Berlin: egyebek

Írtam már két bejegyzést is Berlinről, egy élménybeszámolót és egy elemzést, de azóta eszembe jutott még több apróság, amik bár tényleg kis dolgok, de mégis fontosak szerintem. Így ebben a bejegyzésben most ezekről fogok írni.

Futócipő

Azt kell mondanom, hogy a Saucony Guide ISO Everun cipőm teljesen bevált, sőt, még annál is jobban teljesített, amit maximálisan vártam tőle. Teljesen kényelmes volt, igazából fel sem tűnt a verseny alatt. A cipőfűzője sem oldott ki. Valóban az a legjobb jellemzése, hogy észre sem vettem, mert ebben benne van, hogy az égvilágos semmilyen gond nem volt vele. Ami azért nagy szó, mert a hosszabb futásoknál régebben azért itt-ott kicsit fájt a talpam, vagy a körmökről nem is beszélve. Lélekben már fel voltam arra is készülve, hogy itt bizony egy-két körmöm le fog válni a célig, de szerencsére az égvilágon semmi nem történt. Jó döntés volt visszatérni a Saucony-hoz, jó döntés volt megvenni ezt a cipőt.

Berlin marathon cipő
A szuperkényelmes futócipőm 🙂

Telefon

Sokat gondolkoztam, hogy a maratonra vigyek-e magammal telefont. Volt akitől hallottam, hogy biztos nem visz, mert zavarja a futás közben. Én két ok miatt szerettem volna vinni: egyrészt, hogy tudjak fényképezni a verseny előtt és után (esetleg közben) és persze, hogy a Facebook-on is időben meg tudjam osztani a történéseket. Másrészt a verseny után hasznosnak tűnt abból a célból, hogy ha Ildivel spontán nem találnánk meg egymást 45+ ezer ember között, akkor jól tud majd jönni. 🙂 Ami nekem is kicsit ellene szólt, hogy a nyár vége felé egyre többet futottam az övtáska (és így a telefon) nélkül, és hát azért persze, hogy kényelmesebb, könnyebb.

Végül vittem magammal övtáskát (a telefonon kívül abba kerültek a sótabletták és a zsebkendő is) és telefont is. Örültem, hogy így tettem, mert tényleg hasznos volt, a verseny előtt és után tudtam netezni, fényképezni és persze Ildivel is csak így tudtuk megtalálni egymást. És szerencsére végül egyáltalán nem zavart a futásban, a cipőhöz hasonlóan igazából szinte észre sem vettem. Jó volt kipróbálni ezt is, így New York esetében már nem fog akkora fejfájást okozni ez a téma, mint most Berlin előtt. Bármilyen apróság is.

Zsebkendő

És ha már szóba került az övtáska, akkor szót ejtek a papír zsebkendőről is. Valamiért kicsit folyt az orrom a hétvégén, és végül főleg emiatt vittem magammal a rajtra egy 10-es zsepi csomagot. Gondoltam majd a rajt előtt kidobom, addig pedig jó lesz. Aztán végül mégsem dobtam ki, beletuszkoltam az övtáskámba a telefon mellé. És milyen jól tettem.

Gyakorlatilag mindegyik frissítés után (ami ugye 5 kilométerenként volt) szükség volt rá. És mivel nem 10 kilométeres verseny volt, ahol 4:20-4:30-as tempóval kellett volna – magamhoz képest – száguldozni, ezért a használata nem jelentett komoly gondot, lassulást. A cél előtt 5-10 kilométerrel el is fogytak, és utána láttam csak igazán, hogy mennyire hiányzott volna, ha nem viszek magammal. Elég zavaró volt, és persze ilyen tömegrendezvényen az ember azért visszafogja magát, szóval csak a szipogás ment a végéig.

Kidörzsölődés

Nálam először a nyár eleji UltraBalatonon jelentkezett a probléma, ott a pulzusmérő mellkaspántja dörzsölte ki a bőröm, az utána nagyon rossz volt. Nyáron már nem is nagyon futottam benne többet. Majd a maraton előtti utolsó hosszú futásom során, a 35 kilométer alatt dörzsölődött ki a mellbimbóm is (az eléggé elcsúfította a pólóm, bár nem fájt annyira) és újra a mellkasom a pulzusmérő pánt miatt, az megint borzasztó volt. Utána kaptam sok tanácsot, hogy hogyan előzhetőek meg ezek a problémák (kompressziós póló, kenőcs, tapasz).

Végül nekem a tapasz vált be, egész pontosan a kineziológiai. Tudom, hogy nem ez a célja, és aki ajánlotta ő is tudja, hogy nem erre való. 🙂 De a lényeg, hogy működik. Szerencsére pont volt 3 heten maraton előtt, hogy több márkát is kikísérletezzek, illetve több technikát. Végül nem a márka döntött, hanem a technika. Nekem az nem vált be, hogy levágok belőle egy kisebb darabot és leragasztom vele a mellbimbóm. Persze nem is követtem 100%-ig a használati utasításokat (pl. szőrmentes bőrfelület vonatkozásában), de a lényeg, hogy 1 óra futás után mindegyik levált, leesett. A maraton meg ugye három és fél óra… Végül az volt a nyerő, hogy a mellem vonalában körbetekertem vele magam – úgy, hogy a szalag vége már a szalag elején legyen bőven, és így tartson. Így végül nem jött le. A pulzusmérő pánt központi egysége alá csak egy kis darabot tettem, oda az is elég volt.

Ami a lényeg, hogy ez is 100%-ban bevált. A kidörzsölődés teljesen megszűnt, a verseny során pedig fel sem tűnt, hogy rajtam van, észre sem vettem, nem akadályozott a futásban. Apró kicsi kellemetlenség volt csak: a futás után nehezen jött le, össze kellett szorítanom a fogaim.

Kineziológiai tapasz
Bár bevált, de volt amikor így éreztem magam. 🙂

Fáradtság, pihenés

Ami még meglepett a maratonnal kapcsolatban, az az, hogy utána nem voltam teljesen hulla. 🙂 Azt már megírtam, hogy 30 felett bőven volt holtpont, teljesen elfáradtam. Szóval nem arról van szó, hogy könnyű volt a maraton – ennek természetesen az ellenkezője igaz, nagyon is nehéz és megerőltető volt. És persze a célba beérve is jól esett megállni és csak sétálni. Sőt, lefeküdni és a lábam pihentetni is nagyon jól esett.

Ami furcsa volt, az az, hogy sokkal jobb állapotban voltam, mint a 35 kilométeres futásom után. Akkor alig bírtam a lábamon állni, annyira fájt a vádlim. Még utána este otthon is. Itt most egy szűk egy órás pihenő után már teljesen jól voltam. Még sétáltunk is Ildivel utána a városban, ami jól esett. Este kaptam tőle egy jó alapos lábmasszázst, az is biztos segített, de a lényeg, hogy másnap is teljesen jól voltak a lábaim. Nem szaladgáltam a lépcsőkön, de nem is esett nehezemre a járás. Keddre pedig gyakorlatilag már minden rossz érzés elmúlt. Szerdán már futhatnékom volt, amit csütörtökön meg is tettem, és teljesen jól esett, nem éreztem a kilométereket a lábamban.

Nem tudom, hogy ez minek köszönhető. Hiszen kihajtottam magam, nem tudtam volna gyorsabban futni. Valahogy még is az a helyzet, hogy több olyan futásom is volt (UltraBalaton, 35 km), amikor sokkal jobban elfáradt a lábam, sokkal rosszabb állapotban volt a futás után, valamint másnap. Nem tudom min múlik ez, lehet, hogy a tempón, a lényeg, hogy kicsit meglepődtem, rosszabbra számítottam a maraton után.

Berlin maraton

Na jó, talán most már tényleg mindent kiírtam magamból a Berlin Maratonnal kapcsolatban… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük