London Marathon: előzmények

Prológus

Az eddigi maratonok előtt mindig célkitűzést írtam, mindent percre pontosan kiszámolva, eltervezve. Nem véletlen, hogy ennek a bejegyzésnek nem célkitűzés a címe, hanem előzmények. Lényegében erről, illetve ennek okairól szól ez a bejegyzés.

Az utolsó bejegyzésem itt a blogon 2021 januári, amikor még a tavalyi év célkitűzéseiről írtam. Azóta nem volt érkezésem írni, főleg amiatt, hogy viszonylag keveset futottam, hosszabb időszakokra is teljesen háttérbe szorult a sport, más dolgok léptek előtérbe. Persze azért néha-néha kimentem, voltak rövidebb-hosszabb fellángolások, de a kihagyások is egyre hosszabbak lettek, és a futások is edzések helyett kocogásokká változtak. Aztán végül 2021 november eleje és 2022 március eleje között egyáltalán nem futottam, azaz kihagytam egy teljes telet. Tavasszal kimentem párszor, de lényegében augusztus eleje előtt érdemi futásom nem nagyon volt.

Én hiszem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akar időt szakítani. Ha nagyon akartam volna futni, akkor futottam volna. De ebben az időszakban az élet más területeit tartottam fontosabbnak, család, munka, pihenés, stb. Persze hiányzott a futás, illetve annak minden pozitív hatása, de hogy teljesen őszinte legyek, könnyebb is volt. Nem kellett minden napot a futás köré szervezni, úgy alakítani a hétvégi programokat, az étkezéseket-italozásokat, baráti találkozókat. Valamit valamiért. Persze a negatív hatások is megvoltak. Plusz 10 kiló, ellustulás, a korábbi forma teljes elvesztése. De hát pont ez a szép a futásban, annyit kapsz vissza, amennyit beleteszel. Ha sokat, akkor jönnek az eredmények, ahogy az én esetemben is korábban, viszont ha semmit, akkor ne is várj cserébe semmit.

Rákészülés / Felkészülés

Így érkeztünk meg 2022 nyarához, amikor egyrészt betöltöttem a 40-et, másrészt egyre valószínűbbé vált, hogy idén részt tudok venni a London Marathonon. Eredetileg még a 2020 tavaszi versenyre neveztem be egy amerikai utazási irodán keresztül, de ugye akkor jött a Covid és vitt mindent. A versenyt akkor őszre halasztották és csak elit futók vehettek rajta részt. Majd 2021-ben is ősszel rendezték meg a versenyt, akkor már mindenkinek. Mehettem is volna, ha nyugaton is elismert vakcinával lettem volna oltva. Végül emiatt sikerült még egy év halasztást kérnem, így 2022 őszére tették át a nevezésem.

2022 nyarán már feloldottak minden korlátozást, így szinte biztos volt, hogy október legelején futhatok. Illetve futnom kell, ha nem akarom elveszíteni a korábbi nevezésem. Ezért ugye fizettem is, meg nem is olyan könnyű bekerülni, ezért igazából az egy percig sem merült fel bennem, hogy kihagyom a versenyt. Az igazán komoly felkészülést elvetettem, egyrészt mert annyira visszaestem, hogy arra biztosan egy évnél többet kellett volna szánni. Másrészt nem éreztem annyira a motivációt magamban, hogy most erre vágyom. Persze azért szerettem volna tisztességesen felkészülni, de ezzel is megcsúsztam kicsit.

Végül a nyaralások után, augusztus elejét lőttem be, hogy akkor lesz pont két hónapom futni, edzeni, felkészülni. Ezt a két hónapot nagyjából végig is csináltam, a saját fejem (saját edzéstervem) után menve. Persze volt egy fesztiválos hét ami kimaradt, és szeptemberben a munka miatt több hét is, amikor a tervezett heti három futás helyett csak kettő jött össze. Szóval nem teljesen úgy sikerült még ez a minimális felkészülés sem, mint ahogy terveztem.

Augusztusban végül 10 órát, 110 kilométert, szeptemberben pedig 9 órát és 94 kilométert futottam. Nagyon kevés, tudom. A leghosszabb futásom másfél órás volt, 15.2 km. Persze tudtam már menet közben is, hogy azért így bátor lesz nekimenni egy maratonnak.

Várakozás

Szándékosan nem elvárás címet adtam ennek a fejezetnek, mert az nincs. Igazából fejest ugrom az ismeretlenbe, és csak tippjeim vannak, hogy mi várhat rám.

Mi az ami mellettem szól?

Az, hogy nincs elvárás. Az eddigi három maratonomon másodpercre kidolgozott, a határokat feszegető ütemtervem volt. Háromból kétszer nem is jött be, mert pár másodperccel kilométerenként elfutottam magam, túl gyors voltam, ami a végén visszaütött, kidőltem, szenvedtem az utolsó 10 kilométeren. Egyszer, pont New York-ban, nagyjából sikerült végrehajtanom a tervet, de ott is nagyon a határon futottam. Most nem lesz ilyen. Nincs elvárás, nincs terv, nincs komoly tempó, amit futnom kell. Mehetek szép kényelmesen, ráérősen, frissíthetek szép lassan, ha kell, belegyalogolhatok. Nyilván az eredmény is olyan lesz, de egy maraton élmény is, nem csak a végeredményről szól. Kíváncsi vagyok, hogy ez mit jelent, mennyit jelent.

Mi az ami ellenem szól?

Az edzetlenség, a felkészülés hiánya. Pontosan azt fogom csinálni, amitől minden edző és minden tapasztalt futó óva inti a maratonra készülőket. Egy maratont nem lehet rutinból lefutni, hogy jaj, már hármat futottam, a negyedik az sétagalopp lesz. Felkészülés nélkül biztosan nem. A távot tisztelni kell, és aki nem tiszteli, nem készül fel rá rendesen, annak meg fog gyűlni a baja vele. Mi lesz majd 20, 25, 30 kilométernél? Lehet, hogy lépni sem tudok majd, és még ki tudja mennyi lesz hátra? Lehet, hogy szégyen szemre a táv utolsó harmadát végig gyalogolnom kell majd, ha egyáltalán az menni fog?

Tippelés

Nem tudom mi lesz, tényleg. Ha tippelnem kéne, azt mondom mindkettő verzióra van esély. Érzésre azt mondom, hogy 50-50%. Szerencsére a szintidő 7 óra, amit ha jól tudom az első hullám indításától számítanak, szóval nekem kb hat és fél órám lesz teljesíteni a távot. Ez 9 perc feletti kilométereket jelent, ilyen gyorsan (illetve lassan) szerintem még sétálni is tudok, szóval attól nem tartok, hogy ne érnék célba, hacsak nem történik valami sérülés vagy baleset velem. A kérdés tényleg az, hogy az utolsó 10-15 kilométert milyen állapotban tudom megtenni. Tényleg csak tippelni tudok, de mivel nincs eredmény és idő elvárás, ezért úgy gondolom, hogy nem fogom túl erőltetni a dolgot, és maximum tényleg sétálok majd.

Ha időeredményt kéne tippelnem, az eddig 3 óra 30-40 percek helyett 4 és fél óra és 5 óra közötti beérkezést mondanék. De meglátjuk majd, én is kíváncsi vagyok, ez tényleg egy olyan verseny lesz, amitől nem tudom, hogy igazából mit várhatok. Kicsit hasonlít az első maratonomra emiatt, amikor azért a nagy ismeretlen várt rám. Ez is egy első maraton, az első felkészületlenül. Nem vagyok rá büszke, de megcsinálom!