Prága célkitűzés

Ma futom a második félmaratoni versenyem a New York-i felkészülésem óta, itt Prágában. Számomra nincs verseny cél nélkül, így most is próbáltam magamnak – Marci segítségével – kellő kihívást tartalmazó, de azért a felkészülésem alapján teljesíthető célt kitűzni.

A cél maghatározásában elsősorban két múltbeli eredmény adta a kiindulási alapot. Az egyik az eddigi egyetlen félmaratonom versenyen, tavaly novemberben, Siófokon. Itt 1:46:26-os időt futottam, ami ahhoz képest, hogy akkor még két hónapja sem edzettem, fantasztikus eredmény volt. 17-18 kilométeren keresztül tudtam tartani az 5 perces (vagy éppen azon belüli) kilométereket, és csak az utolsó 2-3 kilométeren lassultam be, akkor is csak 5:30-ig. Bár érzésre ott elértem a félmaratoni falat, ha van ilyen. 🙂

A másik egy edzés volt, január vége felé, ahol egy 20 kilométeres edzést megtoldottam úgy, hogy félmaraton legyen. Ekkor tisztán látszott a fejlődésem, mert az első 17-18 kilométert ugyanúgy 5 perces (illetve éppen azon belüli) kilométerekkel futottam, de belassulás helyett az utolsó kilométerekre rá tudtam erősíteni, és végül az utolsó kilométer a siófoki 5:27 helyett 4:29 lett. A teljes félmaratoni táv pedig 1:44:35. Nagyon boldog voltam akkor ezzel az idővel és nagyon erősnek is éreztem magam.

Sajnos azóta volt egy hosszabb betegségem, és emiatt kihagyásom, illetve mélypontom is. Körülbelül bő egy hónapja edzek újra, és bár jól sikerülnek az edzések, egyre erősebbeket futok, még nem érzem úgy, hogy mentálisan a toppon lennék. Néha úgy érzem, hogy sokkal jobbakat és gyorsabbakat futok (a 4:30-as vagy 4:45-ös tempó hosszabb távon sem visel már meg), néha viszont ér egy-egy kellemetlen tapasztalat, mint legutóbb az első 25 kilométeres futásom alkalmával. Szóval ebből a szempontból jó helyzetfelmérés lesz a holnapi prágai félmaraton, hogy hol is tartok pontosan (fizikailag és mentálisan is).

Tehát az eddigi két időm 1:46:26 és 1:44:35. Mindkettőn 5 perces kilométer átlagokat futottam az első 17-18 kilométeren, majd az előbbinél belassultam, míg a másodiknál tudtam gyorsítani. Az utóbbit megismételni elvileg nem jelenthetne problémát, ezért nem is lenne igazi kihívás. Érdekes, hogy Marcival (az edzőmmel) egymástól függetlenül ugyanazt a célt találtuk ki mára: 1 óra 40 percen belül célba érkezni. Ez nagyjából stabil 4:45-ös kilométereket jelent. Nem tűnik lehetetlennek, de nem is vagyok maximálisan bizakodó. Ebben a tempóban nem futottam még a 21 kilométer közelében sem. Most kiderül majd a változatos edzésmunka eredménye. 🙂

Szintén érdekes egyébként az időeredmények lélektana. Az 1:45:30-as és az 1:40:14-es eredmény között csak 5 perc 16 másodperc van. Nem tűnik soknak, sőt, első ránézésre kifejezetten kevésnek. Csak 5% különbség. Ugyanakkor az egyik 5 perces kilométereket jelent, a másik 4:45-ös kilométereket. Nyilván ez is 5% (a matematikában nincsenek meglepetések), mégis teljesen máshogy hangzik. Aki futott már kicsit komolyabban (én most már lassan ide számolom magam), az tudja, hogy mekkora különbség van 21 kilométeren keresztül 15 másodperccel gyorsabb tempónál. Minél többet futsz, minél gyorsabban, annál inkább felértékelődnek a másodpercek. Sok hetes (havi) edzésmunka gyümölcs lehet ez.

Szóval úgy érzem, hogy számomra nagyon nagy lépés lenne 1:40 alatt lefutni a félmaratont, sokkal nagyobb, mint “csak” 5%. Néhány órán belül kiderül, hogy sikerül-e.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük