Már írtam róla, hogy vasárnap egy hosszabbat futottam a Margitszigeten. Egész pontosan a leghosszabb futásom a felkészülésemben, 1 óra 27 perc alatt 15,87 kilométert. Persze elfáradtam a végére, de éreztem, hogy maradt bennem, akár kilométer, akár idő tekintetében.
Ezt a futást egy felkészülési futásnak szántam a most hétvégi K&H mozdulj! harmadmaratonomra, ami ugye 14 kilométer. Tudom, hogy egy versenytáv lefutásához nem kell edzésen ugyanazt a távot lefutni, de én azért az első 10 kilométeres versenyem előtt is lefutottam a 10 kilométert, és most is le akartam a 14-et, csak, hogy érezzem, hogy milyen, mire készüljek. Persze a maratont nem fogom, de ezek azért még kezelhető távok.
A lényeg az, hogy Horváth György, aki tavaly előtt és tavaly is lefutotta a New York Maratont, egy Facebook hozzászólásban jelezte, hogy szerinte nyugodtan bevállalhatom a félmaratont is, ha másért nem, csak önbizalom növelésnek. (Plusz ott lesz ő is és beszélhetünk a New York-i tapasztalatairól.) Igazából csak ennyi kellett, hogy elgondolkozzak én is azon, hogy hát miért ne? Ha majdnem 16 kilométert le tudok futni és ráadásul a végén még úgy is érzem, hogy maradt bennem, akkor miért ne próbálhatnám meg a 21-et?
Szóval még vasárnap írtam a Futanet-nek, hogy van-e mód a harmadmaratonos nevezést félmaratonra változtatni és ezt végül tegnap este meg is tettem. Így szombat helyett vasárnap megyek Siófokra és 14 km helyett 21-et fogok futni. Kicsit azért izgulok, mert a 21 kilométert nem gyakoroltam el előre. 🙂 Na jó, azért tényleg nagyon bízom benne, hogy meglesz, és ha már verseny, akkor legyen meg 2 órán belül, az egy szép cél!
A hét további részében pedig egy kicsit több pihenést és kevesebb futást tervezek, mert eddig kétszer bejött már a plusz pihenés, igaz ugyan, hogy véletlenül (egyszer kisebb sérülés egyszer pedig kisebb betegség miatt).
