A hivatalos maratoni célidőm 3 és fél óra. Bár lehet,hogy ez inkább csak egy álom, mint reális cél…
Amikor egy kollégám javaslatára először beszéltem Flander Marcival, aki elvállalta az edzésemet, akkor egyből szóba került, hogy mi a célom a futással. Mikor elmondtam, hogy a New York Maraton, akkor megkérdezte, hogy miket futottam addig. Ez akkor csak a Spar Maratonfesztivál 10 kilométeres távja volt, amit 53:02 alatt futottam le. Ami tetszett, hogy Marci egyből kitűzte, hogy akkor a maratont 4 órán belül le kell futnom, legyen az a célunk, készüljünk erre.
Eltelt pár hét, jött az első félmaratonom Siófokon, amin az akkori edzettségi állapotomhoz képest csodával határos módon 1:46:26 alatt értem célba. Marcinak több se kellett, már módosította is a célkitűzést New York-ra: azóta három és fél óra az a befutó idő, amire készülünk.
Az igazat megvallva, a felkészülés eddigi szakaszában ez nem igazán volt jelen. Én inkább álomként, mint célként tekintettem rá, ezt leszámítva nem nagyon jutott eszembe. Megcsináltam az edzéseket, voltam 10 kilométeres és félmaratoni versenyeken, és az ezekhez tartozó időeredményeim javítása valahogy sokkal jobban foglalkoztatott, mint az, hogy majd mit kell futnom ősszel New York-ban.
Időközben jelentkeztem a berlini maratonra is, ami bő másfél hónappal a november 4-i New York Maraton előtt van. Ebbe sem gondoltam annyira bele, csak jó ötletnek tűnt. Azóta sem bántam meg, sőt, elkezdett kialakulni bennem az az érzés, hogy a berlini legyen az a verseny, ahol megpróbálok egy magamhoz képest igazán jó időt futni (erre a berlini pálya alkalmas is), New York-ot pedig inkább élvezzem, ne szakadjak meg teljesen 10 -20 perccel jobb időeredmény miatt.
Ahogy nemrég írtam, amióta belátható távolságba került ez a berlini maraton, azóta egyre többet gondolok rá, egyre jobban foglalkoztak az, hogy vajon hogyan állok a felkészüléssel, mégis, milyen időeredményre számíthatok, mi lenne a reális cél a versenyre.
A “hivatalos” célom a 3 óra 30 perc, ami majdnem 5 perces (4:58) kilométer átlagú tempót jelent végig az egész versenyen. Bár a félmaratoni távon ez már relatív könnyen megy, azt is tudom, hogy a maraton csak 30+ kilométer után kezdődik. Az is intő jel, hogy eddig a leghosszabb táv, amit futottam, az “csak” 25 km volt, és eddig egyik ilyen hosszú futásom sem sikerült túl jól. Persze kifogásokat tudnék keresni (meleg, emelkedők, gyorsabb tempó), de a lényegen nem változtat: eddig még 25 kilométernél többet nem futottam, és még azt sem bírtan 5 percen belüli átlag-tempóval. Mondhatjuk, hogy továbbra is nem kis kihívás lenne a 3:30-as maraton. Szinte lehetetlen?
Egy másik kerek cél-idő lehetne a négy óra, ami ha jól tudom sokak első maraton célideje. Elsőre nekem is ezt javasolta Marci. A négy órás maraton 5:41-es átlag tempót jelent kilométerenként. Ezzel valahogy a ló túloldalán érzem magam. A bemelegítő, levezető tempóm is 5:20 körül van (illetve sokszor már azon is bőven beljebb), valahogy túl lazának tűnik. Persze nem tudhatom mi vár rám 30-35 kilométer felett, és távol álljon tőlem, hogy nagyképűnek tűnjek. Ezek csak érzések, egy amatőr futó érzései. 🙂
Ami egy kicsit megrémiszt, az a félmaratoni tapasztalataim. Írtam, hogy 5 perces tempóban már viszonylag könnyen le tudom futni a félmaratont. Elfáradva, de nem kihajtva magam, gyakorlatilag bármelyik edzésen meg tudnám tenni. Ezzel a tempóval 1:45:30-as időeredménnyel futnék át a célvonalon. Hangsúlyozom még egyszer, hogy viszonylag könnyedén, amire jó tapasztalat volt az áprilisi Vivicittá is. Az érem másik oldala, hogy eddig még nem futottam 1:40-en belüli félmaratont (bár most már 110%-ban biztos vagyok benne, hogy menne). Prágában 1:42:24 lett a hivatalos befutó időm, míg a most hétvégi edzésen kivitelezett félmaratont 1:40:56 alatt futottam le (igaz, itt maradt bennem bőven tartalék). A lényeg, hogy reálisan, odatéve magam, tudok futni egy 1:40 körüli félmaratont. Ehhez ugye 4:45-ös átlag tempó szükséges kilométerenként.
És pont ez a lényeg. Ha azt mondom, hogy az 5:00-ás tempó megy viszonylag könnyen, a 4:45-ös tempóval meg küzdős, de kivitelezhető a félmaraton, akkor az – legalábbis egy olyan amatőr futó számára, mint amilyen én vagyok – reálisan hangzik. Én már tudom, hogy milyen nagy különbség van munkában, edzettségben, teljesítményben a két tempó között. Viszont ha úgy nézem, hogy az 1 óra 46 perces félmaraton megy viszonylag könnyen, az 1 óra 40 perces meg küzdős, de kivitelezhető, valahogy teljesen máshogy hangzik. Hiszen csak 6 perc a különbség! Az alig valami, nem? Hát nem…
És itt kanyarodnék vissza a maratoni célkitűzéshez. Nyilván a 3 óra 30 perces cél az egy távolról belőtt, motiváló dolog, amit Marci is jelzett, hogy majd a verseny előtti 1-2 hónap során az edzés eredmények alapján pontosítjuk, belőjük, azaz kicsit tudományosabban meghatározzuk. Szükség is lesz rá, mert látom, érzem, hogy 10 perc különbség a befutó időben milyen nagy különbséget jelent edzettségben, munkában. Nem mindegy, hogy 3 óra 20 perc, 3 óra 30 perc vagy 3 óra 40 perc a célidő (tempóban ezek 4:45, 4:58 és 5:13), mert akár ezen múlhat, hogy végig tudom-e egyáltalán futni a távot.
Szóval egyelőre továbbra is 3:30 a hivatalos célom, de kíváncsian várom, hogy majd július-augusztus folyamán hogyan fogjuk ezt pontosítani, belőni Marcival. Természetesen az ideális az lenne, hogy tartalmazzon kihívást a megállapított cél-időeredmény, meg kelljen érte dolgozni, szenvedni, de ne legyen lehetetlen, ne veszélyeztesse a célba érkezésem, a maratoni élményt. Nemsokára egyre több hosszabb futás is jön majd, azok is jó viszonyítási alapok lesznek. Kíváncsi vagyok nagyon!