Kicsit gondban voltam a hétvégi Zúzmara 10 kilométer céljával kapcsolatban. Mármint a saját célommal kapcsolatban. 🙂 Ideális esetben biztosan nem gondolkoznék rajta és nyilván a saját legjobb időm megdöntése lenne a cél, de a sérülésem és a két hetes kihagyás (plusz az ünnepeket alatt felszedett 2-3 kilóm) miatt egyáltalán nem érzem úgy, hogy erre olyan könnyen esélyes lennék.
Pedig az egyéni legjobbam elérése mellett szól:
- Egyenes (vízszintes) pálya (Szegeden kettő, számomra komolyabb emelkedő is volt).
- Előreláthatólag kedvezőbb időjárás (nem fog szakadni a hó, nem lesz minden tiszta latyak vagy hó).
- Profibb szervezés (remélhetőleg nem fogok eltévedni, többször is rossz irányba fordulni).
- Több jó futó (nem egyedül fogok az elején bóklászni, mindig lesz kit követni, kit leelőzni, ami motivál).
Ami pedig ellene, arról már írtam a bevezetőben:
- A sérülésem, amiből elvileg teljesen felépültem, de eddig csak 3 kilométeren erőltettem meg igazán magam, 10-en még nem.
- A sérülés miatti 2 hét teljes kihagyás, és a 3. héten is inkább csak kezdő, visszatérő, könnyebb edzések. Emiatt elvileg kipihentebb is lehetnék, de a munkában az év kezdett nem éppen a pihenésről szólt.
- Plusz 2-3 kiló az ünnepek miatt.
Ezért az elmúlt 1-2 hétben kezdtem arra hajlani, hogy most nem fogok saját csúcsdöntésre vagy még jobb időeredményre menni, hanem megpróbálok majd egy ideális, profi versenyt futni, azaz mindent előre eltervezve, negatív splittel. Mondjuk 5:20 az első 5 kilométeren és 5:10 a második 5 kilométeren. Ez így 51:30-as befutót jelenete. Ez így messze elmaradna a szegedi 47:16-tól, de tesztelhetném, hogy ahhoz képest mennyire fáradok el, illetve, hogy mennyire tudok tartani egy előre elhatározott tempót.
Aztán megkérdeztem Marcit is, hogy ő mit javasol célnak számomra, a sérülés és edzés kihagyás ismeretében. Azt írta, hogy (ha a lábam bírja), akkor az első 5 kilométert fussam 4:50-re, majd a második 5 kilométeren fokozzam a tempót, úgy, hogy az utolsó az már jó erős legyen. Ezt én úgy fordítottam le magamnak, hogy a 6. kilométertől legyen 4:40, az utolsó, 10. kilométer pedig mondjuk 4:30.
Ez összességében gyors fejszámolással azt jelentené, hogy 47:20 körül érnék be, ami majdnem pont annyi, mint az eddigi legjobb időm december elejéről Szegedről (az 47:16 volt), azzal a különbséggel, hogy ott az elejét elfutottam el és a végére lassultam be. Ott akkor az első kilométert futottam 4:40-re, majd utána a következő kettőt 4:30-ra, majd jött négy kilométer 4:45-tel. Viszont így a 7. kilométer után belassultam, és onnantól csak 1-2 másodperccel 5:00-ás idők alatt futottam.
Amit most Marci javasolt, az a tudatosabb futás, már ha persze fizikailag képes leszek rá. Kicsit lassabban kezdeni, mint Szegeden (4:30 és 4:40 helyett 4:50-es első 5 kilométer) biztos menni fog, a kérdés az erősebb folytatás (4:45 és 5:00 helyett 4:40-es és 4:30-as második 5 kilométer).
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez így össze fog-e jönni. Persze a lábam miatt is, és egyébként is eltérőek lesznek a viszonyok (lásd fenn), de kíváncsi vagyok, hogy azért egy erős kezdés után (mert nekem a 4:50 is erősnek számít) meg tudok-e újulni, tudok-e tényleg gyorsabb lenni a második részben (negatív split). Egyszer már sikerült ugye (a Spar Maratonfesztivál 10 kilométerén), de ott összehasonlíthatatlanul lassabban futottam az első 5 kilométert (5:30, 5:20, majd 5:10-es kilométerek) és az utolsót a leggyorsabban, de az akkor ott “csak” 4:40 lett. Nyilván nem összehasonlítható, akkor két hete kezdtem el futni előtte. A siófoki félmaratonon és a szegedi 10 kilométeren viszont (szándékosan) elfutottam az elejét, erősen kezdtem, és a második fél minden esetben gyengébb lett már. Meglátjuk, most menni fog-e ez a negatív split.
Ez így viszont teljesen más típusú verseny lesz, mint az eddigiek, jó tapasztalatszerzés lesz, kíváncsian várom már!
