A héten, legalábbis keddtől, amikor eldöntöttem, hogy félmaratont fogok futni, arra készülök. Ez a készülés elég érdekes, mert főleg pihenésből áll. 🙂 Ezt még szoknom kell.
A legtöbben a Facebook-on pihenést tanácsoltatok, meg persze ilyen-olyan táplálkozási ötleteket, főleg a félmaraton előtti napra. Szerda hajnalban futottam egy keveset, és még holnap napközben is fogok kicsit, inkább csak átmozgató jelleggel. A pihenés eddig a futás hiányát jelentette, ma viszont szabadságon voltam (más okból), így aránylag tovább tudtam aludni. Egyébként ettől egyből frissebbnek érzem magam, már hiányzik a futás. Holnap szombat, így tudok tovább aludni, és vasárnap sem kell túl korán kelnem, hogy leérjek a versenyre. Azt hiszem három nap normális alvás elegendő pihenés lesz számomra.
Két este végeztem még törzs erősítő gyakorlatokat, illetve igyekeztem minél többet hengerezni. Ez utóbbi még mindig durva, de egyre kevésbé fáj elviselhetetlenül, kezd hozzá szokni a testem. Azért továbbra is elég furcsának találom ezt a hengerezést, de ha segít, akkor csinálom.
Azért persze kicsit izgulok a verseny miatt. Bár 16 kilométert már lefutottam, de ez öttel több lesz. Ráadásul rájöttem, hogy a múlt hét végére pont jól rápihentem a betegségem miatt, nagyon hiányzott már a futás és tényleg jó erőben voltam. Tegnap még ezt nagyon nem éreztem, bár az, hogy ma tovább alhattam, azért sokat segített. És még hátra van két nap, remélem sikerül teljesen kipihennem magam.
Szóval érdekes egy ilyen felkészülés, ami főleg semmittevésből áll. Más dolgokkal kapcsolatban (vizsga, utazás, bármi) ahogy közeledik a “határidő”, egyre több mindent kell tenni és egyre intenzívebb a “felkészülés”. Nekem nagyon furcsa, hogy a futásnál pont fordítva van. Előtte kell sokat és rendszeresen edzeni és a verseny előtti napokon pihenni. Még szoknom kell ezt az érzést.
