Kategória: Edzések

Ma reggel túlestem az első edzésemen esőben. Mivel napok óta mondták, hogy vasárnap estére megérkezik az eső, ezért nem ért váratlanul, valamennyire igazából vártam is egy kicsit. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz. Ráadásul ez volt az első alkalom, hogy kipróbálhattam a szombaton vett mellkasi pulzusmérőm, és a pulzuskontrollos futást. Erre is nagyon kíváncsi voltam.

Még szombaton vettem néhány futó ruhát, hosszú futónadrágot, hosszú ujjú pólókat és futódzsekit is. Sőt, még a sapkára is gondoltam. Szóval teljesen jól be tudtam öltözni a hideg, esős időre. Magamhoz képest alaposan bemelegítettem és már indultam is.

Az első 2-3 kilométer nagyon nem esett jól. Az első lépések során már be is ázott a cipőm. Ez annyira nem zavart a futásban, csak a gondolat, hogy vizes lett belül. Persze 10 perc múlva már mindkettő csurom víz volt… A sapka és a hosszúnadrág, illetve a dzseki nagyon jó szolgálatot tett, nem fáztam benne. Viszont a kesztyűre nem gondoltam. A kézfejem az elejétől fogva fázott, csak a 3. vagy 4. kilométer környékén melegedett be. Ami még kifejezetten kellemetlen volt, az nem is az eső volt, hanem a szél. Az eső szerencsére nem zuhogott, csak szemerkélt, csendesen esett. A szél viszont néha feltámadt, és olyankor az eső is szúrósabban esett az arcomra, a kézfejem pedig még jobban fázott. Valahol a futás harmada után melegedtem be, onnantól a kezem sem fázott, az eső és a szél is kicsit alábhagyott (vagy legalábbis úgy tűnt).

Ez volt az első alkalom, hogy pulzuskontrollal futottam. A teljesítménydiagnosztika alapján kapott tanácsoknak megfelelően 128-134 közötti pulzustartományt céloztam meg, ezt elég jól sikerült a 10 km során végig tartani.

Nagyon furcsa volt ilyen lassan futni. Kifejezetten figyelnem kellett, hogy nehogy begyorsuljak. Persze megszoktam a tempót, de főleg az elején, amikor még kicsit fáztam, akkor nagyon nem esett jól, hogy ilyen lassan futhatok csak. Egyáltalán nem volt fárasztó a futás, sőt, a 10 kilométer végén egyáltalán nem voltam fáradt, még csak nagyon izzadt sem. Valahogy úgy éreztem, hogy mégegyszer ennyit simán le tudnék futni. Annak azért örültem, hogy a futás vége felé a 130-as pulzussal nem belassultam, hanem inkább egy kicsit begyorsultam, ahogy a lenti időeredmények is mutatják.

Összességében nem volt olyan vészes esőben futni. Az első 2-3 kilométert kellett csak túlélnem. Legközelebb kesztyűt biztos veszek, illetve ez a cipő kérdés tényleg nagy talány, mert bár annyira nem zavart, de a végére teljesen átázott. Most szárítom a radiátoron, de valahogy jó lenne elkerülni, hogy mindig ez legyen a procedúra…

Tegnap délután megint futottam. Igyekszem ráállni arra, hogy minden második nap fussak. Egész kipihent voltam, először nem volt sem izomlázam, sem enyhe fáradtságom. Szóval most nem volt nehéz elindulni. Már előre eldöntöttem, hogy most csak 5 kilométert fogok futni, azt viszont időre, megpróbálok végig 5:20-as kilométereket futni.

Az első kilométer túl jól is sikerült, 4:52-es idővel, ami eddig a leggyorsabb kilométerem. Meg is ijedtem, hogy ezt jól elrontottam, a végét biztosan nem fogom már bírni. Aztán persze bár lassultam, de végül egész jó és stabil kilométereket futottam, mind 5:15 alatt. Az 5 km átlag kilométer ideje végül 5:03 lett, ami sokkal-sokkal jobb, mint amit vártam magamtól.

