Suunto 9: további tesztek

Múlt hét szombaton és vasárnap további teszteknek vetettem alá az új Suunto 9-es sportórám – önmagában is és a Polar M430-assal összehasonlítva. Arról írtam már, hogy elsősorban szubjektíven mit gondolok a Suunto-ról, most próbáltam egy kicsit objektívebb oldalról is megnézni.

Szombaton egy 30 perces laza, átmozgató edzésre vittem magammal mindkét órát. Felvettem mindkettő pulzusmérő mellkaspántját, és mindkettővel végigmértem az edzésem. A kihívás az órák számára az volt, hogy nagyon sok kanyarral, sokszor magas házak között futottam, a végén pedig néhány repülővel zártam az edzést. Vasárnap Kaposváron versenyen futottam egy félmaratont, igen sok szinttel és persze magas pulzussal. Itt is vittem mindkét órát, viszont aznap csak a Polar-ral mértem pánttal a pulzust, a Suunto-val ki akartam próbálni a csuklón történő mérést. Lássuk, miket tapasztaltam.

Ami szombatról jó hír volt, bár valamilyen szinten természetesnek kéne vennem, hogy pulzumérő mellkaspánttal mindkét óra folyamatosan pontosan ugyanazokat az értékeket mérte. Egyszer sem volt egy pulzuspontnyi eltérés sem. Ha valami nem is lenne pontos esetleg a méréssel, akkor egyszerre és pont ugyanúgy nem pontos egyik órán sem. 🙂 A lényeg, hogy a pulzusban, pánttal lehet bízni. Ez adta az ötletet egyébként ahhoz, hogy másnap kipróbáljam a Suunto csuklón történő pulzusmérését, miközben a Polar-ral a pánttal mérem, mint referencia.

Ahogy írtam, a szombati rövid edzés nem volt könnyű terep az óráknak, mert a sok derékszögű kanyar és a sokszor magas épületek között történő futás tapasztalatom szerint nem tesz jót a megbízható tempó mérésnek. A lenti grafikonok elemzésén túl, illetve attól függetlenül és az előtt igyekeztem minél többet figyelni futás közben az órákat, hogy az egyes kanyarokban hogyan reagálnak. A futás során igyekeztem végig nagyjából 5:10-es tempóban futni. Nyilván ezt így érzésre nem tudom teljesen pontosan tartani, de a lényeg, hogy nagyjából egy tempóban futottam, azaz a végén található repülőket kivéve biztos nem futottam 4:30-on belüli időket. Azt azért érzi az ember. 🙂

Polar M430
Polar M430 fél órás átmozgató edzés tempója.
Suunto 9
Suunto 9 fél órás átmozgató edzés tempója.

Az elején látszik, hogy mindkét óra küzdött egy kicsit. Elindultam, és kb 25-30 másodpercre rá vettem is egy éles kanyart, ráadásul nagy házak tövében futottam. Egyik óra sem mért igazán jól. A Polar jó 55 másodpercig 5:45 vagy afölötti időket mutatott, majd – ahogy a grafikonon is látható – jól bekompenzált a másik irányban, azaz 4:30-on belüli időkkel. A Suunto ezt durvábban, de rövidebb ideig adta elő. Ő mutatott 9 percen kívüli időket is (lásd az első meredek beesés a grafikonon), majd egy rövid kompenzálás (4:30-as tempó) után viszonylag hamar hozta stabilan az 5:10 körüli időt. Gyakorlatilag 2 perc futás után már elég vízszintes a tempó görbéje. A Polar-nak kellett 5 perc (és az első megállás egy lámpánál), hogy utána viszonylag jól mérjen.

A második szakasz 5 perctől kb 20 percig tartott, ez két megállás közötti folyamatos futás volt, persze kanyarokkal azért. A grafikonok skálabeosztása egy kicsit más, ezért nem fair egy az egyben összehasonlítani őket, de ami látszik rajtuk, azt élőben is úgy éltem meg: a Suunto a sok kanyar és magas épületek ellenére viszonylag stabilan mért, a Polar-nak sokkal nagyobb volt a kilengése. Ebben az 5 perctől 20 percig terjedő szakaszban a Suunto leggyorsabb értéke 4:38 volt (a rögtön indulás utáni kilengést nem számítva), leglassabb értéke 5:45. Ugyanez a Polar esetében 4:13 és 6:07. Ezt személyesen is tapasztaltam. Kanyarokban a Suunto is kicsit belassult, majd kicsit kompenzált, de a kilengés általában a Polar-nál nagyobb és hosszabb ideig tartó volt.

Az edzés végi repülők esetében nehéz összehasonlítást tennem. Az öt kiugró csúcs mindkét óra esetében látszik. A maximális sebességemre eltérő értékeket adnak, de hogy melyik a jó, azt tényleg nem lehet megmondani. A Polar általában később kezdett mérni, azaz már jó 5-10 másodperce sprinteltem, mire elkezdett a tempó az órán is rendesen lefele pörögni – ebben a Suunto jóval gyorsabb volt. A Suunto gyorsabb maximális sebességeket mért, általában 3:30 körüli maximális tempót mutatva, a Polar-nál ez megállt 4:00 körül. A sprint utáni visszaállás esetében is gyorsabb volt a Suunto, igaz, saját szubjektív érzésre én azt is lassúnak ítélem meg. 🙂

Összességében úgy éltem meg az edzést, hogy nyilván nagyjából mindkét óra jól mér. A Suunto 5.77 km-t, a Polar 5.71 km-t mért, az előbbi 5:12-es átlagtempót, az utóbbi 5:15-öset. Egy hobbifutónak elvileg ennyi elég kéne, hogy legyen, nem ezen fog múlni egy 1 óra 45 perces vagy 1 óra 40 perces maraton. Mégis, határozottan az a benyomásom volt, hogy a Suunto sokkal kisebb és kevesebb ideig tartó kilengésekkel mért, azaz amikor a futás hevében éppen csak rápillantok az órára, akkor nagyobb eséllyel látom a valósághoz közeli állapotot, mint a Polar esetében. Persze mivel már gyakorlott futó vagyok, és általában jól bejáratott útvonalakon futok, ezért azt is tudom, hogy mikor érdemes és mikor nem ránézni az órára. Összességében tehát úgy gondolom, hogy volt különbség a két óra között, de azért nem ezen múlik egy edzés sikeressége. A különbség okát sem tudom, a Suunto egy új óra, a Polar másfél éves, lehet, emiatt volt a tapasztalt jelenség. Lehet, hogy csak a mostanában tapasztalható Polar-os technikai mizériák miatt. Mert igen, persze ezen a két nap is csak Other outdoor activity-t tudtam indítani…

Térjünk is át a vasárnapra, a verseny során tapasztaltakra. Ez egy kedvezőbb pálya volt az órák számára, hiszen jórészt szabadon kellett futni, nem nagy házak között, sokszor egyenesen, bár persze itt is voltak kanyarok. Szint az öt domb miatt volt bőven, és a tesztre jutó idő is bőven több volt, mint fél óra, hiszen nagyjából 1 óra 45 perc alatt futottam le a félmaratoni távot.

Ezen a nap engem személy szerint sokkal jobban foglalkoztatott az, hogy vajon a Suunto hogyan fog csuklón pulzust mérni, mint az, hogy a két óra közül melyik hogyan teljesít a tempó, távolság, szintkülönbség mérésében. Kezdjük is a pulzussal.

Polar M430
Polar M430 kaposvári félmaraton pulzusa, mellkaspánttal mérve.
Suunto 9
Suunto 9 kaposvári félmaraton pulzusa, az órával a csuklón mérve.

A bal csuklómon volt a Suunto óra, jobb oldalra a Polar-t vettem fel, ami ugye mellkaspánttal mérte a pulzust. Pár perc alatt arra a következtetésre jutottam, hogy a csuklómérés nem ér semmit. A grafikonokon is látszik, hogy amíg a Polar a rajt után szép egyenletesen elkezdett emelkedni, 150-re, majd 160-ra és afölé, addig a Suunto a csuklón mérve egészen fals adatokat adott, már három perccel a rajt után 180 feletti pulzust mérve. Ahogy teltek a percek, egyrészt a tempóból és érzésre, másrészt a mellkaspánttal mért pulzussal összehasonlítva egészen biztosan voltam benne, hogy a csuklós mérés úgy rossz, ahogy van. 165 helyett stabilan 185-190-et mért a Suunto. Már éppen elengedtem volna a dolgot, hogy akkor ezzel le is van tudva a teszt, amikor eszembe jutott, hogy lehet, szorosabbra kéne húzni az óra szíját. Már eleve nem volt laza, de tudom, hogy az Apple Watch is sokkal pontosabban mért anno, mikor még azt használtam futáshoz, akkor, ha jó szoros volt a csuklón. Szóval húztam rajta még egyet és csoda történt! Tényleg jó szoros lett, de még nem az a nagyon kellemetlen. Viszont ettől kezdve elkezdett meglepően jól mérni. A grafikonon is látszik, hogy hirtelen visszaesett a mért pulzus 185 körüli értékekről 160-165 közé. Innentől, amikor ránéztem, nagyjából ugyanazt mutatta, mint a Polar, ami mellkaspánttal mért, jellemzően 1-2 pulzusponttal mutatott magasabb értéket csak, de soha nem többel. Néztem lejtőn, emelkedőn, magas pulzusnál, alacsonyabbnál – innentől megbízhatóan mért. A grafikonokat összehasonlítva azért látszik, hogy a Suunto-nál több a hirtelen, kis hegyes kiszúrás, a Polar (mármint a mellkaspánt) stabilabban mért, de még így is, összességében nagyon meglepően jól mért a Suunto csuklón. Szerintem én továbbra is mellkaspánttal fogok edzeni, de most már tudom, hogy nem történik semmi gond, ha egyszer-egyszer esetleg otthon felejteném, vagy majd a nyári nagy melegben nem lesz kedvem felvenni. A lényeg, hogy tényleg jó szorosra kell állítani a csuklón az órát, és akkor egész pontosan fog mérni.

Nézzük akkor a távolságot, tempót és szintet, hogyan mért a Polar M430 és a Suunto 9-es. Ami már a verseny közben is feltűnt, az az, hogy a távolságot ezúttal mindkét óra szinte ugyanúgy mérte. Ugyanakkor jelezték a kilométerenkénti split-eket, és a végén mindkét óra 21.19 km-t mért a teljes távra. Ebből már nyilván az sem meglepetés, hogy átlagtempóra is mindkettő 4:56-ot mért. Ez nekem egy pozitív csalódás volt, kicsit tartottam attól, hogy majd nagyon mást mérnek, aztán úgysem lehet megmondani, hogy melyik volt a jó, vagy melyik állt közelebb a valósághoz. A verseny hivatalos távja hiába félmaraton, egyrészt soha nem lehet tudni, hogy tényleg pont annyi-e, másrészt minden futó egyéni útvonala egy kicsit más (több).

Polar M430 kaposvári félmaraton tempó grafikonja.
Suunto 9 kaposvári félmaraton tempó grafikonja.

Persze megint más a grafikonok beosztása, ezért nehéz egy az egyben összehasonlítani őket, de egy kicsit jobban megnézve őket látszik, hogy nagyon hasonló a két ábra mintázata. Ugyanott látszanak a frissítőállomások (nagyon rövid beszúrások lefele), az emelkedők (lapos U alakok), a nagy lejtők (a dombok teteje közel 4 perces tempóval), a nagy beszakadás jobb oldalt, ami az utolsó hegyre történő fölgyaloglást mutatja. Ezen a versenyen eléggé hasonló tempókat mért a két óra, a maximális sebesség is ugyanaz kb. Igyekeztem emlékezetből és a pályára visszagondolva minél több pontot megnézni, összehasonlítani, nincsenek nagy különbségek a két mérés között. Még a kanyarokat is egész jól mérte a két óra, alig lassultak be (majd korrigáltak gyorsítva). Talán – megerősítve a szombaton tapasztaltakat – a Polar csak ott nyújtott gyengébb teljesítményt, ahol hirtelen volt több meredek irányváltás. A pálya végén egy felüljáróra kellett felfutni, és mind a felvezető út, mind a levezető út egy csigalépcső szerű, széles feljáró volt. Ez azon túl, hogy a táv legvégén már nem esett túl jól, kicsit nehéz is az óráknak, hiszen kis helyen futunk körbe-körbe (a szint pedig emelkedik, majd a másik végén csökken). Itt a Suunto 5:30-5:45-ös sebességet mért, ami teljesen reális, felfele lassultam és lefele sem lehetett túl gyorsan futni a kanyarok miatt. A Polar itt beesett 9 perces tempó alá, a grafikonon is látszik legjobboldalt a két beszakadás nem sokkal a verseny vége előtt. Ezt leszámítva mindkét óra stabilan hasonlót mért.

Ami még talán érdekes lehet, az a szintkülönbségek mérése. Ezt én egyébként nem nagyon szoktam figyelni, általában nem futok túl szintes terepeken. Egyszer a Polar mért több száz méter szintet a Margit-szigeten, arra azért felkaptam a fejem, de az is csak egyszer fordult elő. 🙂 Mivel a kaposvári verseny az öt domb leküzdéséről is szól, ezért nem meglelő, hogy mindkét márka szintet bemutató grafikonja szépen visszaadja mind az öt dombot. Ami számomra szintén nem volt meglepő, de azért már nem annyira jó hír, hogy egyik órának sem sikerült azonos magasságra kihoznia a rajtot és a célt (miközben ezek pontosan egy helyen voltak). A Polar-nál a 156 méteres tengerszint feletti magasságú rajtról 140 méterig jutottunk el a célba, a Suunto-nál 139 méterről 154-re. 🙂 Az utolsó, legmagasabb domb a Polar-nál 202 méteres, a Suunto-nál 200 méteres. A domb (Ivánfa-hegy) hivatalosan 212 méter magas, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a legmagasabb pontjáig futottunk. Ránézésre egyébként a görbék megfelelnek a valóságnak, először egy kicsi lejtőn futottunk, majd volt egy kis dombocska, utána jött az öt nagy domb, amiből az elsőnek és az utolsó előttinek volt egy hosszabb platója, és végül az utolsó, legmeredekebb, legmagasabb domb (hegy?). A legvégén pedig a felüljáró és egy kis szint a célig. Itt biztos vagyok benne, hogy a Suunto mért félre, egyáltalán nem volt akkora emelkedő a végén, mint amit a grafikonja jelez.

Polar M430 kaposvári félmaratonon mért szintkülönbségei.
Suunto 9 kaposvári félmaratonon mért szintkülönbségei.

Az én következtetésem az, hogy hobbi futó célnak biztosan megfelel mindkét óra. Nem ezeken az órákon fog múlni egy sikeres félmaratoni vagy maratoni felkészülés vagy célba érkezés. Apróságokat lehet elemezgetni köztük, de a lényeg az edzésmunka, a motiváció, a kitartás. Ezeknek azért az órához nem sok köze van. 🙂 A két tesztem alapján a Suunto egy kicsit biztosabb, kisebb és rövidebb ideig tartó kilengésekkel méri a kanyarokat. De önmagában ez a különbség biztosan nem ér annyit, amennyi az árkülönbség a két óra között. Azt inkább a szubjektív benyomásoknál kell keresni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük