Egy kicsit eltűntem az elmúlt 3-4 hétben, a blogra is lassan egy hónapja írtam utoljára. Persze nem hagytam abba az edzéseket, bár egy-kettő sajnos kimaradt, és a lelkesedésem is csökkent egy kis időre.
Egyszer már volt egy holtpontom, még január végén, február elején. Akkor elsősorban egy betegség miatt, illetve utána nehéz volt visszarázódni, felpörögni. Most inkább a nyári szabadságok miatt jött el ez a holtpont, de biztos benne van a sok edzés miatti fáradtság is, hiszen most már lassan közel 10 hónapja készülök folyamatosan, megalkuvás nélkül.
Június végétől voltunk a családdal két hetet nyaralni, egy hetet Spanyolországban, plusz mivel autóval mentünk, három nap volt odafele az út és négy nap visszafele. A két hét alatt az utazásokat is beleértve azért az edzések többségét megfutottam, de egy hosszú hétvégi futás kimaradt a visszaút fáradalmai miatt. Persze nagyon nagy élmény volt a tengerparton futni, és jól is mentek az edzések, de azért a családi nyaralás alatt nagyon nehéz volt nekiindulni ezeknek a futásoknak. Ráadásul a meleg idő miatt ezekre hajnalban kellett sort keríteni, ami egy plusz nehézségi fok volt. Nem tagadom, nem volt könnyű felkelni és elindulni.
Az előző hét közepén érkeztünk vissza, a hét közepi futásaim le is tudtam, de mivel hétvégén az EFOTT-on voltunk, a vasárnapi hosszú futás megint kimaradt. Ez egy tudatos döntés volt, tudtam előre, hogy két átbulizott éjszaka után nem fogok én másnap futni, főleg úgy, hogy vasárnap még leutaztunk Zágrábba megnézni a VB döntőt. Szóval ezek után ezt a hetet is elég fáradtan kezdtem, ráadásul munkahelyet is váltok és mivel ez az utolsó hetem, elég sok a munka és a plusz program – bár mondjuk most már nincs kifogás, csinálom az edzéseket, csak nem mondhatnám, hogy friss, üde, nagyon motivált állapotban.
Ami megnyugtat, hogy sajnos számomra már véget értek a nyaralások, már csak Berlinbe és New York-ba megyek a maratonokra. Így a hátralévő idő már tényleg a felkészülésé. Ráadásul most három hétre a család is Balatonozni fog, így biztos bőven lesz időm megfutni a edzéstervet. Mondjuk a most szombat éjszakai szegedi félmaratonomra ez eddig nem a legideálisabb felkészülés, pedig ez lesz az utolsó versenyem a berlini maraton előtt, ráadásul nagyon szeretném megfutni az 1:40-en belüli időt. Hát meglátjuk, hogy mennyire tudom összekapni magam.
