Hózápor: 10 km

A tegnapi szegedi versenyen az alábbi távokra lehetett nevezni:

  • Hópihe: 500 méter (gyermek táv)
  • Mikulás: 6 km
  • Hózápor: 10 km
  • Lavina: Félmaraton

Én a 10 kilométeres távot választottam, de akkor még nem gondoltam, hogy a táv neve egyben a valóság is lesz: ha nem is hózáporban, de folyamatos hóesésben ment a verseny. Már a rajt előtt minden tiszta hó (és persze latyak) volt, a gyerekek nagyon élvezték. Szerintem nem az én futóversenyemre, hanem a hógolyózásra és hótaposásra fognak emlékezni erről a napról.

Szegedi futóverseny
A rajt (hóesésben)

Elég szép számmal összegyűltünk és persze a hely is inkább kisebb, szűk volt. Hivatalos adatot még nem láttam a résztvevők számáról. Azt már előre felmértem, hogy az utcán majd pocsolyákat és latyakot kell kerülgetni, ezért tempótól függetlenül inkább előre álltam be, hogy ha lehet, ezzel legyen a legkisebb gondom. Soha nem futottam még hóban, de attól tényleg tartottam, hogy ebből esés, illetve elcsúszás lesz, szóval gondoltam fő a biztonság, az időeredmény másodlagos lesz.

Szegedi futóverseny
Versenyzők a hóesésben

A rajt után a mezőny viszonylagos elején iramodtam neki a távnak. Az utcán nem volt olyan vészes futni, nem csúszott. A sok latyak és a sok pocsolya viszont zavaró volt, oda kellett figyelni. Bár a cipőm már a verseny előtt a helyszínre sétálás, illetve a bemelegítés közben beázott… Úgy voltam vele, hogy megyek a mezőnnyel, aztán majd meglátom, hogy abból milyen időeredmény tud kisülni.

Az első 3-4 kilométeren gyorsabb voltam, mint terveztem, de úgy voltam vele, hogy ha a múlt heti siófoki félmaratonon nem sikerült elfutnom az elejét, hátha majd most sikerül. 🙂 4:30 és 4:40 közötti kilométereket futottam, de egész jól bírtam. A hóesés sokkal zavaróbb volt, mint maga a latyakos, havas út. Voltak akik sí szemüvegben indultak, a rajtnál még megmosolyogtam őket, de ekkor már én is elfogadtam volna egyet.

Az első holtpont 4 kilométer után jött el, ami elsősorban a pályának volt köszönhető. Itt kellett az első hídon átfutni, ami egy aránylag hosszú, bár nem túl meredek emelkedővel járt együtt. A latyakot felváltotta a hó az aszfalton. Nem csúszott, de azért nem mertem igazán letesztelni. Innentől vissza is lassultam egyébként 4:45 fölé, bár mindig sikerült 5 perc alatt maradnom.

Az 5. kilométernél ketté vált a mezőny. Abban a csoportban, ahol futottam, illetve az előttem lévő emberek többsége a félmaraton irányába ment tovább, és páran balra fordultunk a 10 kilométert folytatni. Itt azért ért egy lecke, hogy a többség velem együtt úgy futotta az iramot, hogy ők nem 10, hanem 21 kilométerre terveztek. Ez azért elég nagy különbség. 🙂

A táv második fele 4:45 és 4:59 közötti időkkel telt. Fáradtam persze, de mivel csak pár kilométer volt hátra, ezt testben és fejben is le tudtam győzni. Érdekes egyébként, hogy míg alig 1-2 hét edzés után október közepén a Spar Maraton Fesztiválon nagy kihívásnak tűnt a 10 kilométer, és nagyon boldog voltam (és vagyok most is persze), hogy egyáltalán elindultam rajta, addig most inkább egy sprint verseny érzetét keltette ugyanaz a táv a fejemben. Mármint persze megvannak a saját korlátaim, másoknak a 4:30 feletti tempó a lassú, de én úgy voltam vele, hogy mindegy, hogy mi lesz, csak fussak a nekem gyorsnak számító 5 perc alatti tempómmal, úgy is rövid a verseny, a célig biztos kibírom.

Volt még egy híd, 7 kilométer után, ekkor futottam a leglassabb kilométerem (4:59), de itt már sokkal jobban vettem az emelkedőt, elsősorban fejben. Az utolsó 2-3 kilométeren 4:48-at futottam. Azt nem mondom, hogy jól esett és tele energiával örömfutás volt, de odafigyelve, odakoncentrálva bírtam a tempót tartani. És bár örültem, amikor beértem a célba és megállhattam, fáradt is voltam, de nem készültem el teljesen az erőmmel, mint egy hete a siófoki félmaratonon. Azt már saját magam is érzem, hogy a 10 kilométer és a félmaraton nagyon más, és akkor még nem is beszéltünk a maratonról…

Szeged célfotó
Bálinttal és Hédivel a célban

10 kilométert egyébként a saját órám szerint végül 47:16 alatt futottam le, ami fantasztikusan jó eredmény számomra. Főleg úgy, hogy azért a vizes, csúszós út inkább lassított, mint gyorsított, és egyszer-kétszer el is bizonytalanodtam, le kellett lassítanom, hogy merre megy tovább az útvonal, amikor éppen nem voltak előttem más futók. Ahhoz képest, hogy 49 perc volt a célom, nagyon jól alakult ez a futásom.

A hivatalos eredményt még nem tudom. A táv 10.22 kilométer volt (én az órámon csak a 10 kilométert mértem), 48:58 volt az órán, mikor átfutottam rajta, de pár másodperc már állt rajta, amikor indulásnál áthaladtam. Majd böngészem a netet, hátha valahol rátalálok, vagy közzéteszik – bár annyira nem fontos.

Ami nekem kicsit furcsa volt az eddigi két nagyobb futóversenyhez képest, az a futó útvonal. Több helyen is a járdán kellett futni, gyalogosok között. Az úttest is sokszor csak félig volt lezárva, azaz szembe jöttek autók. Végig voltak rendőrök, szervezők, nem éreztem veszélyben magam, csak oda kellett erre is figyelni. Ahogy írtam már, egy-két kanyarban bizonytalan voltam, hogy merre tovább, és a szervezők inkább reaktívan, utólag szóltak, hogy ne arra, mint proaktívan, előre, hogy merre menjek. De nyilván ez egy kisebb, helyi verseny volt, teljesen szuper volt egyébként, nagyon jól éreztem magam.

Az érem pedig tényleg szép. 🙂 Bár félmaraton van ráírva, de természetesen csak 10 kilométert futottam.

Szegedi befutó érem
Szegedi verseny befutó érme

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük