Kaposvári farsangi dombos félmaraton

Talán az első olyan versenyem volt a hétvégi kaposvári félmaraton, amin tisztán edzés jelleggel vettem részt, tényleg bármiféle időeredmény elvárása nélkül. Olyannyira igaz ez, hogy még a verseny rajtjának pillanatában sem gondoltam semmi konkrét időeredményre, hogy hány óra hány percen belül “illene” beérni. Úgy voltam vele, hogy majd alakul, ahogy alakul.

Ebben persze nagy segítségemre volt magának a versenynek a híre, azaz az útvonala, amelyik öt dombon át vezet. A honlapról is, de főleg a korábbi évek résztvevőitől kapott információk alapján kifejezetten nehéz a pálya, az öt dombot tényleg meg kell mászni, azok közül is az utolsó a legnehezebb. Mivel eddig gyakorlatilag valamennyi versenyem vízszintes terepen zajlott (még a New York Marathon-t is ide számítom, hiába kellett több hidat is megmászni), a félmaratonok között pedig az eddigi szinteket a Budapesten vagy Prágában lévő hidak jelentették, ezért elképzelésem sem lehetett arról, hogy mi vár rám, illetve mi lenne a reális célidő ilyen körülmények között. Ez segített abban, hogy ne is fogalmazzak meg magamnak ilyet.

A másik segítség Marci volt, az edzőm. Egyrészt kicsit féltette a lábamat, nehogy meghúzódjon az emelkedőkön egy mondjuk úgy számomra nem az idei év fő versenyén, másrészt leírta, hogy ő tavaly futott ezen a versenyen, és az utolsó dombon bizony ő is belegyalogolt, ezt javasolja nekem is. Meg azt, hogy ha egy kicsit is érzem, hogy nem esnek jól a lábamnak az emelkedők (vagy a térdet igénybe vevő lejtők), akkor ne gondolkozzak, azonnal álljak ki, nehogy összeszedjek valami komolyabb sérülést. Ez is segített abban, hogy ne ezen a versenyen akarjam a legjobb félmaratonom megfutni (ami nem is ment volna persze).

Harmat-Szabó Gábor fut

Akkor mégis miért vettem részt rajta? Egyrészt azért, mert Kaposváron volt, ami feleségem, Ildi révén szinte második szülővárosom. Ami ennél egy kicsit jobban motivált, az pont a dombos kihívás. Úgy voltam vele, hogy edzésnek pont tökéletes egy ilyen verseny, ahol komolyabb dombokra kell felfutni verseny körülmények között. Kicsit unalmas a Margit-sziget feljáróján minden héten emelkedőzni 10-szer, 15-ször, ez majd éppen kellő változatosságot ad, miközben tudom gyakorolni az emelkedőzéseket, edzeni a nyári izlandi szintkülönbségekre.

Extra üde színfoltot adott a versenynek, hogy ez egy farsangi félmaraton volt, így nagyon sokan jelmezben, beöltözve vettek rajta részt. Én ezt főleg a rajt előtt láttam csak, de jó volt végignézni az ötletes ruhákon, csapatjelmezeken. Az egész versenynek jó volt a hangulata, és a szervezés is profi volt, a szegedi versenyekkel ellentétben nem kellett tartanom az eltévedéstől. A pálya főleg aszfalton vezetett, de egy-két helyen kellett földön (sárban) is futni, és volt egy lefelé vezető lépcsős szakasz is, az mondjuk nem volt annyira futóverseny barát szerintem. A frissítőállomások száma és minősége is rendben volt, bár én csak vizet ittam, a géles frissítést megoldottam a saját magam által vitt 3 darab High5 Iso géllel. A célban a jéghideg vizet egy kicsit kevésnek éreztem (jól esett volna egy meleg tea vagy citromos sör), de volt Kométa kóstoló (hot dog azt hiszem), amiből én nem ettem, de ahogy láttam, népszerű volt.

A versenyre azt az iránymutatást kaptam Marcitól, hogy az emelkedőket óvatosan fussam, egyébként meg próbáljam meg tartani az 5 perc per kilométeres tempót. Az utolsó dombon – ahogy írtam már – nyugodtan gyalogoljak bele. Nem néztem előre utána, hogy pontosan mekkora dombok várnak rám, csak azt tudtam, hogy öt darab lesz és az utolsó a legmeredekebb. Az 5 perces tempóból és a dombokból kiindulva valahol 1 óra 50 és 55 perc közé vártam magam, de ettől függetlenül tényleg úgy indultam neki a versenynek, hogy egy jót fogok aznap futni.

A verseny eleje egy kissé lejtős szakasz volt, majd egy híd (felfele-lefele), majd egy hosszabb vízszintes rész következett. Az 5 perces tempót persze nem sikerült tartanom, mármint visszafogni magam, jó szokásomhoz híven kicsit elfutottam az elejét, 4:45 körüli időkkel. Sőt, a 4:45-öt tartottam az első kisebb emelkedőn is (mint kiderült, ez még nem az egyike volt az öt dombnak), majd egy hosszabb vízszintes, nagyon enyhén lejtős szakaszon futottam 4:21-et. Mielőtt azonban nagyon gondolkozhattam volna, hogy bölcs dolog-e ilyen erősen kezdeni, jött is az első domb.

Mind az öt domb elején ki volt táblázva a domb neve, illetve hogy mliyen hosszan hány méter szintemelkedés vár ránk. Sajnos, pont a dombok miatt, nem voltam olyan kedvemben, hogy fényképezzek futás közben, így csak az emlékek vannak meg, hogy egy-egy domb kb 600 és 1200 méter közötti szakaszt és jellemzően 55-65 méter szintemelkedést jelentett, kivétel az utolsó domb, ami ha jól emlékszem 440 méter alatt volt 60 méter szint.

Kaposvár domb futás
Éppen felfele az egyik kisebb dombra.

Az első dombon aránylag vígan felfutottam, nem éreztem olyan hosszúnak, és a tempóm is 5:15 volt, ami a szintet figyelembe véve egész jó. Persze a pulzusom cserébe felment 170 felé, ami azért jelezte, hogy ez nem lesz sétagalopp, ráadásul ez még csak a verseny első négy kilométere volt. Minden rossznak megvan a jó párja, és ami rossz a dombokban, hogy fel kell rájuk futni, annak a jó párja a leereszkedés róluk. Persze figyelki kell a térdekre, főleg, amikor nem hosszú lapos lejtő van, hanem rövid meredek, de azért mindig jobban esik lefele futni, mint felfele. 🙂 Ennek megfelelően a következő kilométereken (bár az edzésterv szerint kb 5 perces tempót kellett volna hoznom) gyors voltam, 4:30-as tempó is átlagos volt, de voltak szakaszok, ahol 4 perces tempó környékén is futottam.

A második domb hat és fél kilométernél várt ránk, és ez egy kicsit hosszabb, elnyújtott, folyamatos emelkedő volt. 5:20 körüli tempóban futottam fel rá, 171-es pulzussal, amit erősnek éreztem. Szép lassan le is előztem néhány futót. Emlékszem, az egész olyan lassúnak tűnt, nagyon monotonnak. Domb után újra lejtő, 4:10 körüli rohanás, majd egy frissítőpont és következett a verseny szerintem legdurvább dombja. Azért mondom ezt, mert erre felfutottam, az utolsó nyilván húzósabb volt, de arra (spoiler) gyalogoltam, ezért nem éltem meg olyan durvának. 🙂 Szóval itt majdnem egy kilométeren át kellett aránylag meredeken felfele futni, a tempóm is lassabb volt, 6 perc körüli, és a pulzusom is magasabb, 173. Itt éreztem először azt, hogy lehet, hogy egy kicsit túl keményen nyomom, és ez majd vissza fog ütni, hiszen a harmadik domb tetején kb pont féltávnál jártunk csak. Azt láttam, hogy az időm szuper, ha így megyek tovább, simán meglesz 1 óra 45 percen belül a félmaraton, amit, a szinteket figyelembe véve, szupernek gondoltam. És persze ilyenkor meg is történik a kattanás, a mentális horgony ledobása. Innentől megvolt a cél, nekem ezt a versenyt 1 óra 45 percen belül kell befejeznem. Hogy miért? Csak. 🙂

Kaposvár farsangi félmaraton.
Mindig érdekesek az olyan pályaszakaszok, ahol másokkal szemben futhatsz, én szeretem őket.

Egy hosszabb lejtő, majd egy hosszabb egyenes szakasz következett, ahol egy kicsit azért visszavettem, hagytam, hogy páran elfussanak mellettem. Azért itt is 4:30-4:45 között futottam, de nem erőltettem jobban, pedig a lejtőn biztosan ment volna. 13 kilométernél jött még egy domb, amiben titkon reménykedtem, hogy talán elszámoltam valamit, és ez már az utolsó, de persze nem az volt. Talán ez nem volt olyan vészes, 5:30-as átlaggal felmásztam rá. Hosszabb plató, majd lejtő, ugyanúgy 4:45, majd 4:30-as tempóban. Ez ugye jóval gyorsabb volt, mint az előírt 5 perces edzés, de nem adtam bele mindent, kicsit tartalékoltam.

Elérkezett a várva várt utolsó domb is, a legmeredekebb, ha jól emlékszem 440 méteres távon kb 60 méter emelkedő. Tényleg vártam, mert az már korábban fejben eldőlt, hogy én itt gyalogolni fogok. Persze fölfele, de azért mégis csak egy kis pihenő, egy kis séta. Örültem, mikor láttam, hogy az előttem futók is egyből gyaloglásra váltanak a domb alján, én is így tettem. Végül tényleg pihenés lett belőle, mert kb 162-es pulzussal kaptattam felfele, azaz nem erőltettem meg magam. Volt egy srác, aki felfutott, nagyon keményen nyomta, minden tiszteletem az övé. A dombtető után jött egy kis saras lefele vezető rész, majd a már említett meredek lépcsők, ahol inkább arra kellett vigyázni, hogy nehogy elcsússzak és elessek, majd újra az aszfalt, előbb lefele, majd nagyjából vízszintesen. A dombról még lerohantam 4:20-szal, a domb alján, a 17 kilométeres táblánál viszont gyorsan osztottam-szoroztam, és kijött, hogy ha kb 5 perces tempóban futom le az utolsó négy vízszintes kilométert, akkor simán megleszek 1 óra 45-ön belül. Mivel elsősorban edzeni jöttem, el is döntöttem, hogy nem erőltetem túl, kb levezetem ezt az utolsó 3-4 kilométert. Ez így is lett, 5 perc körüli időket futottam, és végül 1:44:31 alatt futottam le a távot.

Kaposvári félmaraton célidő

Én ezt egy elég jó időnek tartom. Nem szakadtam meg, nem adtam magamból ki mindent, de azért odatettem magam, nem egy laza futás volt ez. És persze az öt domb és az összességében lefutott 300 méter emelkedő még inkább széppé teszi ezt az eredményt.

Kaposvári félmaraton Polar adatok
A kaposvári dombos félmaraton főbb adatai a Polar által mérve (pulzus, tempó és szint).

Persze kíváncsi voltam, hogy ez a teljesítmény, sík terepen vajon mire lett volna elég. Azt érzésből tudom, hogy a legjobb időmet, a siófoki 1:35:33-at biztosan nem közelítettem volna meg, hiszen egyáltalán nem hajtottam annyira ki magam, mint akkor ott. Kapóra jött, hogy a Strava elemzései között van egy olyan funkció, hogy GAP, amit még soha nem használtam. Ez a Grade Adjusted Pace, azaz a program kiszámolja, hogy az emelkedőn vagy lejtőn futott valós idődből milyen teoretikus idő következne, ha mindezt sík terepen futottam volna. Ez arra jó, hogy az egyes, eltérő szinteket tartalmazó futásokat össze lehessen hasonlítani. Ez jól hangzik, de természetesen nem tudom, hogy mennyire reálisan számol az algoritmus. Azt persze látom, hogy emelkedőn gyorsabb tempókat hoz ki GAP-nak, míg lejtőkön lassabbakat, de hogy arányaiban stimmel-e, azt hiszem számomra örök rejtély marad. De lényeg, ami a lényeg, a GAP alapján a félmaratoni távot 1:40:54 alatt tettem volna meg, ha a verseny sík terepen lett volna. Ez érzésre reális. Az is jó érzés, hogy az utolsó 3-4 kilométeren biztosan be tudtam volna hozni 1 óra 40 perc alá, ha akarom és meghajtom.

Kaposvári félmaraton
Boldogan, a céltól már csak pár méterre.

Összességében jól éreztem magam, jó kis verseny volt. Tetszett a változatosság, hogy valami más ez a verseny, nem a szokásos sík 21.1 km. Kicsit ki is voltam már éhezve a versenyre, hiszen utoljára december elején, közel két hónapja futottam versenyen. Most megint várni kell majd egy kicsit, a következő megmérettetés az április közepi Viviccitá lesz.

3 hozzászólás “Kaposvári farsangi dombos félmaraton” bejegyzéshez

  1. Gratulálok Gábor! Remek idő ez mindenféleképpen! 🙂 Ha szintes FM-re vagy maratonra vársz, akkor szeretettel várunk 2019.07.07-én Magyaregregyen (Komló mellett, Kaposvártól kb. 60 km-re) egy aszfaltos, erdei FM-re. VIII. Máré erdei futóverseny Csemez Pál emlékére. A korábbi versenyekről találsz infot Facebookon, ha érdekel. Kellemes környezet, családias hangulat, chipes időmérés, és még sorolhatnám.
    Én ott leszek. 🙂

    1. Köszönöm a meghívást! Nagyon jól hangzik, Kaposvár közelsége is előny nekem, de sajnos idén nem fogok tudni menni az izlandi utazás és verseny miatt, mert az rögtön utána lesz… 🙁 De majd jövőre, észben tartom mindenképpen!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Verified by MonsterInsights