Utoljára még november legelején írtam a személyi edzőkről, amikor még az egésznek az elején voltam. Azóta elég sok idő eltelt, sok minden történt is, ideje összefoglalnom, hogy hol tartok.
November elején először Csontos Imrével (CsontiRun) kezdtem el együtt dolgozni. Az edzései általában rövid (2 km) bemelegítő futásból, majd 100 és 200 méteres repülőkből álltak, levezetéssel (1 km) a végén. Én régen is hosszú távon voltam jó, ezért a repülők igazi kihívást jelentettek. Éreztem, hogy használnak, fejlődtem általuk.
Amikor elkezdtem Csonti-val dolgozni, éppen akkor jött meg az Ensport-tól a teljesítménydiagnosztikához kapott 4 hetes ajándék edzéstervem. Az edzőm Sípos Fanni lett, akinél a felmérésen is voltam. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ő szabta személyre és töltötte fel az edzéstervem a Training Peaks nevű felületre. Ez egyébként egy elég szuper felület, direkt erre van kitalálva. Egyrészt jól ki lehet benne írni a feladatokat, másrészt visszajelzést adni róla, és nyilván egy csomó statisztikát, elemzést lehet lekérdezni benne.
Ami az Ensport-os edzésekben tetszett, hogy változatosak voltak. Eleve többfajta futás volt benne, de mellette volt törzserősítés, láberősítés is. Látszik, hogy profi a cég, mindenre volt profi anyag, leírás, bemutató videó. Amit én kicsit hiányoltam (bár nyilván ez csak egy négy hetes ajándékcsomag volt), az a sűrűbb kommunikáció, a visszajelzés személyesebb lehetősége, illetve az arra adandó válaszok hiánya. Persze amikor konkrétan kérdeztem Fannit emailben, akkor válaszolt és segített is.
A legfurcsább november első hetében az volt, hogy az elején még abban sem voltam biztos, hogy akarok személyi edzőt, a végére pedig már három is lett. Röviden már írtam Flander Marciról, őt egy volt kollégám ajánlotta, és egy telefon beszélgetés alapján nagyon szimpatikus volt, elkezdtünk együtt dolgozni. Tetszett, hogy változatosak az edzéstervei, illetve az, hogy vele működött a személyre szabott kommunikáció. Csak egy-két, maximum három emailben egy héten, de ezek nekem sokat segítettek.
Összességében elég hamar kialakult, hogy Marci terveit kezdtem el követni. Fanni edzéstervével nem volt nehéz összehangolni, max egy-két nap és néhány kilométer eltérés volt közöttük, és eleinte még Csonti repülőit is beleiktattam a futásokba. Az indiai utazás és a kisebb, pár napos betegségem miatt egyébként is elég kaotikus volt a november.
Marcival abban maradtunk, hogy a november egy teszt hónap, felmértük, hogy kb mit tudok. December elejétől dolgozunk hivatalosan együtt, minden vasárnap küldi a következő heti edzéstervem. Eddig teljesítettem is őket. 🙂 Csontival és Fannival abbahagytam a munkát, nyilván az volt a cél, hogy csak egy edzőm legyen.
Az edzőkérdés egyébként szerintem egy nagyon személyes, szubjektív dolog. Persze mindenki “jó” edzőt akar és szakmai oldalról nézve (amihez én ugye nem értek, ezért van szükségem edzőre) biztos vannak különbségek. De sok minden más is számít, a stílus, a kommunikáció, a motiváció, vagy egyszerűen csak a megérzés. Én most úgy érzem megtaláltam az edzőm Marci személyében és örülök neki. 🙂
