésére van ötletem, bár ezt a mért térképek nem támasztják alá. A fenti térkép bal oldalán látszik, hogy a futópálya nagyon kacskaringós. A sok kanyar mintáját az Apple Watch nem tudta lekövetni. A lenti képeken látszik, hogy az Apple Watch sokkal jobban kiegyenesített kanyarokat mutat, mint ami a valóság volt. A Polar kanyarjai egész élethűek, meredekebbek, sokkal inkább hasonlítanak az eredeti térképen lévőkhöz.

Szóval azt hittem, hogy a Polar azért mért kisebb távot, mert ritkább időközönként kap / küld jelet, és a sok kacskaringót nem a valós távolságuknak megfelelően követi le, hanem kiegyenesíti őket, és ezáltal kisebb távolságot és persze lassabb tempót mér. Most így utólag, hogy látom a térképet, ez nem annyira tűnik valószínűnek. Szóval marad az, hogy nem tudom…

Egyébként az is érdekes, hogy a két térképen a tó mennyire máshogy néz ki, illetve, hogy hol futottam a tóhoz képest. Tudom, hogy ezek az órák nem katonai GPS-ek, van hibahatáruk. Azt is tudom, hogy akinek egy órája van, az mindig tudja, hogy mennyi az idő, akinek sok, az sosem. A Polar-om Budapesten is mér néha furcsaságokat, bár mivel sokszor ugyanott futok, már megszoktam, hogy hol bolondul meg mindig egy kicsit. Azt is tudom, hogy nem ezen fog múlni egy edzés sikere. De azért továbbra is zavar ez a dolog… 🙂

Most esett le, hogy bár már több, mint másfél hónapja megvan az új Polar M400-as sport órám, még nem írtam róla semmit. Akkor amikor vettem valahogy nem szenteltem neki nagyobb figyelmet itt a blogon. Pont akkor volt az első félmaratonom (ez az óra azon volt rajtam másodszor), illetve úgy voltam vele, hogy előbb kipróbálom, letesztelem, használom, és ha már értem, hogy hogyan működik és mit tudok belőle kihozni, akkor írok róla. Hát ez most eljött.

Október közepén tudtam meg, hogy szükség van pulzus mérésre, azért is mentem el akkor a teljesítménydiagnosztikára. Hiába mértem akkor a pulzusom az Apple Watch-csal, nagyon pontatlan volt. Szóval eldöntöttem, hogy a pontos pulzusméréshez veszek egy profibb eszközt, egy pulzusmérős órát. A legeslegolcsóbbat néztem ki, így egy Timex Zone Trainer-re esett a választásom. Elég fapados volt (nem lehetett adatot exportálni belőle, kvázi csak élőben mutatta az információkat, illetve utólag egy rövid átlagos statisztikát), de a célnak megfelelt, mellkaspántos pulzusmérőjével mutatta a lényeget, amiért vettem: a pulzusom.

Időközben azért rájöttem, hogy az Apple Watch nem is olyan rossz, csak szorosabban kell a kezemen viselnem (mondjuk erős tempónál, magas pulzusnál továbbra is elszáll, de 160 alatt pontosan mér). A Timex viszont tényleg nem volt praktikus, mert bár az adott pulzust és sebességet mutatta, de hiányzott az, hogy utólag visszanézzem, hol hogyan teljesítettem. A siófoki félmaraton után viszonylag sok időt eltöltöttem azzal, hogy újra átéltem a versenyt az adatokat nézegetve, ettől biztosan megfosztottam volna magam a Timex-szel.

Szóval Marci segítségét felhasználva sikerült némi kedvezménnyel egy Polar órát vennem, a választásom a javasolt típusok közül (elsősorban a kinézet és az ár-érték arány miatt) az M400-asra esett. Amiatt, hogy a Polar Flow weblapon, illetve alkalmazásban tényleg minden adatot rögzít és visszanézhető, nekem már megérte. Ami tetszik még benne, az a célba érkezési idő előrejelzése az aktuális tempó alapján, ez mind a félmaratonon, mind a szegedi 10 kilométeren nagyon bejött. Persze pulzus és sebesség kijelzés alap, illetve ami még szuper, hogy előre be lehet állítani rajta edzéseket (10 perc bemelegítés, 10 perc erős futás, 10 perc könnyebb és ezek négyszer ismételve majd 5 perc levezetés) és az óra csipog és kiírja, hogy mikor mit kell csinálnod. Ez nyilván minden normális sport órának alap funkciója, csak nekem volt ez is meglepetés. 🙂 Mindenesetre ez nagyban megkönnyíti az edzéseim, nem kell fejben számolnom, figyelnem.

Egy hátránya van csak az órának, és ennek az okát nem értem igazán. A legtöbbet a közeli háztömbök körül futok, ami azzal jár, hogy az így kapott futópályám téglalap alakú. Valamiért bizonyos részeken (egyes magas házak árnyékában), illetve a sarkoknál, ha kanyarodom, megbolondul az éppen aktuális sebesség kijelzésem. Mondjuk futok egyenletesen 5:30-as tempóban, de egyes házaknál, illetve a kanyaroknál ez általában jelentős mértékben belassul akár 8:30-as időre is. Mármint nem a tempóm, hanem az órám által mért sebességen… És kell neki néhány tíz méter (néha közel 100 méter), hogy újra visszatérjen a helyes értékre. Ez azért elég zavaró, főleg ha utólag nézegetem a futás adatait és a sebesség görbéket.

Nyilván arra tudok következtetni, hogy egyes épületek részben leárnyékolják a GPS vételt, illetve kanyaroknál sem mindegy, hogy a készülék milyen gyorsan “fogja fel”, hogy kanyarodtam, de ettől még a gyakorlatban elég zavaró a jelenség. És tényleg nem az zavar, hogy az adott pillanatban nem tudom éppen, hogy milyen gyorsan futok, hiszen ez nyilván megvan érzésre, hanem, hogy utólag a grafikonok tele vannak tüskékkel, mintha nem tudnék egyenletesen futni. 🙂

A másik ami eleinte zavart, hogy a Polar GPS-e valamiért kicsit kevesebb kilométert mér, mint az Apple Watch, akkor is ha nálam van a telefon. Mondjuk ez csak megszokás kérdése volt, és jó eséllyel a Polar a pontosabb, de a lényeg úgy is az, hogy csak egyet kell nézni, és onnantól ez a probléma már meg van oldva.

Összességében nagyon örülök neki, hogy megvettem ezt az órát. Nem fizet a Polar azért, hogy reklámozzam, én felteszem, hogy a hasonló kategóriájú más márkájú órák is ugyanezt tudják, szóval a következtetésem az, hogy megérte egy ilyen kategóriájú sportórába beruházni, mert hasznos, mind a futás során, mind utólag visszanézve az eredményeket. Persze azokat is megértem, akik óra nélkül futnak, simán lehet, de nekem bejött. 🙂