Tegnap vettem egy új futócipőt magamnak.
A történet még szombaton kezdődött, amikor a saját magam legnagyobb meglepetésére lefutottam 10 kilométert. Csak 7-8-at akartam, mint egy (számomra) hosszabb hétvégi futás, de bírtam a 10-et is, gondoltam akkor megcsinálom, miért ne. És tényleg fantasztikus érzés volt, teljesen feldobódtam tőle. Nem is voltam igazán fáradt utána, szombat délután még kirándultunk is egy nagyobbat a családdal.
Vasárnap reggelre aztán megfájdult a talppárnám a bal lábfejemnél. Egész pontosan nagyon érzékeny volt, kicsit bedagadt. Illetve a középső ujjam. Az az érzés, ami önmagában nem fáj, de ha ráállnál, akkor azért nem kellemes. Így bár akartam futni egyet vasárnap is, végül nem tettem. Ez nem szűnt meg hétfő reggelre, sőt, talán kicsit rosszabb is lett. Ekkor már tudtam, hogy hétfőn sem fogok futni. Mivel pont vasárnap este néztem egy-két futócipőt más okból, gyorsan összetettem a fejemben a képet: kell egy rendes cipőt vennem.
Az eddigi cipőmet egyébként szerettem felvenni, mert jó bő (46-os, ami túl nagy is rám igazából), és azért kényelmes volt. Nem kifejezetten futócipőnek vettem, inkább amolyan mindenes sportcipőnek. Jó pár éve megvan már, talán van az öt-hat is, de használni azért csak mérsékelten használtam. Gondoltam egy igazi futócipő biztos nem fog ártani, és hátha megelőzhetőek vele az ilyen típusú kisebb fájdalmak, duzzanatok.
Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok egy igazi vásárló típus. Én nem tudom napokig az internetet bújni, hogy pontosan mire van szükségem, nem látogatom végig a boltokat és próbálok fel minden terméket, és nem gondolkozom napokig azon, hogy vajon mi lenne a jó döntés. Épp ellenkezőleg: én szeretek gyorsan bemenni egy boltba, és ha lehet ott azonnal megvenni amire szükségem van. Így voltam ezzel a futócipővel is.
Hétfő reggel gyorsan megnéztem, hogy egyáltalán milyen futócipő boltok vannak Budapesten. Szerencsére találtam kettőt is, ami aránylag a közelemben van, mert ez a másik fontos szempontom. 🙂 Tudom, hogy ez nem a tudatos vásárló viselkedés mintája, de hát én ilyen vagyok. Kiderült, hogy mindenhol javasolnak egy úgynevezett számítógépes lábállás-diagnosztikát, ami persze jól hangzik, de aznapra már sehol nem lehetett időpontot foglalni. Én pedig ugye nem az a típus vagyok, aki ha véletlenül ráér hétfő délután, akkor majd nem aznap vesz cipőt. Szóval gyorsan fel is hívtam az egyik helyet, hogy mennyire ajánlott ez a vizsgálat és szerencsére megerősítették, hogy enélkül is tudunk majd nekem cipőt választani.
Késő délután így el is mentem egy boltba, amely végül a Spuri Futóbolt Váci úti üzlete lett. Ez nem a reklám helye, azért ide jöttem, mert ez volt számomra a legközelebb, csak három metrómegálló… Én még sohasem jártam futóboltban, így persze szinte minden új volt számomra. A polcok tele voltak színes cipőkkel, de tényleg, én nagyon meglepődtem a színkavalkádon. Szerencsére az egyik eladó gyorsan a segítségemre sietett. Elmondtam, hogy teljesen kezdő vagyok és szeretnék egy sima futócipőt aszfalton való futáshoz. Hozott egy neutrális cipőt (ezt is megtanultam, hogy van ilyen), amiben futottam néhány kört ide-oda, miközben ő megnézte, hogyan lépek, hogyan áll benne a bokám. Nem tudom ez mennyire reális diagnosztika, nekem hihetőnek tűnt, amiket mondott a hölgy. Kiderült, hogy nekem úgynevezett stabil cipőre van szükségem, mert kicsit befelé dől a bokám.
Ezután jó sok cipőt felpróbáltam és mindegyikben futottam pár mini-kört, ami után az eladó hölgy mindig mondott valamilyen véleményt. Voltak olyan cipők, amiket egyértelműen kihúzott, és végül maradt 2-3, amely közül rám bízta a választást. Végül kettő cipő maradt versenyben. Az, amelyikben a hölgy szerint a legjobban mozogtam, amelyik a legjobban tartotta a lábam, illetve egy másik, amelyik nagyon tetszett és szintén megfelelt a vizsgán. A márkák nekem semmit nem mondtak, a Nike és Adidas, amiket ismertem, kiestek a rostán. Amelyik tetszett, az egy kék-fehér-narancssárga Asics cipő volt. Viszont csak 44 és feles volt belőle, az egy kicsit kicsi volt, a nagyobb méretre pedig jó pár napot (vagy egy-két hetet) várni kellett volna. Így végül (ismerve az én vásárlási szokásaim nem meglepő módon) a másik cipő mellett döntöttem, amely a Saucony márka nevét viseli. Másik ismertető jegye, hogy inkább kék. 🙂
Nagyon kényelmes, sokkal könnyebb, mint a régi cipőm. Futni persze még nem futottam benne és az eladók azt javasolták, hogy az első egy-két hét során csak napi 2-3 kilométereket fussak benne, mert máshogy áll benne a lábam, más izmokat, szalagokat terhel meg, és emiatt fontos, hogy előbb hozzászokjak. Mivel még mindig fáj a bal talppárnám és a középső ujjam, ezért most már jobban odafigyelek az ilyen tanácsokra. 🙂
