44:44

Nem indult túl jól a nap a célom (47:20) elérését tekintve: a tél pont ezen a napon gondolta úgy, hogy megérkezik, szóval egész nap esett a hó. Szegeden szakadó hóban futottam és nem volt jó érzés (zavaró futni benne, nehéz látni), plusz már előre vizionáltam a latyakot, pocsolyákat, csúszásveszélyt.

Fokozta a hangulatom, hogy mivel Ildivel és a gyerekekkel mentünk, ezért kicsit megcsúsztunk az indulással, szóval csak 15 perccel a rajt előtt érkeztem. Mosdó, bemelegítés. Jó sokan voltunk, a helyszín egyébként bejött, Siófok és Szeged után kifejezetten jól esett, hogy melegben lehetett várakozni a rajtra.

Volt egy kis sztorim a rajtzónával, megosztom ezt is tanulságképp: mivel még ősszel jelentkeztem a versenyre, akkor 5:40-es kilométer átlagot álmodtam meg magamnak, így a 4. rajtzónába kerültem. Azóta viszont a terv (és a képességeim is) változtak, 4:50-es és 4:40-es kilométereket terveztem, ami viszont már a 2-es rajtzóna lenne. A hét elején próbáltam emailben módosítani, de sajnos erre nem volt lehetőség. (A rajtszám átvételekor értettem meg, hogy valószínűleg miért nem: nem matricázva, hanem eleve nyomtatva voltak a rajtzónák rajta). Szóval kicsit aggódtam, hogy nagy lesz majd a tömeg körülöttem.

Futóverseny
A csarnok hátulról, a bemelegítés alatt

Mivel időben befejeztem az egyéni bemelegítésem szerencsém volt, és kb a 4-es rajtzóna legelejére sikerült még beállnom, amíg tartott a nagy össznépi melegítés. Úgy is mondhatnám, hogy gyakorlatilag a 3. rajtzóna legvégén álltam. 🙂 Ez még mindig nem a 2-es, de azért sokat segített.

Ami viszont nagyon nem segített, és a legbosszantóbb azóta is, az az, hogy a csarnokban nem volt GPS vétel a futóórámnak. Hiába próbáltam többször is, egyszerűen nem találta meg a jelet (csak 30%-ig jutott). Ez oda vezetett, hogy az első néhány száz méteren csak azt láttam rajta, hogy álljak meg és várjak, amíg megtalálja a jelet. Nyilván nem álltam meg, aztán egy idő után már mutatta a sebességem. Nem volt futás közben túl sok időm ezen agyalni, az pedig eszembe sem jutott, hogy az óra a métereket is később kezdte el mérni. Én úgy terveztem, hogy az órán futok 10 kilométert (illetve ahhoz számította nekem a várható célba érkezést), miközben az óra valahol 400 méter környékén indult el. Azaz valójában úgy futottam, hogy a 47:20-at 10.4 kilométeren terveztem teljesíteni (ami nem nagy különbség, csak pár százalékos eltérés, de percben kifejezve 4:30-as tempónál 2 perc!).  Nem (csak) ezért futottam 44:44-et, de azért szerepe volt benne, hiszen úgy néztem végig a várható célba érkezési időm, hogy az valójában 10.4 kilométerre volt jelezve.

Zúzmara rajtvonal
A rajt előtt

Az első 2 kilométer küzdelmes volt: nagy volt a tömeg, sokat kellett előzni, pocsolyákat kerülgetni, sárfoltokat felmérni, hogy bele merjek-e lépni, vagy kerüljem. Plusz volt egy kisebb emelkedő is az elején, ami meglepett, teljesen sík versenyre számítottam. Persze utána lejtő is volt. Bár a GPS mizéria miatt bizonytalan vagyok kicsit, az első fél kilométert 4:50 felett, majd a következőt 4:45 körül, a harmadik felet pedig 4:40 körül futottam. Ekkor gondolkoztam, hogy kicsit visszaveszek, hogy tartsam a megálmodott 4:50-et az első félben, de egyrészt nem mertem, mert nem tudtam, hogy mennyire voltam lassú az elején a tömeg miatt, ráadásul valahol itt jött a lejtő is, ami a sebességben segített. A másfeledik kilométertől a 3. végéig 4:20-szal futottam (néha 4:15-tel).

Ekkor viszont tudatosan visszavettem, bár nem sokat, 4:35-4:30 közé, aztán a féltáv felé közeledve előbb valamilyen fedett rész alatt, majd a csarnokon áthaladva is elment a jel – de az adatok alapján az 5. kilométert valószínűleg 4:30 körül futottam. Ez azt jelenteti, hogy a számolásaim (és a részleges GPS adatok) alapján az első 5 kilométert 22:40 alatt tettem meg, amit visszaigazol a verseny hivatalos eredménymérése. Ez 4:32-es átlag tempónak felel meg, ami nagyon nem a tervezett 4:50. Ami érdekes, hogy a kisebb visszavételek miatt így is úgy éreztem, hogy spóroltam, azaz meg tudom nyomni a második öt kilométert.

Viszont az nem úgy kezdődött, ahogy én elterveztem: egy bár aránylag enyhe, de jó hosszú emelkedő jött az Albertirsai úton. A csarnokon átfutva volt egy jó gyors pár száz méterem (biztos a hangulat miatt), valahol 4:20 körül (persze itt megint nem volt GPS jel), aztán viszont jött az emelkedő, kb 500 méter és 4:40-es tempó. Ennek is megvolt a napos oldala, ugyanis visszafele is ott kellett futni, enyhe lejtőn, aminek meg is lett az eredménye a következő egy kilométert 4:23 körül sikerült futnom.

Futóverseny érem
A verseny után Bálint fiam az éremmel

Ezután már csak sík terep volt és 3 kilométer vissza. Lelkiekben korábban arra készültem, hogy majd itt lépek oda egy kicsit jobban, de ez nem nagyon jött össze, a következő kétszer fél kilométer 4:30 és 4:25 lett. Fejben egy kicsit itt volt a holtpont is. Ez egy olyan szakasz volt, ahol egy jó kilométeren szembe jött az élmezőny. Láttam, hogy néhányan vannak csak, azaz magamhoz képest valahol az elején lehetek. Valahol 8 kilométernél volt a fordító, ott láttam, hogy a ritkás élmezőny után nem sokkal előttem fut egy 8-10 főből álló boly, csak 40-50 méterre tőlem. Ekkor döntöttem el, hogy őket mindenképpen megelőzőm, egyrészt mert belátható távolságon belül voltak, másrészt a helyezésekért (ami persze nettó időnél nem számít, de hát azért mégis verseny volt). 🙂

Bár úgy éreztem, hogy nagyon nekiindultam, de csak pár másodpercet faragtam az időmből. A hátralévő két kilométer háromnegyedét 4:20-as kilométerátlagban futottam. Ez persze csak néhány másodperc az előtte lévő kilométerek 4:25-4:30-as idejéhez képest, de azért nagyon jó érzés volt, hogy tudok gyorsítani. És sikerült is utolérnem a kisebb csoportot, majd szép lassan egyesével megelőzni őket. Az utolsó fél kilométert még inkább megnyomtam – persze már nagyon a halálomon voltam, de úgy voltam vele, hogy mindjárt vége, nincs mire tartalékolni – és futottam egy utolsó 4:15-ös kilométerátlagú 500 métert.

