Kicsit felpörgött a versenyszezon, az UltraBalaton és a Wekerlei Székelykapu futás 4 kilométere után ezen a hétvégén Kecskemétre látogattam vissza, ahol a 9. Mercedes-Benz Gyár Futóversenyt rendezték meg.
Tavaly borzasztó versenyem volt itt, amit csak magamnak köszönhettem. Sajnos pont előző este volt a Bajnokok Ligája döntője, amit jelentősebb mennyiségű whisky kíséretében néztünk meg egy pókerpartival folytatva, így akkor alig 3-4 órát aludtam és eléggé kialvatlanul és kicsit másnaposan álltam rajthoz. Mondjuk a tűző nap és dög meleg rajtam kívül álló okok voltak, de a lényeg, hogy tavaly végül örültem, hogy be tudtam fejezni a 25 kilométeres távot, a végén többször is belegyalogoltam már.
Idén nem volt kérdés, hogy visszamegyek, mert a saját hülyeségem leszámítva tavaly nagyon tetszett a verseny, az, hogy a Mercedes-Benz gyár területén egy-két üzemen is átfutva lehet versenyezni. Már szombat este Kecskeméten aludtunk, én a versenyre, a család a gyereknapra készülve. Nem ment simán a vasárnap reggel, mert a rajtszám átvételre menet kicsit eltévedtem a nagy gyár kapuinál, de végül megszereztem amiért mentem. Gyorsan visszamentem a hotelba reggelizni egy keveset, majd átöltöztem a versenyre és már indultam is vissza a rajt helyszínére. Persze a naptejet, amit előző nap este direkt azért vettünk, hogy a tavalyi év tapasztalataiból kiindulva ne égjek le megint rákvörösre, otthagytam a hotelben. Szerencsére pont megláttam valakit, aki bekente magát, és kértem tőle egy kicsit. Ezúton is köszönöm!
A tavalyi évhez képest sokat javultak a verseny körülményei. Arra gondolok elsősorban, hogy tavaly csak a futók léphettek be a gyár területére, mindenki másnak kinn kellett maradnia. Ez engem nem zavart annyira, hiszen futottam, de szurkolás szempontjából elég egysíkú volt így a verseny. Idén már bárki bemehetett (egy megadott, elzárt részre), és volt szurkolói zóna is. Mosdó is az épületben volt, és valahogy az egész szervezés, az egész esemény profibbnak tűnt. Ami ahhoz képest, hogy a nevezés ingyenes, igencsak tisztelendő! A rajtot a tavalyi 10:30-ról 9:00-ra hozták előre és a futamokat is megbontották, idén külön rajtoltak a 25 kilométeresek.
Verseny előtt nem sok mindenre volt már időm, kb csak egy gyors mosdóra és egy elnagyolt bemelegítésre. Összefutottam még Thomas-szal, aki a tavalyi karácsonyi nyereményjátékom nyerte és készül az idén novemberi New York maratonra. Kicsit irigykedem is rá, hogy ott lehet. 🙂 De nem volt sok időnk beszélgetni, mert következett a rajt és más tempót lőttünk be magunknak. Én elsősorban edzeni jöttem, mármint Marcitől a következő edzéstervet kaptam a versenyre: 5 km bemelegítés (5:00), 10 km 4:40-es tempóval, 10 km 4:30-as tempóval, az utolsó egy-két kilométert megnyomhatom, ha érzem magamban az erőt. Gyors fejszámolással ez kb 1 óra 56 perc 40 másodperces befutót jelentett volna, ami tetszett, mert 2 órán belüli. 🙂
Nem volt nagy tömeg, olyan családias hangulatú volt a “versenyközpont”. A 25 kilométeres távon (utólag megnéztem) 138 egyéni induló és 83 csapat indult, azaz ha jól számolok 221 fő volt ott a rajtnál. Csak az első száz, maximum kétszáz méter volt zsúfolt, ebben volt két kanyar, utána már egy hosszú egyenes következett. Valahol középről rajtoltam, de mivel az első 5 km bemelegítésnek volt előírva, nem zavart, főleg mivel láttam, hogy így is 5 percen belüli tempóval kezdtünk a tömeg közepén is. Az elején nem sokat gondolkoztam, mentem ahogy kb jól esett, nem túl gyorsan, de nem is visszafogva magam. Így lett az első 1-2 kilométer 4:40-4:45 közötti.
A verseny egyébként úgy nézett ki mint tavaly, ötször kellett teljesíteni egy 5 kilométeres kört. Kicsit változott az útvonal, kicsivel több, mint egy kilométer tűző napon át futás után jött a karosszéria üzem, amiben idén kicsivel többet futhattunk egy kis kitérővel. Majd újra a tűző nap és a 2.5 kilométeres frissítő pont, majd egy olyan szakasz, ahol el kellett futni egy fordítóig és vissza. Ez jó volt, mert ugye itt jöttek szembe is futók, előbb akik előttem voltak, majd akik utánam. Ez egy kis lendületet, változatosságot vitt az unalmas egyéni futásba. Itt volt egy locsoló pont is, amit az első körökben kerültem, majd már kerestem egy kis felfrissülés végett. 🙂 Újabb kitérő egy fordítóhoz, majd a 4.5 kilométeres frissítőpont (ami az előző frissítő pont másik oldala volt), majd egy újabb rövid szakasz az egyik csarnokon át és a rajt-cél zóna. Ezt a kört kellett ötször teljesíteni. Nekem bejött ez az öt kör, pont jó arány, nem volt túl unalmas, de adott egy kis kiszámíthatóságot.
Az első körben jó erőben voltam, a két 4:40 körüli kilométer után még jött három 4:30 körüli. Hát, megint nem sikerült tartanom az előírtakat és nem elfutnom az elejét, hiszen az 5 perces bemelegítésekből így jóval gyorsabb tempó lett, de egyáltalán nem esett rosszul a futás, könnyűnek éreztem. Ráadásul úgy voltam vele, hogy olyan meleg van, hogy bemelegítés nélkül is eléggé meleg voltam. 🙂 Szóval mentem, úgy voltam vele, hogy ha érzem, hogy fáradok majd, akkor visszaveszek egy kicsit. Az első kört 21:54 alatt teljesítettem, ami a 18. leggyorsabb volt az egyéni indulók között.
A tempóval kapcsolatban sajnos egy kicsit gondban vagyok. A hivatalos versenytáv 5 x 5 km, azaz 25 kilométer volt. Az órám, egész pontosan a Stryd 23.9 kilométert mért. Thomas is pont ennyivel zárt egyébként. De mindenki más távokat mért, ki sokkal, ki kevesebbel rövidebbet, mint 25. Igaz, abban minden mérés egyezett, hogy egyik sem érte el a 25-öt. Persze soha nem tudjuk meg, hogy mennyi volt a táv valójában, a legtöbb óra és persze lehet, hogy a Stryde is rosszul mért a fedett üzemben – bár én végig figyeltem az órám és valósnak tűnő tempókat jelzett, azaz nem lassult be a fedett helyeken és kanyarokban.
A második kör is gyorsan elszaladt. 🙂 Kicsit visszavettem a tempóból, 4:40 körül zakatoltam. Élveztem a futást. Az első körben nem frissítettem, a másodikban már mindkét ponton megálltam kicsi vizet inni. Az első kör kivételével minden kör elején megittam egy High5 ISO gel-t, és a két ponton ittam néhány korty vizet. A sótablettákat végül nem vettem be, ittam rendesen a géleket, nem lötyögött a víz a hasamban, nem éreztem szükségét. A visszafordítós szakaszokon számolgattam, hogy kb hányadik lehetek (a fekete rajtszámosok, azaz az egyéni indulók közül) és valahol a 16-17. helyre tettem magam. Elég jó tempót mentek az előttem lévők, nem éreztem úgy, hogy lenne esélyem utol érni őket. A második köröm 22:07 lett, amivel összesítésben tényleg a 17. helyen álltam.
A harmadik körben már egyre jobban melegem lett. Még jó erőben voltam, de éreztem, hogy ez a hőmérséklet nem normális. 🙂 A 4:40 körüli kilométereket tudtam tartani. Ekkor már utolértük a mezőny végét, az előzgetések mentálisan jók, még ha sokkal gyorsabb is vagy, de mindig adják a következő célt, amiért érdemes egy kicsit odatenni magad. Nekem ez jobban bejön, mint sok-sok kilométeren át adott tempóban tisztes távolból követni egy futót előttem. Az nagyon magányos, unalmas. Egyébként ebből a szempontból is jó volt a verseny, nekem nagyon bejött. A váltók miatt dinamikusan változott a mezőny, hol jött egy-egy gyorsabb futó, hol egy-egy lassabb. A harmadik körtől ahogy írtam már jöttek a lekörözések, lehetett bátorítani a lassabb futókat, vagy éppen azt a tűzoltó váltócsapatot, akik teljes menetfelszerelésben futották le a távot.
A harmadik köröm szinte másodpercre ugyanannyi lett, mint a második, 22:08. A nagy különbség, hogy míg ez az idő a második körben (az adott szakaszon) a 16. helyre volt elég, addig a harmadik körben már a 11. leggyorsabb volt. Így három kör után a versenyben már a 16. voltam. Persze erről akkor semmit nem tudtam, a váltók és a lekörözések miatt ekkorra már teljesen elvesztettem a fonalat, halvány lila gőzöm sem volt, hogy másokhoz képest hogyan futok. 🙂
A negyedik kör már nagyon nem esett jól. Az idő megszépíti a dolgokat, így három nap távlatából már nem tűnik olyan rossznak … de az volt! Baromi meleg volt, tűzött a nap. Semmi fa, semmi árnyék, csak a gyártócsarnokokban. A terep sík volt, legalábbis majdnem. Enyhe kis emelkedők voltak benne, amik ekkor már nagyon nem estek jól. Pedig az eredeti edzéstervem szerint pont a negyedik körtől kellett volna 4:30-as kilométer időkre gyorsítanom 4:40-ről. Hát ez nem annyira jött össze, aránylag hamar elengedtem ezt. Az első kilométert még kicsit megnyomtam 4:36-ra, de utána 4:40 és 4:45 közötti kilométerek jöttek. A pulzusom a verseny során – nagyjából stabil tempó mellett – nagyon enyhén, de folyamatosan emelkedett. 160 körül indult, a harmadik körben már 163-164 volt – majd kicsit visszavettem és a pulzus is visszakerült 160 körülre. Fejben elengedtem az edzés tervet, ekkor már azzal számoltam, hogy nagyjából végignyomom egyenletes tempóban a teljes távot. A negyedik köröm ennek megfelelően kicsit lassabb lett, 22:22, ami ebben a körben is a 11. leggyorsabb volt, összetettben pedig még így is előrejöttem a 14. helyre (amit csak utólag látok, akkor fogalmam sem volt róla).
És elérkezett az utolsó, ötödik kör is! De jó! Ekkor már nagyon abbahagytam volna! 🙂 Persze minden futóverseny vége ilyen, de itt Kecskeméten most nem volt bennem semmilyen plusz motiváció, hogy odategyem magam. Egy edzésre jöttem, és persze szeretem becsülettel végrehajtani az edzéstervet, de akkor és ott felmentést adtam magamnak a nagy meleg miatt. Nem ér annyit a dolog, mondtam magamnak. Persze az, hogy gyalogoljak, fel sem merült bennem, tudtam, hogy végigfutom, mindegy milyen idővel. Az utolsó kilométerek 4:45 körül alakultak, kicsit hosszabb frissítésekkel. Ekkor már locsoltam egy-egy pohárral a fejemre is. Az utolsó fél kilométert azért megnyomtam, 4:00 körül mentem, szóval volt még bennem tartalék bőven – de jól esett a célba beérni. Egyáltalán nem bántam, hogy az órám szerint csak majdnem 24 kilométert futottam, nem hiányzott még az a plusz egy. Az utolsó, ötödik köröm lett a leglassabb, 22:49, mégis ebben a körben voltam másokhoz képest a leggyorsabb, a 10. Végül az abszolút 12. helyen végeztem, mindössze 2 másodpercre lemaradva a 11. helyről.
Úgy érzem, hogy nagyjából 90-95%-ot adtam ki magamból. Nem akarom letagadni, egyértelmű, hogy elfáradtam és a meleg kikészített, nem véletlen, hogy belassultam a végére. Ugyanakkor a végét nem meghúztam összeszorított fogakkal, hanem kicsit inkább kiengedtem, amolyan levezetésképpen. Azért az utolsó 500 méter 4:00-ás tempója is mutatja, hogy maradt még bennem bőven. A teljes versenyen 161 volt az átlag pulzusom, ami más versenyekhez képest visszafogott, áltlalában bőven 165 felett van ilyen távon. Most úgy gondolom, hogy ha ez egy fő versenyem, akkor 2-3 perccel tudtam volna jobb időt futni, ami a 8-9. helyre elég lehetett volna. Jobbra biztosan nem.
Összességében nagyon tetszett az idei verseny is! Nekem nagyon bejön az egész hangulata, a pálya, a szervezés. Jó volt néhány futó társsal találkozni. A meleggel nehéz mit kezdeni, annak örülök, hogy korábbra tették a rajtot. Talán egyik évben majd normális idő lesz, most azt mondom, hogy még az eső is jobb, mint a tűző napsütés. Nagyon kicsi hiányérzet van bennem, hogy nem sikerült 100%-ban teljesítenem az edzéstervet, kicsit elfutottam az elejét, a végét pedig nem akaródzott megnyomni, de kellenek az ilyen futások is. A 2019-es Mercedes-Benz Gyár Futóversenyre jó szívvel fogok visszaemlékezni!
