Két-három hete rám írt az egyik egyetemi csoporttársam (barátom), akiről kiderült, hogy éppen New York-ban él egy éve. Felajánlotta, hogy ismer valakit, aki tavaly lefutotta a New York Maratont, és szívesen összeköt vele. Meg is történt.
A barátom ismerőse nagyon tanulságos történetet osztott meg velem. Ő tavaly futotta le először a maratont, New York-ban. Számomra ugyanakkor sokkal többet mondott, hogy neki volt előtte két sikertelen kísérlete is. Sikeres félmaratonok után próbálta meg lefutni a New York Maratont, saját bevallása szerint strukturálatlan felkészülések után. Mindkétszer sérülés lett a vége, nem tudta befejezni. Nekem nagyon sokat mondott, hogy elmondása szerint a jó pár félmaraton lefutása után a maraton még nem sima ügy. Persze, ezt olvassa mindenhol az ember, de azért más konkrétan hallani valakitől, mint csak olvasni egy cikkben. A harmadik, egyúttal már sikeres maratonra nem követett edzéstervet, de nagyon sokat, minden nap edzett (futás, úszás, konditerem, jóga).
Egy másik barátom a mostani Spar Budapest Maratonon futotta le először a 42 kilométeres távot. Ő egy nagyon hosszú levelet írt nekem, amiben mindent leírt az elhatározástól, a hosszú felkészülésen át egészen a verseny részleteiig, illetve, az azt követő napokat. Egy elég hosszú felkészülésen volt túl, amit elsősorban betegségek (megfázások) tarkítottak. Nála ezek a megbetegedések eléggé visszavetetették a formáját, utána mindig kellett egy kis idő, mire újból utolérte magát. Ő is futott félmaratont, futott edzésen 30+ kilométert, majd jött maga a verseny, amin persze voltak holtpontok, nehéz kilométerek, de végül sikeresen teljesítette a távot. Az ő leveléből nekem az (is) jött át, hogy a felkészülés során is vannak nehézségek, holtpontok, betegségek, amikor egyszerűen nem úgy alakulnak a futások, mint ahogy eltervezted.
Ma is pont volt egy rövid üzenetet váltásom valakivel, aki tavaly futotta le először a maratont, szerintem nagyszerű idővel. Adott néhány hasznos tanácsot, de ami ugyanilyen intő jel volt számomra, hogy közben azt is elmesélte, hogy idén is lefutotta a maratont, de ez most sokkal nehezebb volt, begörcsölt a lába és 25 kilométer után már csak arról szólt neki a verseny, hogy valahogy (a saját szavaival élve) végig vánszorogjon.
Mindhárom leírás, beszámoló arra hívta fel a figyelmem, hogy ne bízzam el magam. Azt gondolom, hogy elég jól indult a felkészülés első hónapja. Idén tavasszal, miközben a hegymászásra készültem, még csak 3-4 kilométert futottam, azt is nehezen. Azt hittem, hogy 10 kilométert majd csak jövő tavasszal fogok futni. Ki is dobtam az összes olyan edzéstervet, amelyben ez a táv szerepelt az első 2 hónap során. Erre a 3. hét végén már 10 kilométeres versenyen voltam, magamhoz képest nagyszerű időeredménnyel. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy elbízzam magam.
Ez meg is történt, meg nem is. Tudom, hogy egy maraton nem két félmaraton, és pláne nem négy 10 kilométeres verseny. Tudom, hogy még csak most kezdtem futni, és bár régen (több, mint 10 éve) sokat futottam, azért még alig van néhány kilométer a lábamban. Ugyanakkor olyan könnyen mentek az eddigi 10 kilométerek, hogy könnyen azt gondolja az ember, innen már nincs megállás. 🙂
Azt hiszem a neheze majd még csak most jön. Esős, havas, hideg hónapok, hosszabb (emiatt talán monoton) távok. A kezdeti lelkesedés majd alábbhagy, a cél még távol lesz. De én biztosan kitartok! 🙂
Ahha!
Jó olvasni a tapasztalatokat. Mi is ‘viszatérők” vagyunk hozzad hasonlóan. Mi a hármashatár hegyen futunk hétvégenkent, most 10-11 km-eket, ez még viszonylag OK, úgyhogy ‘nagy a mellény’ :).
A Te FB bejegyzésed láttán ‘kattantunk rá’ a maratonra, amúgy is tervben volt N.Y. , igaz karácsonyi programként, de ha minden jól megy, akkor előrébb hozzuk.
Egy barátunk egyébként az idein is ott lesz. Kíváncsi vagyok a tapasztalataira.
Üdv.
Baráth Elvira
Hajrá! 👍✌️
Szia Elvira!
Örülök, hogy jó olvasni a tapasztalataim. Annak pedig még inkább, hogy ha meghozom a kedvet egy NY Maratonra, minél többen mennénk, annál jobb lenne! 🙂 Ha nem túl nagy kérés, akkor légy szíves majd velem is oszd meg a barátotok idei tapasztalatait.
Hajrá, hajrá! 🙂
Ok! Mindenkep!