Vasárnap futottam az utolsó keményebb hosszú futásom, 30 kilométert, komolyabb tempókkal. Mivel három hetes ciklusokban készíti Marci az edzéstervem (ha jól tudom), ez azt jelenti, hogy a következő komolyabb hosszú futásom már maga a Chicago Marathon lesz.
Hol tartok? Mit várhatok majd Chicagoban? Milyen célt tűzzek ki magam elé?
Gondoltam megnézem, hogy egy éve, a New York Marathon előtti hetekben milyen edzéseim voltak, milyen távokat és időket futottam, ahhoz képest mennyit fejlődtem és vajon mindez mit jelent majd magára a mostani maratonra nézve.
A vasárnapi 30 kilométer
De előtte amihez hasonlítok: a most vasárnapi futásom. 30 kilométert futottam, 2 óra 22 perc 2 másodperc alatt. Ez nem egyenletes tempó volt, 5 kilométer bemelegítéssel kezdtem (5:00 körül), majd 6 x 3 km tempó (4:35 körül) és 1 km könnyű (5:05 körül) jött, a végén 1 km levezetéssel. Tehát összesen 18 km tempó volt és 12 km könnyű, a fentiek szerint váltogatva.
Az 5 perc / km-es tempó tényleg könnyű már szerencsére, így az bemelegítésnek és az erősebb részek között kocogásnak teljesen jó volt, nem megerőltető, a pulzusom is teljesen rendben van alatta. Az első négy három kilométer a lendületesebb tempóból könnyen ment, élveztem, hogy végre nem 35 fok van, a pulzusom is bőven 160 maradt. Aztán az ötödik etapnál már éreztem, hogy ez keményebb, és az utolsónál oda kellett tennem magam, hogy ne lassuljak be, bár igazság szerint ha nagyon kellett volna, azért tudtam volna még folytatni. De jól esett abbahagyni és levezetni. Régen éreztem, hogy így elfáradtak volna a lábaim.
2018-as Spar Maraton 30 km
Tavaly 4 héttel a New York Marathon előtt futottam a Spar Maratonon a 30 kilométeres távot. Most ugyan még csak szeptember vége van, de a formaidőzítés időszaka hasonló. Ott 2:24:41 alatt értem célba, bár igaz, akkor is edzéstervet futottam: első 5 km erős (4:35 körül), majd 10 km 5:00, majd folyamatos erősítés: 4:45, 4:30, utolsó kilométer 4:20.
Most a vasárnapi edzésen több, mint két és fél perccel jobb időt futottam, ráadásul nem is versenyen és nem is úgy, hogy kihajtottam magam, hiszen az utolsó két kilométer levezetés volt rákapcsolás és a maximum kihozatala helyett. Úgy gondolom, hogy azt a két kilométert az 5:05-ös levezetés helyett mondjuk egy 4:30-cal és egy 4:20-szal le tudtam volna hozni verseny helyzetben, kihajtva magam, azaz 2:20:42 lett volna így az időm, ami több, mint négy és fél perccel jobb lett volna, mint a tavalyi 30 kilométerem.
Ennek nagyon-nagyon örülök egyébként! Tavaly New York után futottam még egy siófoki félmaratoni csúcsot, majd egy 10 kilométeres egyéni rekordot is Szegeden, azóta viszont nem nagyon tudtam megmérettetni magam, nem nagyon látom, hogy mennyit fejlődtem és az mire lesz majd elég. Ugyan tavasszal futottam még egy egyéni csúcsot 10 kilométeren ( az órámon mérve, mert ez a Vivicitta páros félmaratoni távján volt), de azóta gyakorlatilag nem is voltam olyan versenyen, ahol nem edzésként vettem volna részt.
Bár nehéz egy az egyben összehasonlítani a két 30 kilométeres futást, mert végül is mindkettő “csak” egy edzés volt, eltérő edzéstervvel, de azért mégis, úgy gondolom van néhány perc fejlődés, ami azért nem kevés.
Az első 30 km
Tavaly még augusztusban futottam az első 30 kilométerem, hajnalban. Mert akkor még nem volt olyan meleg. 🙂 Akkor még nem tudtam mit is várhatok ekkora távtól, és a korábbi nem annyira jó 25 kilométeres tapasztalataim miatt kicsit tartottam is tőle. A feladatom az volt, hogy fussak egyenletes, 5 perc / km-es tempóban és majd csak az utolsó 7 kilométert nyomjam meg kicsit. Ehhez képest egész jót futottam, a kezdeti tempót könnyen tartottam, a végén pedig bőven 4:45-ön belül mentek a kilométerek. A teljes távot, frissítésekkel éppen 2 és fél órán belül hoztam, de már akkor éreztem, hogy maradt bennem egy kicsi. Szóval talán ez a futásom emiatt nem annyira releváns összehasonlítási alap, de 13 hónappal ezelőtt nagyon örültem egy ilyen 2 óra 30 percen belüli időnek.
Az első 35 km
Bár most nem 35 kilométert futottam, de azért a tavalyi első 35 kilométeres futásom első 30 kilométerét össze lehet hasonlítani a mostani edzésemmel. Az augusztus végén volt, nyilván melegebb volt, a felkészülés egy más fázisában jártam és persze kellett még +5 kilométert futnom. Nem is sikerült túl jól, legalábbis a vége biztosan nem. Az első 30 kilométerből 28-at egyébként 5:00 körül, illetve azon éppen csak belül futottam, majd a 29. és 30. kilométer 4:45 lett. Utána meghaltam, de most csak az első 30 kilométert nézem. 🙂 Az időm egyébként ezen az elemzett 30 kilométeren pont 2 óra 28 perc lett, de mivel itt még futottam 5 kilométert, itt sem hajtottam teljesen ki magam (bár majdnem).
Chicago árnyékában
Akárhogy is nézem, a fejlődés biztosan megvan. A tavalyi két augusztusi futáshoz képest a tavaly októberi Spar Maraton 30 kilométeres távja fejlődést mutatott (nyilván az idő is sokkal inkább futásnak kedvező volt), amihez képest a tegnapi 30 kilométer egy újabb előrelépés. Ahogy írtam, ez azért volt fontos nekem, mert jó ideje nem futottam már tétre (versenyen) ilyen hosszú távot és látva, hogy milyen tempó kell egy 3 óra 20 percen belüli maratonhoz (4:45 minimum), kicsit elbizonytalanodtam, hogy fogom-e én ezt bírni. Most 30 kilométeren, a tempókat váltogatva ment a 4:43-as átlag, ami jó jel, legalábbis nekem most egy kis önbizalmat ad. Ugyanakkor abban még van kicsi kérdőjel bennem, hogy bár kiegyensúlyozottabban futhatok majd (végig, azonos tempóban), de vajon bírni fogom-e ezt a gyorsabb tempót 42 kilométeren át. De ez már egy következő bejegyzés témája lesz.