Mikor beértem 45:35-öt mutatott az óra, és én olyan boldog voltam ettől, hogy eszembe sem jutott, hogy ez a bruttó idő, és az igazi nettó időm még ennél is jobb. 🙂 Ez csak percekkel később esett le, amikor az sms-t néztem és nem értettem. Azt hittem valaki másnak az idejét küldték el nekem. Aztán persze beugrott! 🙂

Futóverseny idő
Az sms az idővel

És a legjobb, hogy 25. lettem 391 férfi indulóból! Tudom, nem nagy szám, meg soha nem leszek az első 10-ben egy ilyen kisebb versenyen sem, de azért full amatőrként, kvázi koca-futóként ez azért nem rossz eredmény! 🙂 (A teljes mezőnyben 949 indulóból 27. lettem.)

Eredményem
Eredménylista
Futóverseny érem
A befutóérem, immár otthon

Zúzmara célkitűzés

Kicsit gondban voltam a hétvégi Zúzmara 10 kilométer céljával kapcsolatban. Mármint a saját célommal kapcsolatban. 🙂 Ideális esetben biztosan nem gondolkoznék rajta és nyilván a saját legjobb időm megdöntése lenne a cél, de a sérülésem és a két hetes kihagyás (plusz az ünnepeket alatt felszedett 2-3 kilóm) miatt egyáltalán nem érzem úgy, hogy erre olyan könnyen esélyes lennék.

Pedig az egyéni legjobbam elérése mellett szól:

  • Egyenes (vízszintes) pálya (Szegeden kettő, számomra komolyabb emelkedő is volt).
  • Előreláthatólag kedvezőbb időjárás (nem fog szakadni a hó, nem lesz minden tiszta latyak vagy hó).
  • Profibb szervezés (remélhetőleg nem fogok eltévedni, többször is rossz irányba fordulni).
  • Több jó futó (nem egyedül fogok az elején bóklászni, mindig lesz kit követni, kit leelőzni, ami motivál).

Ami pedig ellene, arról már írtam a bevezetőben:

  • A sérülésem, amiből elvileg teljesen felépültem, de eddig csak 3 kilométeren erőltettem meg igazán magam, 10-en még nem.
  • A sérülés miatti 2 hét teljes kihagyás, és a 3. héten is inkább csak kezdő, visszatérő, könnyebb edzések. Emiatt elvileg kipihentebb is lehetnék, de a munkában az év kezdett nem éppen a pihenésről szólt.
  • Plusz 2-3 kiló az ünnepek miatt.

Ezért az elmúlt 1-2 hétben kezdtem arra hajlani, hogy most nem fogok saját csúcsdöntésre vagy még jobb időeredményre menni, hanem megpróbálok majd egy ideális, profi versenyt futni, azaz mindent előre eltervezve, negatív splittel. Mondjuk 5:20 az első 5 kilométeren és 5:10 a második 5 kilométeren. Ez így 51:30-as befutót jelenete. Ez így messze elmaradna a szegedi 47:16-tól, de tesztelhetném, hogy ahhoz képest mennyire fáradok el, illetve, hogy mennyire tudok tartani egy előre elhatározott tempót.

Aztán megkérdeztem Marcit is, hogy ő mit javasol célnak számomra, a sérülés és edzés kihagyás ismeretében. Azt írta, hogy (ha a lábam bírja), akkor az első 5 kilométert fussam 4:50-re, majd a második 5 kilométeren fokozzam a tempót, úgy, hogy az utolsó az már jó erős legyen. Ezt én úgy fordítottam le magamnak, hogy a 6. kilométertől legyen 4:40, az utolsó, 10. kilométer pedig mondjuk 4:30.

Ez összességében gyors fejszámolással azt jelentené, hogy 47:20 körül érnék be, ami majdnem pont annyi, mint az eddigi legjobb időm december elejéről Szegedről (az 47:16 volt), azzal a különbséggel, hogy ott az elejét elfutottam el és a végére lassultam be. Ott akkor az első kilométert futottam 4:40-re, majd utána  a következő kettőt 4:30-ra, majd jött négy kilométer 4:45-tel. Viszont így a 7. kilométer után belassultam, és onnantól csak 1-2 másodperccel 5:00-ás idők alatt futottam.

Amit most Marci javasolt, az a tudatosabb futás, már ha persze fizikailag képes leszek rá. Kicsit lassabban kezdeni, mint Szegeden (4:30 és 4:40 helyett 4:50-es első 5 kilométer) biztos menni fog, a kérdés az erősebb folytatás (4:45 és 5:00 helyett 4:40-es és 4:30-as második 5 kilométer).

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez így össze fog-e jönni. Persze a lábam miatt is, és egyébként is eltérőek lesznek a viszonyok (lásd fenn), de kíváncsi vagyok, hogy azért egy erős kezdés után (mert nekem a 4:50 is erősnek számít) meg tudok-e újulni, tudok-e tényleg gyorsabb lenni a második részben (negatív split). Egyszer már sikerült ugye (a Spar Maratonfesztivál 10 kilométerén), de ott összehasonlíthatatlanul lassabban futottam az első 5 kilométert (5:30, 5:20, majd 5:10-es kilométerek) és az utolsót a leggyorsabban, de az akkor ott “csak” 4:40 lett. Nyilván nem összehasonlítható, akkor két hete kezdtem el futni előtte. A siófoki félmaratonon és a szegedi 10 kilométeren viszont (szándékosan) elfutottam az elejét, erősen kezdtem, és a második fél minden esetben gyengébb lett már. Meglátjuk, most menni fog-e ez a negatív split.

Ez így viszont teljesen más típusú verseny lesz, mint az eddigiek, jó tapasztalatszerzés lesz, kíváncsian várom már!

Versenynaptár 2018-ra

Szeretek előre tervezni és utána a tervet szisztematikusan megvalósítani. Még akkor is, ha időközben új információk és tapasztalatok miatt újratervezés szükséges. Ez elég sűrűn előfordult az elmúlt 3 hónapban, ahogy bővültek az ismereteim a futásról, illetve saját magamról. Ahhoz képest, hogy 2017-ben versenyezni sem akartam, végül három versenyen is voltam, amiből az egyik már egy félmaraton volt. A lényeg, hogy van tervem 2018-ra is, még ha biztos is vagyok abban, hogy ez menet közben majd változni fog.

A konkrét felkészülésem most már Flander Marci kezeiben van. Nem látok rá a New York Maratonig hátralévő 10 hónap pontos menetrendjére, hetente küldi az edzésterveket. De megbízom benne, tudom, hogy jó kezekben vagyok. Egy valamiből azonban nem engedtem, szerettem volna minél több versenyt betervezni magamnak – persze Marci támogatásával, jóváhagyásával.

Végül össze is állt a 2018-as versenynaptáram. Nem volt benne különösebb logika, inkább csak annyi, hogy kb havonta azért egy versenyre menjek el, illetve néhány helyszín (Prága, Kaposvár, Szeged) családi vagy baráti érintettség miatt kiemelt prioritást élvezett. Találtam egy nagyon szuper oldalt, ahol azt hiszem, hogy talán az összes futóverseny szerepel, onnan szemezgettem (azt a néhány versenyt kivéve, amiről egyébként is tudtam).

