Februári kihagyás

Február 13-a van, azaz majdnem két hét telt el a hónapból és én még nem futottam egy kilométert sem… Már többet hagytam ki, mint a decemberi izomhúzódásom során, pedig azt hittem, hogy az extrém hosszú idő volt. Mégis, valahogy nem akar múlni ez a torokgyulladás, nátha, köhögés és orrfolyás. Mivel valószínűleg pont a futás miatt egyszer már szépen visszaestem (illetve beleestem) a betegségbe, most megfogadtam, hogy amíg nem leszek 100%-os, addig biztos nem futok újra. De azt nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszú idő lesz.

A múlt hetet Amszterdamban töltöttem, egy üzleti úton, de hiába vittem magammal minden futó cuccom, nem tudtam futni egyet sem, pedig nagyon készültem rá. Most is úgy vagyok, hogy csak köhögök és az orrom folyik, azaz nem vagyok lázas, tudnék futni simán – a gond csak az, hogy így voltam ezzel másfél-két hete is, és utána csúnyán le is betegedtem. Szóval most ez nem merem megkockáztatni.

Persze nagyon hiányzik a futás. Keretet adott a mindennapoknak, jól esett elfáradni, minden futás után elemezni a lefutott távot, időeredményeket. Még a blogba sem tudtam mit írni, egyszerűen annyira nem történik semmi futás nélkül. Mi tagadás, elég furcsán is hangzik egy futásról szóló blog futás nélkül. 🙂 Egyedül a sorsolásra várakozás tartja bennem a lelket, hogy ha nem is futok, azért történnek fontos dolgok a New York Maratonnal kapcsolatban.

Nyilván nem tesz jót a felkészülésemnek egy ilyen hosszú kihagyás, bár november eleje még messze van, bőven van idő sokat edzeni és futni addig. Azt kicsit jobban sajnálom, hogy március elején lesz egy szegedi verseny, 12 km, ott szerettem volna jó eredményt elérni – hát majd meglátjuk, hogy a sok pihenés mit jelent a sok edzés helyett… Most úgy gondolom, úgy érzem, hogy már csak 2-3 napot kell kihagynom és rendben leszek – remélem így is lesz!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük