Az első sérülésem

Az előző, az új futócipőmről szóló bejegyzésben már említettem, hogy az egyik legfőbb oka annak, hogy új cipőt vettem, pont az a kisebb sérülés volt, amiről gondoltam most egy kicsit részletesebben beszámolok. Jó tanulság volt nekem, hátha segít majd valaki másnak egyszer, aki hozzám hasonlóan szintén kezdő.

Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy szombaton futottam 10 kilométert. Ennyit azóta nem futottam egyszerre, amióta nem sportolok már rendszeresen, azaz amióta dolgozom, aminek már több, mint tíz éve. Eleve csak 7-8 kilométert terveztem, de a vége felé megint azt éreztem, hogy van még bennem tartalék. Úgy voltam vele, hogy akkor hajrá, megpróbálom a 10-et. És össze is jött, sőt, egész jól éreztem magam utána, nem voltam hulla fáradt. Teljesen fellelkesültem, hogy jó lesz ez, fog ez menni. Szombaton délután még egy nagyobb kirándulásra is elmentünk a gyerekekkel, teljesen fitt voltam.

A gondok vasárnap reggel kezdődtek. Fájt a bal lábpárnám, a lábujjaim alatti rész, illetve az egyik lábujjam is. Nyomásra volt érzékeny, egyébként nem fájt, de hát amikor az ember rááll, akkor ugye nyomás éri, szóval járni már fájdalmas volt rajta. Egyszer-kétszer volt már ilyenben részem, amikor egy lapos talpú cipőben túl sokat kellett egy nap gyalogolnom, jellemzően aszfalton. Az mondjuk inkább a saroknál fájt, ez most a lábfejem első részén.

Egész nap fájt, de nem volt olyan vészes. Gondoltam rá, hogy vasárnap is futni fogok, de ez így nyilván elmaradt. Sebaj, majd hétfőn, mondtam magamnak. Hétfőre aztán nem változott semmi, sőt, még rosszabb lett. Reggel ugyanúgy fáj, és mivel napközben lapos talpú cipőben voltam, ráadásul ebédszünetben sokat is kellett jönni-mennem, így a pihentetés helyett inkább terheltem, és estére csak rosszabbodott az állapota. Csináltam is egy képet róla. Amit nézni kell rajta az a bal láb mutató ujja, ami szépen bedagadt…

sérült láb
A lábam hétfő este

Szóval hétfő este tényleg eléggé fájt, még az ágyban is, sőt, mikor egyszer éjszaka felébredtem, akkor is éreztem. Kedden úgy döntöttem, hogy akkor inkább sportcipőben leszek napközben, abban azért sokkal kényelmesebb, jobban is kíméli a lábat. Szerintem használt is, mert ugyan este még éreztem, mezítláb még fájdalmas volt rajta járni, de sokkal jobb volt már, mint egy napja.

Szerdára, azaz mára még tovább enyhült, már jól tudok sétálni. Ha nagyon megnyomom, még érzem, de alapesetben már nem vészes, nem érzem. Délután meg is próbálok egy kisebbet futni talán.

A tanulság? Hát, egyrészt az, hogy kell egy jó futócipő. Az új cipőben még nincs tapasztalatom, a sérülés miatt még felavatni sem tudtam, de azt már tudom, hogy egy rosszabb cipő, főleg ha aszfalton futok, inkább árt, mint használ.

A másik tanulság, hogy csak módjával, odafigyelve, rendszeresen, szép lassan építkezve fussak. Nem az a cél, hogy 1-2 kilométerrel megdöntsem az eddigi távot, hanem, hogy 2018. november 4-én le tudjam futni a New York Maratont. Szóval kicsit vissza veszek a lelkesedésemből és maradok a lassan járj, tovább érsz módszernél.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük