Lehet értelmetlen így 2021. január 2-án egy 2020 októberi versenyről beszámolót írni, de mivel eddig minden versenyemről írtam, nem akartam, hogy ez kimaradjon így az év végi összefoglaló előtt. Szóval ezt inkább most magamnak írom és csak röviden. 🙂
Ez a Spar Maraton eddig minden évben valami más versenyt hozott nekem, 2018-ban az első 10 kilométeres versenyem, 2019-ben az első 30 kilométeres versenyem, idén pedig az első váltóban futott maratonom. Talán egyszer a maratont is lefutom hazai pályán.
Az az igazság, hogy túl sok kedvem nem volt ehhez a versenyhez. Egyrészt váltóban versenyezni nem az én műfajom, bár persze azért ezt a váltót nem vettük annyira komolyan, nem az aranyért indultunk neki, csak egy jót futni. Igazából a társaság mellett ez volt az egyetlen ami a verseny mellett szólt, mármint az, hogy nem kellett rá versenyként tekintenem, csak egy jóleső futásként.
Egy héttel a Spar Maratonváltó előtt futottam a harmadik Ultrabalatonom, ezúttal háromfős csapatban. Ahogy megírtam, életem leglassabb, legszenvedősebb futását hozta. Ez nem volt túl jó előjel a váltó futás előtt. 10.5 kilométer volt a hivatalos távom, amit régebben 42-43 perc alatt biztosan le tudtam volna futni, de most, még csak azt sem tudtam milyen tempóval induljak ahhoz, hogy túléljem a táv második felét. Hiába volt szuper futó idő (hűvös), hiába éreztem magam jó erőben, azért vagyok már olyan rutinos, hogy tudom, ez becsapós lehet. Ha túl gyorsan kezdek, elfogyhatok és csak szenvedés lesz a befejezés. Talán csak abban bíztam, hogy 10.5 km az tényleg nem olyan hatalmas táv, még ha el is fogyok 5-6-7 kilométernél, azért 3-4-5 kilométert maximum lekocogok. Szóval vegyes érzelmek és bizonytalanság volt benne.
A verseny végül – a körülményekhez és az edzettlenségemhez képest – egész jól sikerült. 48:24 alatt futottam le a 10.5 kilométert, ami nyilván messze elmarad a csúcsidőmtől, de a 4:35-ös átlag tempó kilométerenként messze felülmúlta a várakozásom. Végig jó erőben voltam, az utolsó 500 métert meg is nyomtam 4:10-es tempóval és igazából csak kellemesen fáradtam el, nem készültem el teljesen az erőmmel. Én voltam a második futó, indultam a váltáskori mezőny tempójával és végül kitartott a lendület, nem kellett gondolkodnom, hogy lassítsak-e, bírom-e.
Ez az eredmény reményt adott, hogy azért nem teljesen menthetetlen a formám és van még mibe kapaszkodnom. Az már más kérdés, hogy az élet és a Covid ezt is felülírta, a Spar Maratonváltó után alig tudtam párszor elmenni futni az év hátralevő részében. De erről majd a következő, évet összegző bejegyzésemben.
Ez a verseny szuper volt, az eredmény, és a hangulata miatt is, eleve részt venni egy futóversenyen ebben az évben azt hiszem jutalom volt. A chicagoi futókkal is jó érzés volt összefutni, együtt versenyezni, erre sem tudott azóta sor kerülni, szóval minden ilyen élményt meg kell becsülni.
