Ma (vasárnap) lesz az idei év utolsó versenye számomra, 10 kilométer (bár a honlapon 10.22 km van…), Szegeden. Jó kis túra lesz, és először amióta futok elkísér a családom is, így várhatóan különösen jó hangulata lesz a versenynek számomra.
Egyébként Szegedet csak öcsém miatt választottam, aki nemrég költözött oda. Aztán kiderült, hogy ezen a hétvégén nem lesz ott, de emiatt a versenyt már nem akartam lemondani, főleg a gyönyörű befutó érmek miatt. 🙂
Azt nem érzem, hogy annyira toppon lennék. Nem nagyon volt időm pihenni, sem a munka miatt, sem az edzések miatt. Az eddigi (összesen kettő) versenyek előtti héten mindig visszavettem a futásból, és a versenyt megelőző 2-3 éjszaka során is igyekeztem többet aludni. Hát ezek most nem jöttek össze. Nem vagyok fáradt, de extrém kipihent sem.
Persze 10 kilométert le kell tudnom futni simán. Bármilyen furcsa is ezt leírni, két hónapja még csodálkoztam rajta, hogy sikerült, most meg edzések során is többször simán összejön. Szóval a táv nem vészes, de persze verseny lesz, és akkor muszáj valamilyen célt kitűzni. A félmaratonon 50:01 alatt volt meg a 10 kilométer (a Spar Maraton Fesztiválon 53:02 volt az időm). A félmaratonon volt még bennem bőven tartalék, tehát elvileg 50-en belül kéne futnom. Persze kérdés mennyire leszek fitt. Nem merek nagyon ambiciózus célt kitűzni, örülnék ha 49 percen belül érnék célba. Majd meglátjuk.
Az időjárásra külön kíváncsi leszek, Szegedre mára havazást mondanak. Hóban sem futottam még soha, bár most éppen annyira nem is vágyom rá. Na majd meglátjuk.
Kíváncsi vagyok mit tartogat ez a nap, ez a futás. Ha más nem, tapasztalatszerzésnek biztos jó lesz.
