Ma reggel túlestem az első edzésemen esőben. Mivel napok óta mondták, hogy vasárnap estére megérkezik az eső, ezért nem ért váratlanul, valamennyire igazából vártam is egy kicsit. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz. Ráadásul ez volt az első alkalom, hogy kipróbálhattam a szombaton vett mellkasi pulzusmérőm, és a pulzuskontrollos futást. Erre is nagyon kíváncsi voltam.
Még szombaton vettem néhány futó ruhát, hosszú futónadrágot, hosszú ujjú pólókat és futódzsekit is. Sőt, még a sapkára is gondoltam. Szóval teljesen jól be tudtam öltözni a hideg, esős időre. Magamhoz képest alaposan bemelegítettem és már indultam is.
Az első 2-3 kilométer nagyon nem esett jól. Az első lépések során már be is ázott a cipőm. Ez annyira nem zavart a futásban, csak a gondolat, hogy vizes lett belül. Persze 10 perc múlva már mindkettő csurom víz volt… A sapka és a hosszúnadrág, illetve a dzseki nagyon jó szolgálatot tett, nem fáztam benne. Viszont a kesztyűre nem gondoltam. A kézfejem az elejétől fogva fázott, csak a 3. vagy 4. kilométer környékén melegedett be. Ami még kifejezetten kellemetlen volt, az nem is az eső volt, hanem a szél. Az eső szerencsére nem zuhogott, csak szemerkélt, csendesen esett. A szél viszont néha feltámadt, és olyankor az eső is szúrósabban esett az arcomra, a kézfejem pedig még jobban fázott. Valahol a futás harmada után melegedtem be, onnantól a kezem sem fázott, az eső és a szél is kicsit alábhagyott (vagy legalábbis úgy tűnt).
Ez volt az első alkalom, hogy pulzuskontrollal futottam. A teljesítménydiagnosztika alapján kapott tanácsoknak megfelelően 128-134 közötti pulzustartományt céloztam meg, ezt elég jól sikerült a 10 km során végig tartani.
Nagyon furcsa volt ilyen lassan futni. Kifejezetten figyelnem kellett, hogy nehogy begyorsuljak. Persze megszoktam a tempót, de főleg az elején, amikor még kicsit fáztam, akkor nagyon nem esett jól, hogy ilyen lassan futhatok csak. Egyáltalán nem volt fárasztó a futás, sőt, a 10 kilométer végén egyáltalán nem voltam fáradt, még csak nagyon izzadt sem. Valahogy úgy éreztem, hogy mégegyszer ennyit simán le tudnék futni. Annak azért örültem, hogy a futás vége felé a 130-as pulzussal nem belassultam, hanem inkább egy kicsit begyorsultam, ahogy a lenti időeredmények is mutatják.
Összességében nem volt olyan vészes esőben futni. Az első 2-3 kilométert kellett csak túlélnem. Legközelebb kesztyűt biztos veszek, illetve ez a cipő kérdés tényleg nagy talány, mert bár annyira nem zavart, de a végére teljesen átázott. Most szárítom a radiátoron, de valahogy jó lenne elkerülni, hogy mindig ez legyen a procedúra…
