Siófoki félmaraton: célkitűzés

Furcsa érzés arról írni, hogy mit szeretnék elérni a holnapi siófoki K&H félmaratonon. Miért is? Mert néhány napja még abban sem voltam biztos, hogy elmegyek egyáltalán. Mert a New York Maraton óta, az elmúlt szűk három hétben mindössze csak kétszer futottam. Mert miért is kéne lennie egyáltalán célkitűzésnek?

Ez utóbbira a legkönnyebb válaszolnom. Én nem tudok cél nélkül futni, versenyen legalábbis biztos nem. Egyszer futottam “csak úgy”, nem is volt jó érzés. Valamiért azt gondolom, hogy a verseny az verseny, ha nem is a dobogóért vagy első helyért futok, akkor is a legjobbat akarom kihozni magamból, legyen az PB, vagy valamilyen más specifikus cél. Engem nem nagyon vonzanak a befutó érmek, az eddigiek is a gyerekek szobájában vannak, egy dobozban. Egyelőre a New York-i is ott van, bár annak azért egy kicsit előkelőbb helyet szánok. 🙂 De a lényeg, hogy nem a befutó éremért vagy a futópólóért megyek. A verseny hangulata persze szuper, és jó másokkal is összefutni, de a verseny az verseny: egy adott pillanatban lévő, hivatalos szintfelmérő. Ahol az ember – legalábbis én – az adott pillanatban lévő lehető legjobbját szeretné nyújtani. Egyébként kimehetnék 21.1 kilométert a Margit-szigetre is futni, nem lenne akkora macera. Egyszer meg is tettem.

Szóval akkor mi is az a mostani pillanatban lévő lehető legjobbam, amiért Siófokra megyek? Hát erre nem könnyű válaszolni. Alapesetben kapásból rávágnám, hogy a tavasz óta hajkurászott 1:40-en belüli félmaraton, amit eddig még nem sikerült megfutnom. De ugye három hete nem edzettem és a maraton előtti három hét is már inkább regenerációs futásokból állt, csökkentett terheléssel. Sérülés és betegség miatt egyszer-egyszer már hagytam ki egy-két hetet, és tudom, hogy akkor visszaesett a formám, az edzettségem. Ez biztosan most is így van. Mégis, valamiért úgy érzem, hogy még így visszaesve is meglehet az az 1:40-en, aminek igazából már tavasszal meg kellett volna lennie Prágában. Olyan vagyok, hogy muszáj megpróbálnom.

Marci eredetileg egy szintfelmérő futást szánt volna nekem, 5 km bemelegítés, 10 km erősen (ez a szintfelmérő) és utána levezetés. De megkértem, hogy ezt tegyük át a decemberi szegedi versenyre, az pont 10 km, ott megfutom a szintfelmérőt (ami könnyű lesz, hiszen a legjobb 10 kilométerem kell futnom, nem kell kompromisszumot kötnöm versenyen).

Akkor mi a cél Siófokra? Az egy óra negyven percen belüli félmaraton, ami 4:45-ös kilométer átlagot jelent. És hogy mi lesz belőle? Meglátjuk…

2 hozzászólás “Siófoki félmaraton: célkitűzés” bejegyzéshez

  1. Tudom, hogy megcsinálod. Annyira céltudatos vagy, hogy bármi áron is, de meglesz. És mi ismét nagyon büszkék leszünk rád. Te vagy a mi iramfutónk 🙂 Motiválsz, és mi is megyünk utánad. Hajrá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük