Egyre többet és többet tudok meg a futásról, illetve arról, hogy hogyan kell készülni egy maratonra. Másfél hónapja, amikor az egészbe belekezdtem, azt hittem, hogy csak kimegyek, és majd kitartóan futok. Kezdek 3-4-5 kilométerrel és szép lassan majd növelem a távokat, amíg el nem jutok 42 kilométerig. Csak gyakorlás és idő kérdése. Nem kell semmi másra figyelni, kétnaponta futok majd, és jönnek a kilométerek.
Azóta nagyot fordult velem a világ. Jött a teljesítménydiagnosztika, a pulzuskontroll (majd annak az ellentéte, a kizárólag repülők és iramfutások), a táplálkozás fontossága, az SMR henger, majd nemrég a törzserősítő gyakorlatok. És már tudom, hogy a futás közbeni frissítés is külön tudományág, a pihenésről nem is beszélve.
Tehát mára eljutottam oda, hogy a futás csak maximum 50%-ban szól a futásról, és mellette ott van minden más is, amik egy maraton esetében elengedhetetlenek a sikerhez. Ha igazán precíz akarok lenni, akkor azt mondom, hogy egyharmad rész motiváció és kitartás, egyharmad rész futó edzések és egyharmad rész minden más, amikről fent írtam.
Azt be kell ismernem, hogy másfél, illetve lassan közel két hónapja nem tudtam, hogy mire vállalkozom. Annyi mindent kell csinálni, annyi mindenre kell figyelni és annyi minden ismeretlen dolog van a futás körül, hogy csak kapkodom a fejem. Minden nap találkozom valami újjal, minden nap tanulok valamit. Ez persze nem baj, sőt, ettől lesz igazán kihívás és érdekes a felkészülés.
Most már tudom, hogy a maradék szűk egy év nem csak arról fog szólni, hogy kimegyek kétnaponta és futok valamennyit.
