Ahogy várható volt a múlt hét szerdai sorsolás után kicsit felpörögtek az események. Előtte is úgy készültem persze, hogy ha a sorsoláson nem jön össze az indulási jog (amelyre azért elég nagy esély volt, egész pontosan 85% körüli), akkor maradnak az utazási irodák (International Travel Partners). Ez a szál izzott fel a múlt héten, illetve persze a szervezés másokkal, a legolcsóbb opciók felkutatása.
Én már tavaly írtam néhány irodának, hogy informálódjak, milyen lehetőségek vannak, lehet-e csak indulási jogot venni, mennyibe kerülnek az egyes opciók (szállodáktól, éjszakáktól és ellátástól függően). Akkor még a legtöbben csak a tavalyi, azaz 2017-es árakat tudták elmondani, de az kiderült, hogy összességében azért nem lesz olcsó (de még így is lényegesen olcsóbb, mint a jótékonysági szervezeteken keresztül történő futás) és csak indulási jogot nagyon nehéz szerezni. Egyedül egy magyar utazási iroda (Pegazus) jelezte akkor, hogy ők valahogyan, valahonnan tudnak indulási jogot, de 2018-ra még semmi sem biztos.
A szabályok egyébként elég egyértelműek. Majdnem minden országban van egy (néhol több) utazási iroda, aki szerződéses viszonyban áll a NYRR szervezettel, akik a New York Maratont szervezik. Kizárólag ők adhatnak el indulási jogot, és azt sem önállóan, hanem csak manhattan-i szállással együtt. A repjegy inkább plusz opció, anélkül lehet utazást foglalni. Viszont szállás nélkül nem. Ami még szabály, hogy csak annál az utazási irodánál foglalhatsz, amelyik az országodban van – ezt nézik is egyébként. Ez alól egy kivétel van, hogy ha nincs az országodban hivatalosan regisztrált ITP. Persze a világ százakárhány országában van, de Magyarországon – ez esetben szerencsére – nincs. Ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag bármelyik ITP-n keresztül foglalhattam utat, bárkinél érdeklődhettem, sőt, akár versenyeztethettem is volna őket egymással, bár erre végül nem volt lehetőség (olyan sok az érdeklődő, hogy jó helyzetben vannak az irodák). Ez azért sokkal szerencsésebb, mintha egy magyar iroda lett volna monopol helyzetben.
A sorsolás után egyből írtam azon irodáknak, akikkel már tavaly egyeztettem, és még vagy 15-20 másik irodának, részben találomra, részben célzottan (környező országok például). A Facebook oldalról többekkel (többetekkel) is leveleztem vagy beszéltem, hogy kinek mennyire reális a részvétel, mennyire eltökélt, mit keres. Azért elég vegyes volt a kép, attól függően, hogy volt már aki foglalt magától, volt olyan, akinek tényleg kell szállás és úgy keres lehetőséget, és voltunk nem túl sokan, akiknek szállásuk volt, ideális esetben csak részvételi jogot kerestünk volna, de mivel erre nem volt nyitott senki, maradt az az opció, hogy minél olcsóbban és minél kevesebb napra (ha lehet csak egy éjszakára) foglaljunk szállást az indulási jog mellé. A Pegazus – az egyetlen, aki jelezte, hogy tud kizárólag indulási jogot – eltűnt, az emailekre nem válaszoltak, nem tudtam őket elérni.
Nem akarom az összes ITP-vel folytatott levelezésem összefoglalni, a lényeg az, hogy a legtöbben nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, de konkrétan segíteni nem tudtak, mert ragaszkodtak a 3 vagy 4 éjszakához (már kifizették a szállásokat) és ehhez olyan ár párosult, amit nem akartam kifizetni. Volt néhány iroda (egy kanadai, egy orosz, illetve egy indonéziai), akik már sokkal reálisabb áron tudtak ajánlatot adni, általában 3 éjszakára, kettő vagy több fős szobákban, becsatlakozva helyi futók mellé. Végül a legjobb ajánlatot egy új-zélandi utazási irodával leveleztem le. Ők vállalták, hogy csak egy éjszakát kell fizetnem, ketten összeállva egy kétfős szobában, az addigi legalacsonyabb áron. Az éjszaka a maraton napja előtti, ami még jó is, hiszen onnan közvetlen transzfer lesz a rajthoz, ami azért elég messze van Manhattan-től (Staten Island). Végül Cseke Mátyással összeállva (akinek szintén egy álma válik majd valóra New York-ban) lefoglaltuk ezt az opciót, mondván, ennél jobb biztosan nem lesz olyanoknak, akiknek csak egy éjszakára kell (vagy arra sem) szállás.
A fent leírtak ugyan egyszerűnek hatnak, de az elmúlt napokban emailek tucatjait (ha nem százait) írtam, leveleztem összesen vagy 20-25 utazási irodával, plusz tartottam a kapcsolatot néhány potenciális futóval, akik szintén indulási jogot (és szállást vagy repjegyet) keresnek. Ráadásul megjelent bizonyos fajta időnyomás is, ugyanis egyre több utazási iroda kezdte visszajelezni, hogy nagyon nagy az érdeklődés, fogynak a jegyei, voltak ahol már foglalni nem is, csak várólistára jelentkezni lehetett. Ahogy várható volt, a sorsolás után megindult a jelentkezési dömping, és mintha a sorsoláshoz hasonlóan itt is nagyobb lenne idén az érdeklődés.
A lényeg, hogy a hétvégén leleveleztük a részleteket az új-zélandi irodával, hétfőn pedig az utalással véglegesítettük a döntésünket. Innen elvileg már fix a helyünk, bár persze még millió egy részletet kell még kiderítenünk, megtudnunk, de innentől tényleg már csak rajtunk múlik, hogy ott legyünk. Ez azért elég szuper érzés, most már lehet csak a futásra és az edzésekre koncentrálni!