Ami nagyon furcsa volt számomra az az ellentmondás, hogy hiába próbáltam, főleg az utolsó körben gyorsabban futni, egyszerűen nem igazán ment. Valahogy nem tudtam messzebbre vagy gyorsabban lépni, dinamikusabban mozogni. Viszont nem lettem hulla fáradt a végére, megint úgy hagytam abba, hogy egy kilométert minimum még biztos tudtam volna futni. Azaz maradt bennem energia, mégsem tudtam kiadni magamból. Olyan mintha lenne egy felső korlátom a sebességben. Pedig ma tényleg úgy voltam vele, hogy beleadok mindent és azt fogom érezni a végén, hogy itt a végem. Biztos ennek a jelenségnek is megvan az oka, csak nem értek hozzá. 🙂

A Facebook oldalamon kapott tanácsok alapján úgy döntöttem, hogy váltogatni fogom a rövidebb (5 km), de gyorsabb, és a hosszabb (8-10 km), de lassabb tempójú futásokat. Szóval lesz még bőven lehetőségem gyakorolni, hogy milyen gyorsan tudom lefutni az 5 kilométert, akár úgy is, hogy a végén tényleg azt érezzem, hogy most aztán tényleg nem maradt bennem több.

Ígértem, hogy nem írok majd minden egyes futásomról külön bejegyzést – ezt tartom is majd, csak itt az elején még újak az élmények, és talán másokat is érdekelhet, aki hasonló cipőben jár mint én, vagy jár majd, mint én.

Szóval tegnap délután, munka után futottam harmadszor. Valahogy most sem volt túl sok kedvem hozzá, éreztem is, hogy nem leszek csúcsformában, de hát ez volt a második futásom alkalmával is. Gondoltam majd elmúlik az első néhány száz méteren ez az érzés, mint legutóbb. Hát, nem múlt el…

Végig éreztem az első 1-2 kilométer során, hogy ezt most nagyon nem kívánom. Valahogy úgy mozogtam az elejétől kezdve, mint ahogy abbahagytam két nappal korábban, a hatodik kilométer végén. Fáradtan, nyúzottan, lassan. Bár az első kilométernek még jó ideje lett (5:15), a másodiktól már 5:40 körül, illetve afelett voltam. Nem is nagyon törtem magam, tényleg nem esett jól, egyszerűen csak túl akartam lenni rajta.

Aztán valahogy 4-5 kilométer környékén úgy könnyebb lett az egész. Továbbra sem lettem gyorsabb (bár valamiért a 6. kilométerre 5:15-öt mért az órám, de ezt nem tudom elhinni neki), de már nem esett olyan rosszul a futás. Vártam, hogy eljöjjön a vége, meglegyen ugyanúgy a hat kilométerem. Aztán mire odaértem, maradt bennem erő, energia. Úgy voltam vele, hogy akkor megint legyen eggyel több, futok hetet. És végül ment megint annyira, hogy a végén megint úgy éreztem, hogy 1-2 kilométert ha nagyon akarom, akkor még ráhúzhattam volna.

Persze nem akarok átesni a ló túloldalára, az első hetekben bőven elég lesz, ha kétnaponta lefutok 5-6-7 kilométert. Ugyanakkor azért vonz az a tudat, hogy úgy tűnik, hogy jobb edzettségi állapotban vagyok, mint gondoltam volna. Ebben nyilván segített a 2-3 hónapnyi kicsit intenzívebb konditermes edzés (bicikli, evezés) tavasszal, illetve a -14 kiló, amit év eleje óta leadtam, de azért egy kicsit akkor is meglepődtem.

Egyelőre gondolkodom, hogy fussak több kilométert (8-9-10-et), vagy inkább maradjak az 5-6 körül, és az intenzitásra, köridőre koncentráljak. Esetleg vegyítsem a kettőt? Vagy ne nagyon foglalkozzak ilyennek, simán fussak rendszeresen egy-két hónapig 5-6 kilométereket, normál iramban, aztán majd meglátom hogyan tovább?

 

Persze nem álltam meg, hogy ne nézzem meg, hogy milyen edzés terveket ajánlanak a maratonhoz. Én szeretem a terveket, ha van valami struktúra, ezért biztos, hogy végül választok vagy készítek majd egyet. Egyelőre úgy voltam vele, hogy annyira az elején vagyok még, hogy pár hétig csak úgy futok. De azért nem árt tudni, hogy mire készüljek.

Több helyen is írták, hogy az kezdjen a felkészülésbe, aki 3-4 éve fut már viszonylag rendszeresen. Ettől ugye nem is lehetnék távolabb, ezért megörültem, hogy az egyik helyen csak 1 évet írtak. Nem mintha ez meglenne. 🙂 Mivel a legtöbb edzésterv 16-28 hetes, nekem pedig még több, mint egy évem (kb 56 hetem) van, ezért továbbra is úgy érzem, hogy van esélyem lefutni a maratont.

Elég sok oldalt megnéztem a Google segítségével, az alábbi relevánsnak tűnő edzés terveket találtam (linkek a címszavakra kattintva):

12 hetes

Az első 1-2 hét nem is tűnik olyan vészesnek, viszont most nekem nehéz azt elképzelnem, hogy kb egy hónap múlva már közel 20 kilométert tudnék futni. És mivel még bő egy évem van a versenyig, nincs is értelme 12 hétre koncentrálni.

16 hetes

Ez biztos nem az én edzéstervem. Bár egy hónappal hosszabb az előzőnél, de az első hónap végén közel 20, a második hónap végén közel 30 kilométert kell már futni. Ez sem tűnik túl hihetőnek számomra. Illetve a helyes megfogalmazás az, hogy az én edzettségi szintemhez képest ez az edzésterv túl komoly, valószínűleg lehetetlen kihívás lenne. 🙂

(13) – 20 hetes

Ez egy 13 hetes edzésterv, ami az oldalon leírt módszer szerint kibővíthető 20 hetesre. Ez kb 5 hónap, és csak a 2. hónap végére jut először 20 kilométer közelébe. Az első két hónap távjai egész reálisak, ebbe akár még bele is mernék kezdeni. Egy hátránya van, hogy a többi edzéstervvel ellentétben, itt elég sok napra esik futás, kevés a pihenő nap. Illetve eleve nincsenek benne speciális (iram vagy egyéb) futások, más sportok.

20 hetes

Ezt az oldalt hozta legelől a Google, biztos ez a legnépszerűbb, legtöbbet használt. 🙂 Igazából szimpatikus is, a hétvégi hosszú futásokat leszámítva teljesen reálisan teljesíthető távok vannak benne. Ez egy potenciális befutó edzésterv lehet nálam, persze némi módosítással.

25 hetes

Ez az első olyan edzésterv, ami nem kilométerekben, hanem időtartamokban gondolkodik. Percekben (és órákban) van megadva a napi futómennyiség. Ez az edzésterv is szimpatikus, bár ami furcsa, hogy itt az első hét is 45-50 perces futásokkal kezdődik, ami nekem még talán egy kicsit sok. Bár a tegnapi második futásra visszagondolva, nem biztos, hogy olyan lehetetlen.

26 hetes

Csak egy héttel hosszabb az előző edzéstervnél. Kilométerekben gondolkodik, hosszú hétvégi futásokkal, ahol már az első hétvégék is 12-15 kilométerek. Ettől még nagyon messze vagyok, de itt is igaz az, hogy jó pár hónapom van még arra, hogy ide eljussak és csak akkor kezdjek bele ebbe a 26 hetes edzéstervbe. Tetszik, mert egyszerű, áttekinthető.

28 hetes

A 26 heteshez nagyon hasonló, szintén 12-15 kilométeres hétvégi futásokkal már az elejétől, megspékelve egy Kékes csúcsfutással és egy félmaratonnal. Tetszik, mert átlátható, de a hétvégék teljesítéséhez még itt is sokat kell edzenem előtte.

43 hetes

Az előzőek után ez már egy extrém hosszú felkészülés, 43 hét az közel 10 hónap. Ebből a szempontból nekem pont ideális lenne. Ránézésre az első 3 hónap kb az, amire nekem szükségem van, heti 3 futással, 5-10 kilométerekkel. Van benne több verseny is (amiket persze aktualizálni kell majd a jövő évre), ami szintén szimpatikus, nekem szükséges lesz rájuk, hogy ne unjam halálra magam (nem az időeredmény miatt).

Konklúzió

Fogok készíteni egy saját, kb 52-56 hetes edzéstervet. Ez főleg a 43 hetesen fog alapulni, az utolsó 2-3 hónapba belekombinálva a 26-28 hetes edzésterveket. Ami fontos, hogy heti maximum 3-4 futás, speciális futásokkal kombinálva, lehetőleg más sportokkal is kiegészítve. Illetve minél több verseny, hogy izgalmasabb, motiválóbb legyen a felkészülés.

Nem fogok minden futásomról külön bejegyzést írni, de ez a második egész meglepő volt számomra, talán azt is mondhatom, hogy tanulságos.

Tegnap nem futottam, kicsit fájtak a lábaim is, inkább csak pihentem. Már tegnap eldöntöttem, hogy ma reggel futni fogok, megint 5 kilométert. Nem volt hozzá túl sok kedvem, még reggel is kitartott a lábfájás (amolyan izomláz szerű), kicsit hideg is volt. Illetve tartottam attól, hogy ha ma a térdem előbb kezd el fájni, akkor mihez kezdek majd.

Az első 2-300 méter nem is esett jól. De aztán valahogy bemelegedtem, nem esett olyan nehezemre a futás. Igyekeztem odafigyelni rá, hogy kiegyensúlyozottabban fussak. A cél az volt, hogy nagyjából tartsam a tegnap előtti futás 5:20-as kilométer átlagát, de úgy, hogy kb minden kilométeren ennyit fussak (és ne úgy, mint tegnap előtt, hogy az első km 4:54, míg az utolsó már 5:43). Ez persze az elején nem volt nehéz, hiszen ott csak lassabban kellett futnom. 🙂

A meglepő az volt, hogy egész jól bírtam az iramot. Olyannyira, hogy végül nem is a tervezett 5 kilométert futottam, hanem 6-ot, és még akkor is éreztem magamban az erőt, egy-két kilométert tudtam volna még futni, ha nagyon akartam volna. A kilométerátlag is jó lett, 5:21. És sokkal kiegyensúlyozottabb, a leggyorsabb 5:16, a leglassabb 5:28, ráadásul valahol a közepén, nem is az utolsó körben (amely 5:22 lett). Azaz nagyjából sikerült elérnem a kitűzött célt.

Vajon miért sikerült ilyen jól a második futás? Azért mert már egy alkalom után edzettebb lettem, azaz a testem máris hozzászokott valamennyire a futáshoz? Vagy a hűvösebb idő miatt? Olvastam, hogy elvileg hidegben jobban lehet futni. Esetleg azért, mert nem mentem magamhoz képest túl gyorsan az elején, és így kevésbé fáradtam el?

Már az is megfordult a fejemben, hogy akár még idén elmehetnék egy 10 kilométeres versenyre. Azért előtte még megvárom milyen lesz a következő két-három futásom.

Ma futottam 5 km-t, azzal a céllal, hogy lássam, érezzem, milyen hatással van rám. Ekkora távot (ami persze nem sok, a rendszeres futók nyilván megmosolyogják), szerintem minimum 10 éve nem futottam…

Iskolás éveim alatt viszonylag rendszeresen és sokat futottam. Jártam futó versenyekre is, de az igazi sportot abban az időben a napi több óra foci jelentette. Nem is volt gond a kondimmal. Foci tudásom nem volt éppen kiemelkedő, de 2-3 óra játék után azon kevesek közé tartoztam, akik még tudtak futni a pályán, ami ugye abban a sportban nem hátrány.

Több, mint 10 éve dolgozom, és ezzel együtt szép lassan a sport is eltűnt az életemből. Az idei év előtt évek óta nem mozogtam rendszeresen, nem futottam. Nagyobbik fiam, Bálint, lassan 6 éves, Hédi 4 múlt, Ádám másfél éves. Amióta családunk van, igazi apuka pocakkal is büszkélkedhettem. 🙂

Évek óta minden év elején megfogadtam, hogy lefogyok és elkezdek sportolni, de valahogy sohasem sikerült. Idén tavasszal viszont sikerült. Erről majd egy későbbi bejegyzésben, a lényeg, hogy idén már 14 kilót fogytam, és tavasszal, ha nem is rendszeresen, de viszonylag sokszor futottam 3-4 kilométereket. Nyáron már csak egyszer-kétszer, azóta pedig nem.

Ezért is voltam kíváncsi arra, hogy vajon mennyit bírok és milyen idővel. Végül 5 km volt a táv, amit ma megtettem, az idő pedig 27:04, ami 5:24-es km átlagot jelent. Azért az látszik, hogy amíg az első kilométert 4:54 alatt futottam, a következőket 5:21, 5:34, 5:38 alatt, míg az utolsóhoz már 5:43 kellett.

Érzésre tudtam volna még futni 1-2 kilométert, persze biztosan még egyre lassabban. De ez lett volna a maximum, ami ma benne volt, a 10 kilométer biztosan nem ment volna. Amiért nem futottam tovább (azon kívül, hogy az 5 km-t céloztam meg), hogy elkezdett fájni a bal térdem. Persze aszfalton futottam, járdán, szóval nem olyan meglepő. Annyiban azért mégis, hogy ilyen még nem volt velem, vagy legalábbis nem nagyon emlékszem rá. Még nem tudom ez hogyan fog változni, ha többet szeretnék majd futni.

Szóval ez a mai helyzet, akkor, amikor eldöntöttem, hogy lefutom a New York maratont. Van hova fejlődni…