Általában nagyobb futóversenyekre járok, kivételek talán a szegedi versenyek, bár igazság szerint ehhez a Wekerle futáshoz képest az is egy nagyobbnak számít. 🙂 Természetesen külön története van, hogy most mégis miért voltam itt.
Még 2018 elején történt, hogy a Kilimandzsáró megmászására készülve néhányszor elmentem futni is. 4-5 kilométereket futottam és csak néhány alkalomról volt szó. Ebben az időben hívott Jani barátom a wekerlei futóversenyre, ami egy rövid, 4 kilométeres, helyi kis futóverseny. Emlékszem, hogy már akkor célidőkben gondolkoztam, és valahogy megszületett a fejemben, hogy milyen jó lenne ezt a 4 kilométert 20 percen belül lefutni. De arra is emlékszem, hogy ezen a néhány edzésen, amikor 4-5 kilométereket futottam, soha nem sikerült 20 percen belülre kerülnöm. Általában nem bírtam végig az 5 perc / km-es tempót és belassultam. Akkor elég hamar felhagytam a futással és a versenyre sem mentem el végül…
Most, több, mint két évvel később, úgy alakult, hogy Janinak és nekem is jó volt a verseny időpontja, és hát mivel azóta futok is rendszeresen, így nem okozott gondot merészebb célkitűzést tennem. Tudtam, hogy a mostani edzettségi állapotomban nem okozhat gondot 4 kilométeren 16 perc alá kerülni, sőt, ha nagyon merész vagyok, akkor akár a 15 perces célt is kitűzhettem volna. Ami ez ellen szólt az az UltraBalaton, hiszen pont egy hete futottam, és azért még bőven éreztem a lábaimban.
Még soha nem futottam ilyen rövid versenyt. 🙂 Az eddigi legrövidebb távom 10 kilométer volt, illetve 9.46 a tavaly év végi szegedi versenyen. Egy kicsit vonzott ez a rövid táv, ahol (azt hittem) nem kell beosztani az erőt, lehet menni teljes energiával és gyorsan véget ér az egész. Tényleg csak azt nem tudtam, mennyire fogom érezni még az UB-t, illetve persze aggódtam, nehogy megsérüljek a nem tökéletes fizikai állapotom miatt.
A versenyről nem fogok tudni sokat írni, tényleg gyors volt. 🙂 Reggel még esett az eső, de mire megérkeztünk nagyjából elállt. Regisztráltunk, felvettük a rajtszámot. Ez nem chip-es volt, valahogy kézzel írták a befutó időket az önkéntesek. Mivel rövid, gyors verseny volt, számomra nagy sebességgel, ezért úgy döntöttem, hogy bemelegítek rá. Két kilométert kocogtam, 5:30-as tempóban. Közben az eső kezdett felszáradni, a napon már meleg volt, és persze nagyon párás a levegő.
10:15-kor volt a rajt egy rövid bemelegítés után. Wekerle-telepen kellett egy kört futni, hosszú egyenes szakaszokkal, ez kedvező volt. Az is, hogy a bemelegítés után a rajtzóna elejébe érkeztem meg, így gyakorlatilag a második sorból tudtam rajtolni. Az első száz méter után már egész elől voltam, utána aránylag sokáig (több száz méterig) a negyedik helyen futottam. Persze ahogy lenni szokott, most is jól elfutottam a verseny elejét. Csak a szokásos, mindenki gyorsan rajtol, én is, meg persze igyekeztem tartani a lépést az elől menőkkel. Az első kilométert 3:33 alatt futottam le (ami számomra új rekord), ráadásul folyamatosan lassulva, azaz bőven voltak 3.15-ön belüli száz métereim is.
Nagyjából öt és fél percig (másfél kilométerig) bírtam a 3:45-ös tempót, utána belassultam kicsit, már 4 perc / km-en kívülre kerültem. A második kilométerem 3:57 lett, a harmadik pedig 4:12 (igaz itt nagyon enyhén kicsit emelkedett is a pálya). Valahol itt, kb három kilométernél volt a mélypont, idáig folyamatosan kicsit lassultam. Ekkor voltak már rövid szakaszaim 4:15-ön kívül is. Aztán a végére kicsit összeszedtem magam, stabilan 4:10-en belül (de 4:00-án kívül) futottam, a végén, a célegyenesre ráfordulva még sprintelni is volt erőm, az utolsó száz méteren a végére még 3:15 alá is kerültem.
Végül 15 perc 20 másodperc alatt teljesítettem a távot, ami sokkal jobb, mint a minimálisan kitűzött 16 perces határ. A 15:00 – legalábbis ezen a szinten – azért messze volt. Szerencsére nem éreztem az UB-t, jól tudtam menni, nem fájt a lábam. Persze a verseny közben többször is hálát adtam, hogy csak 4 kilométeres a verseny, és nem több. 🙂 Előzetesen (a 16 perces idővel) az első húszba vártam magam, végül abszolút 12. lettem.
Jó verseny volt, nem bántam meg, hogy eljöttem. Az első futóversenyem volt, ahol sem pólót, sem befutó érmet nem kaptunk. 🙂 És az első futóversenyem volt, ahol ilyen rövid távot futottam. Azt kifejezetten élveztem, hogy gyors volt, hamar véget ért. Abban persze nem vagyok biztos, hogy ez összességében jobban bejön, mint a félmaraton vagy a maraton, nyilván teljesen más az egész. De egynek jó volt! 🙂