Az első félévre végül egy 10 kilométeres versenyt tervezek (most rögtön januárban, a Zúzmarán), és 5 félmaratont. Lehet ez egy kicsit soknak tűnik, meglátom majd, hogy bírom, esetleg az egyiket majd visszaveszem egy 10 kilométernek, most még nem tudom. Külöm öröm, hogy az 5 félmaraton 5 különböző városban lesz, hiszen szeretek utazni. 🙂

Tervezett futóversenyek
2018 első félév tervezett versenyek

A második félévvel már nagyobb gondban voltam. Egyrészt azért, mert nyárra elég nehéz volt versenyt találni, illetve még én sem tudom, hogy pontosan hogyan fog a nyarunk alakulni, mikor és hova megyünk nyaralni. Másrészt a New York-i versenyhez közeledve a felkészülés miatt beszűkültek a lehetőségek, hogy mit vállalhatok be. Hiába van október közepén a Spar Maratonfesztivál, az már csak 3 héttel a nagy versenyem előtt van, ott azért már nem szakadnék meg.

2018-as futóverseny naptár

    2018 második félév tervezett versenyek

A legfontosabb döntésem végül az lett, hogy a New York Maraton előtt le akarok futni egy másik maratont. New York-ban valamilyen szinten időre szeretnék futni. Tudom, tudom, hogy ez butaság, csak fussam le, és az sem gond, ha belesétálok, mert a lényeg, hogy be tudjam fejezni, de hát mit tegyek, hogy ha nem így működöm? 🙂 Ismerem magam annyira, hogy nem így fogok rajthoz állni, ahogy az eddigi kisebb versenyeken sem így álltam rajthoz.

Ezért előtte szeretnék egy versenyt, ahol kicsit kényelmesebben végigfuthatom a távot, hogy érezzem milyen érzés, mennyire nehéz, jön-e majd a fal, meghalok-e a pályán és hasonlóak. 🙂 Sajnos a budapesti Spar Maraton túl közel van már a New York-i versenyhez, azt nem mertem bevállalni. Szeptemberben Berlinben és Moszkvában van maraton, én az előbbi mellett döntöttem, mert oda egyébként is kellemes emlékek kötnek. Szóval végül a Berlin Maratonra neveztem és fizettem be, ott fogok futni New York előtt. Külön vonzó benne, hogy ide gyerekek nélkül, csak Ildivel tervezünk menni három napra (két éjszakára). Szóval nem csak a futás miatt várom.

Végül a második félévre két félmaraton, két maraton és levezetésként egy 10 kilométeres verseny esik, így a teljes 2018-as terv így néz ki:

  • 2 x 10 km
  • 7 x félmaraton
  • 2 x maraton

11 verseny 12 hónap alatt, augusztusra nem találtam, de valószínűleg nem is baj, a pihenés és nyaralás is jól fog esni. A 11 versenyből 3 külföldi (Prága, Berlin, New York), 3 budapesti és 5 vidéki (Kaposvár, Keszthely, Nagyatád, Szentendre, Szeged). Nagyon tetszik az is a futásban, illetve a versenyekben, hogy lehet miattuk utazni, programokat szervezni és bejárni az országot (világot).

Persze kíváncsi vagyok, hogy majd ha 2018 végén visszaolvasom ezt a tervet, mennyi valósul meg belőle, milyen változások lesznek menet közben. Nyilván a fő cél az fix továbbra is: 2018. november 4-e, New York Maraton!

Számadás három hónap után

Itt van az év vége, és ilyenkor szokás, illetve divat értékelni az előző évet, és természetesen célkitűzéseket, fogadalmakat tenni a következő időszakra vonatkozóan. Én nem vagyok olyan, aki túl nagy feneket kerítene ennek, ritkán elmélkedek azon, hogy milyen volt (vagy nem volt) az előző év. Nem szoktam újévi fogadalmakat sem tenni. Persze vannak céljaim (ilyen a New York Maraton is), de ezek nem az újévvel kapcsolatban vagy január 1-jén születnek.

A kezdetek

Mégis, úgy gondoltam, most a futással kapcsolatban időszerű összefoglalnom, hogy hol tartok, illetve mi van még előttem. Szeptember 24-én döntöttem a New York Maraton mellett, azóta bő három hónap, azaz egy negyed év telt el. És hátra van még 10 hónap a versenyig, azaz kis túlzással a felkészülés negyedén vagyok túl. Elég sok minden történt ez alatt a negyed év alatt, össze is foglalom miben vagyok most más, mint három hónappal ezelőtt, illetve hogyan látom magát a futást, illetve persze a maratont.

Emlékszem még, szeptember 24-én Szentendrén voltunk feleségemmel, Ildivel egy szűk két napos kiruccanáson, gyerekek nélkül. Ez volt az a nap, amikor egyrészt eszembe jutott, másrészt el is döntöttem, hogy le fogom futni a New York Maratont. Az ötlet tényleg a semmiből jött, 5 perccel előtte még se a futáson nem gondolkoztam, se maratonon, se New York-on. Egyszerűen csak bevillant. Valahogy úgy, ahogy a Kilimandzsáró megmászása egy évvel korábban. Fontos különbség volt, hogy tudtam, ez egy családos utazás lesz. Még aznap meg is beszéltük Ildivel, szerencsére támogatott benne.

Big Apple
New York City

Pár napra rá el is kezdtem futni (kocogni), akkor még mindenféle ismeret, tudás, edzésterv nélkül. Mivel 10+ éve nem futottam igazából, gondoltam úgy is ezzel kell kezdeni, elrontani nem tudok semmit. Ez végül is bejött, bár azóta nem kicsit bővültek az ismereteim a futásról.

Emlékszem még a nagy meglepetésre, hogy a New York Maraton-on nem úgy lehet indulni, hogy simán jelentkezem, hanem jobb esetben sorsoláson húznak ki valakit (kb 20% eséllyel), vagy rosszabb esetben utazási irodákon vagy jótékonysági szervezeteken keresztül lehet (több pénzért) részvételi jogot szerezni. Persze azóta ezt is jól körüljártam. A sorsolásra január 15-től február 15-ig lehet jelentkezni és február 28-án lesz. Ha nem húznának ki rajta, akkor már megvannak azok az ITP-k (International Travel Partner-ek), akiknél aránylag elfogadható áron lehet indulási jogot szerezni. De ez egyelőre csak B terv.

Futócipő

Ahogy elkezdtem futni, úgy jöttek sorban a futással kapcsolatos meglepetések is. Persze ezek csak nekem, teljesen kezdőnek voltak új dolgok, ha egy kicsit is jobban utánaolvasok vagy utánakérdezek, akkor nem értek volna meglepetésként. Azt még sejtettem, hogy egy jó futócipőre szükségem lesz, bár azt nem tudtam, hogy ehhez már a futásod és lábtartásod is elemzik és annak megfelelő cipőkből válogathatsz. Egyébként a cipőt is úgy vettem meg, hogy a régi futócipőmben (amit csak én használtam futásra) elég csúnyán lesérült az egyik ujjam már a második héten, ezért “muszáj” volt újat venni.

futócipő maratonra
Az új futócipőm

Az első versenyem

Az első egy-két hétben egyébként elég sok pozitív meglepetés ért. Elég könnyen vettem a kilométereket. Persze nem valami eszeveszett tempóban, de ahhoz képest, hogy tavasszal, mikor egyszer-kétszer próbálkoztam, 4-5 kilométert is szenvedve futottam le, hamar meglett a 7-8-9, majd a 10 kilométer is. Annyira hamar, hogy két hétre rá már el is indultam az október közepi Spar Maratonfesztivál 10 kilométeres távján. Sőt, nagyon jól éreztem magam futás közben, jó erőben futottam le, az 53:02-es időeredmény főleg annak fényében volt (hozzám képest) jó, hogy a végére tudtam igazán begyorsítani, és szinte el sem fáradtam a verseny végére, azaz bőven maradt még bennem.

10 km cél
A célban

Október második felében jött minden egyéb: ekkor hallottam először a pulzuskontrollról, meg egyáltalán arról, hogy miért vannak pulzusmérős futó órák. Ekkor mentem el a teljesítménydiagnosztikára is. Aztán jött minden szép sorban: személyi edző, hengerezés, törzserősítés, pulzusmérős óra, dietetikus. És igen, mindegyik csak úgy jött a másik után, mondván, mindegyik fontos ahhoz, hogy megfelelően felkészüljek egy maratonra.

Hengerezés

És valóban. A hengerezés – bármilyen meglepő is volt számomra – tényleg segített. Az első egy-két hét során kifejezetten fájt (de tényleg nagyon), amikor használtam. Elsősorban a combom hengereztem vele. És tényleg segített. Az Ensportnál Fanni azért ajánlotta, mert látta, hogy erős tempónál kimozdul a jobb lában, és rá is kérdezett, hogy nem szokott-e a jobb térdem alatt fájni. De szokott. Erre ajánlotta a hengerezést, hogy az ott lévő szalagjaim fellazuljanak, rugalmasabbak legyenek. És ez 100%-ban be is vált: amióta rendszeresen hengerezek azóta egyszer sem fájt a térdem alatt, pedig azóta 2-szer, 3-szor annyi időt és távolságot futok. És azóta már maga a hengerezés sem fáj, hozzászokott a lábam.

Nyújtáshoz
Az SMR hengerem

Az első sérülésem

Ez egyébként igaz a cipőre is, mármint az, hogy bevált. Amióta igazi futócipőm van, azóta a talpam és a lábujjaim sem fájnak. És ha már sérülés, akkor szintén ebben az első három hónapban letudtam az első igazi, komolyabb sérülésem is. Bár orvosnál végül nem jártam, jó eséllyel izomhúzódásom volt a jobb vádlimban, aminek a hatására másfél hétre teljesen kidőltem, és még most is, két héttel a sérülés után, csak kocogok, még csak most érzem azt, hogy a jövő héten szép lassan visszatérhetek a normál edzésekhez. Amiért mégis örülök, hogy ez megtörtént, az pont az, hogy megtörtént és most már sokkal jobban fogok figyelni a sérülések megelőzésére.

Az az igazság, hogy eddig elég lazán vettem mind a bemelegítést, mind a futás utáni nyújtást. Egyrészt egyszerűen sajnáltam rájuk az időt, másrészt soha nem is éreztem a hiányuk hatását. Nem fájt a lábam, nem okozott gondott a futásban. Egészen az izomhúzódásomig. Tudom, nagyon amatőr hozzáállás ez is, de hát ez van. Aki nem tanul más kárán, az tanul a sajátján…

Szóval mostantól sokkal jobban figyelek mindkettőre. Nem 1-2 percben csapom össze a bemelegítést sem, és persze a nyújtást sem. Annak is örülök, hogy még jókor jött ez a sérülés és az intő jel. Nem versenyek előtt, vagy nem egy keményebb és fontosabb felkészülési periódus közben. Persze a jövőt senki sem látja, és semmi sem garantálja, hogy elkerülnek majd a további sérülések, de az biztos, hogy ami rajtam múlik, azt most már megteszem majd.

az első a legnehezebb lépés

Személyi edző

Igen, végül személyi edzőt is kerestem és választottam. Dolgoztam pár hetet együtt több edzővel is, végül Flander Marcit választottam, mert úgy éreztem, hogy az én stílusomhoz ő áll a legközelebb. Azóta sem bántam meg, mindig segít ha kérdésem van, és persze rendszeresen küldi a kihívást jelentő edzésterveket is.

További versenyek

Amilyen gyorsan és hamar jött az első 10 kilométeres verseny, olyan váratlanul és gyorsan jött az első félmaraton is. Ugyanúgy 3-4 nappal a verseny előtt döntöttem el, hogy indulok rajta, mint a Spar Maratonfesztivál 10 kilométerén. Siófokra egyébként is mentem volna, de eredetileg egy harmadmaratont terveztem volna csak. Az előtte lévő hétvégén futottam a Margitszigeten 18 kilométert egész jó idővel, és ott javasolták többen is, hogy nyugodtan menjek a félmaratonra, biztos sikerülni fog, sőt, a 2 órán belüli idő is meglehet. Szóval gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy miért ne.

És milyen jól döntöttem: sikerült a félmaraton, ráadásul magamhoz képest egészen hihetetlen 1:46:26-os idővel. Nem úgy futottam, ahogy a profik (kiszámolt tempóval, negatív második féltávval), hanem úgy, ahogy nem szabad: elfutottam az elejét. Szerencsémre 18 kilométerig bírtam ezt az elfutott tempót, és csak az utolsó 3 kilométeren szenvedtem, igaz, akkor nagyon.

Siófok félmaraton
Szeles Balaton part

Idén még egy szegedi 10 kilométeres versenyen voltam, szakadó hóban, latyakban, kisebb emelkedőket (hidakat) tartalmazó pályán, ahol érzésem szerint a szervezés sem volt a legtökéletesebb (többször is rossz irányba fordultam), mégis hatalmas egyéni legjobbat futottam: 47:16-ot 10 kilométeren (és 48:43-at a hivatalos 10.2 km-es távon), amivel egyébként a férfiak között 4. lettem közel 100 indulóból. Erre nem számítottam és a körülmények miatt úgy érzem, időben még van bennem, tudok ezen javítani.

Szeged célfotó
Bálinttal és Hédivel a célban

Táplálkozás

Mindent mérlegre téve elég sikeresnek ítélem ezt az első negyedévet. Talán csak egy olyan terület van, ahol nem találom magamat: ez a táplálkozás. Tudom, hogy fontos, igyekszem is odafigyelni, de valahogy nem megy annyira profin, annyira jól. Nem is azzal van a gond, hogy délben köretnek zöldséget válasszak, vagy hogy ne egyek csokit. Ami a legnehezebb, az az, hogy előre kéne készülni. Azaz megfelelő élelmiszereket vásárolni, és ráadásul gyakran. Mindig legyen olyan reggeli és vacsora, ami ajánlott, és a munkahelyen is egy kis tízórai és uzsonna az ajánlott listáról.

A másik nagy kihívás az a fehérje pótlás. Két hétig jegyeztem aránylag pontosan, hogy mit és mennyit eszem, és az egyik nagy tanulsága az volt, hogy bár odafigyeltem rá, így sem tudtam szinte egyik nap sem annyi fehérjét enni, amit javasolt a dietetikusom. Sajnos ezt a kihívást még nem tudom, hogy hogyan fogom teljesíteni az újévben.

Sporttáplálkozás
Napi fehérje bevitelem és a cél (piros vonal)

Új év – új kihívások

Ha azt nézem, hogy a 2018 november 4-i verseny előtt eltelt a felkészüli időszakom negyede, akkor érzésre úgy gondolom, hogy jó úton haladok, jól állok. Ha azt nézem honnan indultam bő három hónapja, hogy mennyire keveset tudtam a futásról, illetve távban és gyorsaságban hova jutottam, akkor elég nagy utat bejártam már azt hiszem. Persze mindig a legelején a leglátványosabb a fejlődés, de most úgy érzem, hogy nem kérdés le fogom tudni futni a New York Maratont.

Marci folyamatosan időeredményekben gondolkozik, és ez nekem is tetszik, hiszen én is ilyen vagyok. Tudom, hogy a maratonon az a lényeg, hogy lefussa az ember, és az elsőnél azt mondják, hogy az sem baj, ha belesétálunk. Én viszont nem tudok így gondolkozni, mire ott fogok állni a rajtvonalon, biztos vagyok benne, hogy lesz konkrét célom, konkrét időeredmény, amit szeretnék majd megfutni. Marci az első 10 km-es versenyem alapján 4 órán belüli futást vízionált, a félmaratonom után 3:30-on belülit. Nekem ezek most még álom kategóriák, de azért fogok edzeni 2018-ban hónapokon keresztül, hogy reális célokká váljanak.

Célba érkezés maratonon
New York Maraton célvonal

Elő-maraton?

Már egy ideje gondolkodom azon, hogy vajon a New York Maraton legyen-e az első 42 kilométerem, vagy tervezzem be, hogy előtte már futok egyet valahol máshol. Tudom, tudom, sokak szerint A New York-i is túl korai, hogyan gondolom, hogy még korábban futni akarok egy másikat?

Igazából csak a biztonság kedvéért. Nagyon vonzó, hogy a New York-i legyen A MARATON, ugyanakkor kicsit félelmetes is, hogy vajon bírni fogom-e, mire készüljek, mi az a tempó, amit még bevállalhatok az első 10-20-30 kilométeren úgy, hogy a végét is bírjam. Persze addig még tervezek futni félmaratonokat, és biztos lesznek hosszabb (mondjuk 30 km-es) futásaim edzésen is, de azért az mégsem ugyanaz.

Nem szeretnék abba a hibába esni, mint az utolsó két versenyemen, ahol nem bírtam ki, hogy ne fussam el az elejét. A siófoki félmaratonon 18 kilométer után éreztem is, hogy nagyon nehéz lett, bár a sebességem nem romlott annyit, de érzésre alig bírtam elvánszorogni a célig, biztos nem bírtam volna még néhány kilométert. Persze így lett magamhoz képest igen jó az időeredményem (1:46:26), de azért ez nem egy életbiztosítás a célba érkezést tekintve. Szegeden a 10 km jobban alakult, az, hogy magamhoz képest nagyon durván elfutottam az elejét megint meghálálta magát egy jó időeredménnyel (47:16), és itt egész jól bírtam is, hiszen “csak” 10 kilométer volt.

Ugyanakkor 42 kilométer nagyon hosszú táv, a New York-i verseny meg egy egyszeri esemény, azaz túl nagy a tét ahhoz, hogy ott kísérletezzek. Jó lenne előtte megtudni, hogy milyen egy maraton belülről, milyen megélni, lefutni, hogy bírom a végét, azért, hogy New York-ban biztosan célba érjek egy aránylag (magamhoz képest) jó idővel.

Néztem, hogy október elején van a Spar Maraton Budapesten, ami a helyszínt tekintve tökéletes lenne, viszont időzítésben szerintem nekem már nem fér bele. Kb egy hónapon belül biztos nem akarok (és tudok) két maratont lefutni, így a november 4-i New York-i verseny előtt azért korábban szeretném ezt az elő-maratont lefutni. Saját logikám szerint ennek a versenynek szeptember elején kéne lennie, hiszen tavasz az biztosan túl korai lenne még, nyáron meg nem is nagyon van verseny, meg nem is terveznék 35 fokban futni.

Ha jól láttam szeptember elején Budapesten csak félmaraton van (Wizz Air), és nagyon máshol sem találtam az országban ebben az időpontban maratont. Szeptember 16-án van a Berlin Maraton, illetve ha jól láttam lehet, hogy lesz valami Szlovéniában, de annak még nincs konkrét dátuma… Szóval jelenleg a berlini versenyen kívül nem látok más lehetőséget, de persze tudom, hogy oda sem lehet simán bekerülni. Persze az utazás és a város vonz, Berlinből szép emlékeim vannak korábbról.

Persze még alszom rá néhányat és hátha találok egy közelebbi versenyt valamikor szeptember első felében.

Hózápor: 10 km

A tegnapi szegedi versenyen az alábbi távokra lehetett nevezni:

  • Hópihe: 500 méter (gyermek táv)
  • Mikulás: 6 km
  • Hózápor: 10 km
  • Lavina: Félmaraton

Én a 10 kilométeres távot választottam, de akkor még nem gondoltam, hogy a táv neve egyben a valóság is lesz: ha nem is hózáporban, de folyamatos hóesésben ment a verseny. Már a rajt előtt minden tiszta hó (és persze latyak) volt, a gyerekek nagyon élvezték. Szerintem nem az én futóversenyemre, hanem a hógolyózásra és hótaposásra fognak emlékezni erről a napról.

Szegedi futóverseny
A rajt (hóesésben)

Elég szép számmal összegyűltünk és persze a hely is inkább kisebb, szűk volt. Hivatalos adatot még nem láttam a résztvevők számáról. Azt már előre felmértem, hogy az utcán majd pocsolyákat és latyakot kell kerülgetni, ezért tempótól függetlenül inkább előre álltam be, hogy ha lehet, ezzel legyen a legkisebb gondom. Soha nem futottam még hóban, de attól tényleg tartottam, hogy ebből esés, illetve elcsúszás lesz, szóval gondoltam fő a biztonság, az időeredmény másodlagos lesz.

Szegedi futóverseny
Versenyzők a hóesésben

A rajt után a mezőny viszonylagos elején iramodtam neki a távnak. Az utcán nem volt olyan vészes futni, nem csúszott. A sok latyak és a sok pocsolya viszont zavaró volt, oda kellett figyelni. Bár a cipőm már a verseny előtt a helyszínre sétálás, illetve a bemelegítés közben beázott… Úgy voltam vele, hogy megyek a mezőnnyel, aztán majd meglátom, hogy abból milyen időeredmény tud kisülni.

Az első 3-4 kilométeren gyorsabb voltam, mint terveztem, de úgy voltam vele, hogy ha a múlt heti siófoki félmaratonon nem sikerült elfutnom az elejét, hátha majd most sikerül. 🙂 4:30 és 4:40 közötti kilométereket futottam, de egész jól bírtam. A hóesés sokkal zavaróbb volt, mint maga a latyakos, havas út. Voltak akik sí szemüvegben indultak, a rajtnál még megmosolyogtam őket, de ekkor már én is elfogadtam volna egyet.

Az első holtpont 4 kilométer után jött el, ami elsősorban a pályának volt köszönhető. Itt kellett az első hídon átfutni, ami egy aránylag hosszú, bár nem túl meredek emelkedővel járt együtt. A latyakot felváltotta a hó az aszfalton. Nem csúszott, de azért nem mertem igazán letesztelni. Innentől vissza is lassultam egyébként 4:45 fölé, bár mindig sikerült 5 perc alatt maradnom.

Az 5. kilométernél ketté vált a mezőny. Abban a csoportban, ahol futottam, illetve az előttem lévő emberek többsége a félmaraton irányába ment tovább, és páran balra fordultunk a 10 kilométert folytatni. Itt azért ért egy lecke, hogy a többség velem együtt úgy futotta az iramot, hogy ők nem 10, hanem 21 kilométerre terveztek. Ez azért elég nagy különbség. 🙂

A táv második fele 4:45 és 4:59 közötti időkkel telt. Fáradtam persze, de mivel csak pár kilométer volt hátra, ezt testben és fejben is le tudtam győzni. Érdekes egyébként, hogy míg alig 1-2 hét edzés után október közepén a Spar Maraton Fesztiválon nagy kihívásnak tűnt a 10 kilométer, és nagyon boldog voltam (és vagyok most is persze), hogy egyáltalán elindultam rajta, addig most inkább egy sprint verseny érzetét keltette ugyanaz a táv a fejemben. Mármint persze megvannak a saját korlátaim, másoknak a 4:30 feletti tempó a lassú, de én úgy voltam vele, hogy mindegy, hogy mi lesz, csak fussak a nekem gyorsnak számító 5 perc alatti tempómmal, úgy is rövid a verseny, a célig biztos kibírom.

Volt még egy híd, 7 kilométer után, ekkor futottam a leglassabb kilométerem (4:59), de itt már sokkal jobban vettem az emelkedőt, elsősorban fejben. Az utolsó 2-3 kilométeren 4:48-at futottam. Azt nem mondom, hogy jól esett és tele energiával örömfutás volt, de odafigyelve, odakoncentrálva bírtam a tempót tartani. És bár örültem, amikor beértem a célba és megállhattam, fáradt is voltam, de nem készültem el teljesen az erőmmel, mint egy hete a siófoki félmaratonon. Azt már saját magam is érzem, hogy a 10 kilométer és a félmaraton nagyon más, és akkor még nem is beszéltünk a maratonról…

Szeged célfotó
Bálinttal és Hédivel a célban

10 kilométert egyébként a saját órám szerint végül 47:16 alatt futottam le, ami fantasztikusan jó eredmény számomra. Főleg úgy, hogy azért a vizes, csúszós út inkább lassított, mint gyorsított, és egyszer-kétszer el is bizonytalanodtam, le kellett lassítanom, hogy merre megy tovább az útvonal, amikor éppen nem voltak előttem más futók. Ahhoz képest, hogy 49 perc volt a célom, nagyon jól alakult ez a futásom.

A hivatalos eredményt még nem tudom. A táv 10.22 kilométer volt (én az órámon csak a 10 kilométert mértem), 48:58 volt az órán, mikor átfutottam rajta, de pár másodperc már állt rajta, amikor indulásnál áthaladtam. Majd böngészem a netet, hátha valahol rátalálok, vagy közzéteszik – bár annyira nem fontos.

Ami nekem kicsit furcsa volt az eddigi két nagyobb futóversenyhez képest, az a futó útvonal. Több helyen is a járdán kellett futni, gyalogosok között. Az úttest is sokszor csak félig volt lezárva, azaz szembe jöttek autók. Végig voltak rendőrök, szervezők, nem éreztem veszélyben magam, csak oda kellett erre is figyelni. Ahogy írtam már, egy-két kanyarban bizonytalan voltam, hogy merre tovább, és a szervezők inkább reaktívan, utólag szóltak, hogy ne arra, mint proaktívan, előre, hogy merre menjek. De nyilván ez egy kisebb, helyi verseny volt, teljesen szuper volt egyébként, nagyon jól éreztem magam.

Az érem pedig tényleg szép. 🙂 Bár félmaraton van ráírva, de természetesen csak 10 kilométert futottam.

Szegedi befutó érem
Szegedi verseny befutó érme

Irány Szeged!

Ma (vasárnap) lesz az idei év utolsó versenye számomra, 10 kilométer (bár a honlapon 10.22 km van…), Szegeden. Jó kis túra lesz, és először amióta futok elkísér a családom is, így várhatóan különösen jó hangulata lesz a versenynek számomra.

Egyébként Szegedet csak öcsém miatt választottam, aki nemrég költözött oda. Aztán kiderült, hogy ezen a hétvégén nem lesz ott, de emiatt a versenyt már nem akartam lemondani, főleg a gyönyörű befutó érmek miatt. 🙂

Szegedi érmek
Befutó érmek

Azt nem érzem, hogy annyira toppon lennék. Nem nagyon volt időm pihenni, sem a munka miatt, sem az edzések miatt. Az eddigi (összesen kettő) versenyek előtti héten mindig visszavettem a futásból, és a versenyt megelőző 2-3 éjszaka során is igyekeztem többet aludni. Hát ezek most nem jöttek össze. Nem vagyok fáradt, de extrém kipihent sem.

Persze 10 kilométert le kell tudnom futni simán. Bármilyen furcsa is ezt leírni, két hónapja még csodálkoztam rajta, hogy sikerült, most meg edzések során is többször simán összejön. Szóval a táv nem vészes, de persze verseny lesz, és akkor muszáj valamilyen célt kitűzni. A félmaratonon 50:01 alatt volt meg a 10 kilométer (a Spar Maraton Fesztiválon 53:02 volt az időm). A félmaratonon volt még bennem bőven tartalék, tehát elvileg 50-en belül kéne futnom. Persze kérdés mennyire leszek fitt. Nem merek nagyon ambiciózus célt kitűzni, örülnék ha 49 percen belül érnék célba. Majd meglátjuk.

Futóverseny Szegeden
Tavalyi szegedi futóverseny

Az időjárásra külön kíváncsi leszek, Szegedre mára havazást mondanak. Hóban sem futottam még soha, bár most éppen annyira nem is vágyom rá. Na majd meglátjuk.

Kíváncsi vagyok mit tartogat ez a nap, ez a futás. Ha más nem, tapasztalatszerzésnek biztos jó lesz.

Hogy volt ez lehetséges?

A vasárnapi, siófoki félmaraton óta van egy megoldatlan rejtélyem. 🙂 Azóta erre próbálok választ keresni, de nem igazán sikerült. Ugyanis olyasmi történt, ami szembemegy az eddigi (egyébként persze nem túl alapos és széles) tudásommal.

Ahogy írtam, vasárnap a verseny elejét bár tudatosan, de teljesen elfutottam. 5:00-ás kilométer átlaggal kezdtem a versenyt, ami bőven gyorsabb az eddigi tempóimnál, nem igazán szoktam ilyen “gyorsan” futni. Ráadásul ez stabilan 160 (majd 165) feletti pulzust jelentett, ami a teljesítménydiagnosztikám alapján bőven az anaerob állóképességi tartományomban van (a 165 már a maximális intenzitású zónában). Ez ugye azért fontos, mert ebben a zónában a mért eredményeim alapján már nagyon intenzív a laktát termelésem, aminek egyenes következménye, hogy aránylag rövid idő alatt elsavasodom, elnehezülnek a lábaim, és egy idő után lépni is alig bírok. Elvileg. Ugyanis ezt a tempót és pulzust tudtam tartani majd 18 kilométeren át, másfél órán keresztül.

Polar M400 adatok
Főbb adatok a siófoki félmaratonról

Először is arról, ahogyan belülről megéltem a versenyt. Meglepően jól bírtam az 5:00-ás tempót, jól esett a futás, nem volt semmilyen problémám. Először csak 10 kilométer után éreztem, hogy jaj, van még egyszer ugyanennyi, biztos bírni fogom-e ezt. Fizikailag valahol 13-14 kilométer környékén éreztem azt, hogy a természetes, laza futás helyét átveszi a koncentrált, “tartanom kell a tempót” futás. De ez is aránylag könnyen ment, bár már számoltam vissza a kilométereket. A 15-ös kilométernél lévő frissítésnél már fáradt voltam, ott még eggyel jobban oda kellett koncentrálnom (motiválnom magam), hogy tudjam tartani az 5:00-át, de még tudtam, egy utolsó “hajrára” jó voltam. Egészen kb 17-18 kilométerig. Ott fogyott csak el az energiám, ott éreztem azt, hogy nincs erőm gyorsabban menni, hogy most már csak érjek be. Azonban itt sem a lábaim nehezültek el, hanem inkább a teljes testemből fogyott el az erőm. Nagyon vártam már a cél-t, és csak azt döntöttem el nagyon keményem, hogy nem baj, ha lassú vagyok, csak gyalogolni ne kezdjek. A legnagyobb meglepetésemre itt is csak 5:20-ig, majd 5:30-ig lassultam, belülről ezt sokkal lassabbnak éltem meg.

A verseny után persze fáradt voltam, ittam sokat, nyújtottam, de egyébként hamar rendbe jöttem. 15 perc után már teljesen jól voltam, hazavezettem, délután még sétáltunk a családdal. Másnap is csak enyhe izomlázam volt, egyébként teljesen jól voltam. Amikor elkezdtem futni két hónapja és még csak 5-6 kilométereket futottam, rosszabb állapotban voltam utánuk másnap, mint most a félmaraton után.

Szóval a lényeg, hogy érzésre egyáltalán nem éltem meg nehéznek a verseny első 12-15 kilométerét, amit végig 5:00-ás tempóval tettem meg.

A teljesítménydiagnosztikám alapján két furcsaságot is észrevettem. Egyrészt a sebességem és a pulzusom kapcsolata. Az 5:00-ás kilométerátlaghoz a kapott eredményeim alapján kb 146-os pulzus kéne, hogy tartozzon. Illetve ha fordítva nézem, az első kilométereken mért 160-as pulzusomhoz elvileg 4:10 körüli kilométerátlagnak kéne tartoznia. Nálam meg ugye az 5:00-hoz tartozott a 160-as pulzus. Ez már önmagában egy ellentmondás, ráadásul a különbség sem kicsi. Persze a laktát szinthez elvileg a pulzusom kell nézni.

edzészóna
Az egyéni edzészónáim

És ez a második furcsaság. A 160-as pulzus bőven az egyéni anaerob küszöböm felett van, azaz ebben a tartományban már igen jelentősen megindul a laktát termelésem. Elvileg ilyen feltételek mellett nem kéne tudnom vígan futni 12-15 kilométert. De mégis tudtam és még jól is esett, egy pillanatig sem éreztem annak a tüneteit, amit kellett volna.

A teljesítménydiagnosztika eredményeiben megbízom, a pulzusmérésben is (mellkaspánttal mértem), az időeredmény is objektív, azaz elvileg minden adat helyes.

Kérdeztem Flander Marcit (edzőm), hogy ő mit gondol erről. Szerinte a vizsgálat biztosan pontos és megbízható, és mivel van azért egy komolyabb amatőr sport múltam, a 165-ös pulzus is kezelhető, bár tény, hogy jobban igénybe veszi a szívem.

Thaller Jánossal (Jánosfut) is leveleztem. Ő a Polar beállításaim nézte, segített, hogy piros zónát rosszul állítottam be, illetve hogy nem kéne ilyen magas pulzussal futnom, mert egészségügyi kockázatai vannak. És akkor még finoman fogalmaztam, ő durvábban szokott. 🙂

Illetve megkérdeztem még Sipos Fannit, aki a teljesítménydiagnosztikám végezte. Megerősítette, hogy őt is meglepi ez az eredmény, mert 10 km/h-nál (6 perces kilométer átlag) már sok tejsavat termelek. Amire ő tippelt, hogy minden bizonnyal jól tolerálom a savas közeget és gyorsan tudok tejsavat bontani.

Szóval összességében objektíven okosabb nem lettem, de azért van néhány tanulság:

  • Nem kell nagyon erőltetni a magas pulzus melletti futást. Lehet, hogy a szervezetem jól tolerálja a tejsavat, de a szívemre is figyelnem kell.
  • Elképzelhető, hogy a szervezetem jól tolerálja a savas közeget és gyorsan tudok tejsavat bontani, ami ha tényleg így van, akkor azért nagy szerencse, nagy előny. Gyorsabb tudok lenni miatta. Persze így is ki kell tapasztalnom a határaim.
  • Bőven van még fejlődési potenciál bennem, hiszen csak két hónapja edzek, annak is csak egy kisebb részét tudatosan.

A siófoki félmaraton

Tegnap lefutottam az első félmaratonom, amióta elkezdtem készülni a New York Maratonra. (Régen, 15+ éve futottam már, kvázi még gyerekként.) Az biztos, hogy örök élmény marad, egyrészt az időjárás miatt (-), másrészt az időeredmény miatt (+).

A célom az volt, hogy 2 órán belül érjek be, bár titkon reménykedtem abban, hogy talán az 1:45 is összejöhet, bár ez elég irreálisnak tűnt. Kicsit késve érkeztem Siófokra, kb csak 25 perccel a rajt előtt. Gyors bemelegítés, mosdó és már a rajtzónában is voltam. Nagyon durván hideg volt, főleg a parthoz közel, fújt a szél, éreztem, hogy ez nem az a napsütéses futóverseny lesz. 5:30 és 6:00 közé lőttem be az időm, akkor amikor jelentkeztem, ez a 4-es zóna volt. Sejtettem, hogy ennél gyorsabban fogok menni, de így alakult, nem sokat gondolkoztam rajta.

siófoki futóverseny
Rajt előtt

A rajttal szerencsém volt, mert úgy alakult, hogy a harmadik szakasz legelejére kerültem. Az első szakasz elment 11-kor, a második két és fél percre rá, a harmadik, aminek én az elején voltam, 11:05-kor rajtolt. Nagyon jól jött ki, hogy így kvázi senki nem volt előttem, normális tempót tudtam menni. 5:00-val kezdtem, mint sokan körülöttem (hiszen együtt maradtunk). Tudtam, hogy ezzel kvázi elfutom az elejét, amit egyrészt el akartam kerülni, de másrészt úgy voltam vele, hogy egyszer ezt is ki kell próbálni. Végre nem kell toporogni (mint a Spar Maraton Fesztivál 10 kilométeres rajtja után az első 1-2 kilométeren), és hát az 1:45-ös időhöz kellenek az 5 perces kilométerek. Szóval mentem előre.

Sikerült tartanom a tempót, és mivel a parttól távolabb futottunk az elején, szél sem volt, ami zavarhatott volna. Aránylag hamar utolértük a második szakasz végét, és innentől mindig volt valaki előttem. Az az igazság, hogy én ezt élvezem és segít is a futásban. Tudom én, hogy az az igazi futó, aki függetleníteni tudja magát a körülményektől és a versenytársaktól, csak magára figyel és másodpercre pontosan tudja futni az előre eltervezett kilométereit. De nekem ez nem megy, én szeretem a versenyt, hogy vannak előttem, hogy lehet előzni az embereket. Nem azért, mert jaj de jó, hogy valakit leelőzök, hanem azért, mert mindig egy kis plusz motivációt ad, azon a pár tíz méteren nagyobb iramra sarkall, így még többet tudok kihozni magamból.

A parton azért durva volt futni. A part felé, amíg merőlegesen futottunk rá, nagyon nehéz volt, pont szembe kaptuk a szelet, nagy erővel. Szerencsére ez csak 100 méter lehetett, utána már a Balaton partján futottunk, oldalszélben, ami nem volt annyira zavaró. Pár száz méteren a füvön is kellett futni, ami keskeny volt és vizes (tócsás), az számomra nem volt annyira nyerő. Nagyon oda kellett koncentrálni.

futás balaton
A Balaton part

A táv feléig nagyon jól tartottam az 5 perces kilométer átlagokat. Minden kilométer 4:55 és 5:02 közé esett (az elsőt leszámítva, ami 5:13 volt). Szerencsére már az új órámban futottam (Polar M400), aminek volt célba érkezési idő becslése, így végig láttam, hogy az 1:45-höz képest hol vagyok. Általában pont ott voltam.

A második kör (második 10.5 km) is jól kezdődött, tudtam tartani a tempót, volt energiám és motivációm is. Bár éreztem, hogy fáradok, ez a teljesítményemen nem látszott (ekkor még). Több 5:00 alatti, mint feletti kilométert futottam, és ekkor is sikerült pár másodpercnyi pontossággal tartani ezt a tempót. Azért éreztem, hogy ez egyre rosszabb lesz, a 14 kilométeres frissítésnél már muszáj voltam pár másodpercre megállni, hogy tudjak inni.

Innen már azért nem mondanám, hogy élveztem a futást. 🙂 A Spar Maraton Fesztivál 10 kilométeres távját végig élveztem, sőt, az utolsó 3-4 kilométeren rá tudtam erősíteni, az utolsó kilométeren 4:40-es időt mentem, és még maradt is bennem a verseny után, úgy éreztem. Hát itt most szó sem volt ilyenről, éreztem, hogy itt húzósabb lesz a vége. Igazság szerint vártam már a végét.

A 17. kilométernél szintén megálltam 5-10 másodpercre inni. Ez előtt láttam utoljára 1:45-öt várható beérkezési időnek az órámon. Utána persze az állás miatt kicsit megbolondult az óra, de soha nem jött már vissza az 1:45. 🙂 Ekkor fordultunk ki a Balaton partra újból, ahol a szél most még erősebb és kellemetlenebb volt. Persze oldalt fordulva neki megint sokat enyhült, de most azért jobban éreztem.

Siófok félmaraton
Szeles Balaton part

A 18. és 19. kilométerben már lassultam (5:10), de itt még volt erőm egy-egy embert megelőzni, odatenni magam, hajtani. De már nagyon fáradtam. A 20. kilométeren már tudtam, hogy az 1:45 nem lesz meg, azt lélekben el is engedtem, és igazából már csak az volt a célom, hogy ne gyalogoljak, fussam végig. Nagyon fáradtnak éreztem magam. Érdekes, hogy nem a lábaimat, nem görcsöltek, nem nehezültek el, hanem mintha a testemből szállt volna el az erő, az energia. Ami szintén furcsa így utólag, hogy érzésre nagyon belassultam. Többen is visszaelőztek és tényleg úgy éreztem, hogy csak vánszorgok. Ehhez képest az utolsó két kilométer 5:17-es és 5:27-es ideje egész meglepő, mert bár az 5:00-hoz képest tényleg lassabbak, de belül azt hittem, hogy sokkal lassabb vagyok.

Végül 1:46:26 alatt értem a célba, és most először éreztem azt, hogy tényleg kifutottam magam, nem bírtam volna tovább. Azért jó érzés volt ezt megtapasztalni. Bár az 1:45 nem lett meg, de bőven 2 órán belül értem célba, ami számomra hatalmas eredmény, és biztos, hogy két hónapja, amikor ezt az egészet kezdtem, nem jutott volna eszembe, hogy ilyen lehetséges. És legalább megvan a cél a következő, tavaszi félmaratonra. 🙂

Siófok cél
Az éremmel

Köszönöm Horváth Györgynek, akinek az inspirációjára végül harmad maraton helyett félmaratont futottam. Nem bántam meg, sőt! 🙂

Félmaratonra készülve

A héten, legalábbis keddtől, amikor eldöntöttem, hogy félmaratont fogok futni, arra készülök. Ez a készülés elég érdekes, mert főleg pihenésből áll. 🙂 Ezt még szoknom kell.

A legtöbben a Facebook-on pihenést tanácsoltatok, meg persze ilyen-olyan táplálkozási ötleteket, főleg a félmaraton előtti napra. Szerda hajnalban futottam egy keveset, és még holnap napközben is fogok kicsit, inkább csak átmozgató jelleggel. A pihenés eddig a futás hiányát jelentette, ma viszont szabadságon voltam (más okból), így aránylag tovább tudtam aludni. Egyébként ettől egyből frissebbnek érzem magam, már hiányzik a futás. Holnap szombat, így tudok tovább aludni, és vasárnap sem kell túl korán kelnem, hogy leérjek a versenyre. Azt hiszem három nap normális alvás elegendő pihenés lesz számomra.

Két este végeztem még törzs erősítő gyakorlatokat, illetve igyekeztem minél többet hengerezni. Ez utóbbi még mindig durva, de egyre kevésbé fáj elviselhetetlenül, kezd hozzá szokni a testem. Azért továbbra is elég furcsának találom ezt a hengerezést, de ha segít, akkor csinálom.

Azért persze kicsit izgulok a verseny miatt. Bár 16 kilométert már lefutottam, de ez öttel több lesz. Ráadásul rájöttem, hogy a múlt hét végére pont jól rápihentem a betegségem miatt, nagyon hiányzott már a futás és tényleg jó erőben voltam. Tegnap még ezt nagyon nem éreztem, bár az, hogy ma tovább alhattam, azért sokat segített. És még hátra van két nap, remélem sikerül teljesen kipihennem magam.

Szóval érdekes egy ilyen felkészülés, ami főleg semmittevésből áll. Más dolgokkal kapcsolatban (vizsga, utazás, bármi) ahogy közeledik a “határidő”, egyre több mindent kell tenni és egyre intenzívebb a “felkészülés”. Nekem nagyon furcsa, hogy a futásnál pont fordítva van. Előtte kell sokat és rendszeresen edzeni és a verseny előtti napokon pihenni. Még szoknom kell ezt az érzést.

Verified by MonsterInsights