Újra időre futottam

Tegnap reggelre már nem bírtam tovább, és kellett futnom egy (számomra) gyorsat. Ezt igazából már szombaton eldöntöttem. Jó dolog a pulzuskontrollos futás, érzem, hogy fejlődöm abban is, de szerettem volna szenvedni egyet, elfáradni, úgy igazán megizzadni.

A kaposvári Malom-tóhoz mentem vissza az óraátállítás miatt is aránylag nagy alvás után, bár lábamban az előző esti 10 kilométerrel. Az idő hűvösebb és szelesebb volt, de szerencsére nem esett. A távot már előre eldöntöttem, hogy 4 km lesz, a tavaszi gyakorlások “emlékére”. Akkor is ennyit futottam itt és nagyon nem esett jól.

A célom az volt, hogy 5:00 alatt fussam a négy kört. Közben persze kíváncsi voltam arra is, hogy mennyire fáradok el tőle, illetve milyen magasra megy fel a pulzusom alatta. Az első kör nem esett jól, azt már érzem, hogy az 5:00-ás kezdés nekem túl gyors. Vagy azért mert nem vagyok bemelegedve, vagy azért, mert a tüdőmnek vagy a testemnek kell hozzászoknia, nem tudom. De a 3. és 4. kilométer sokkal könnyebben ment, mint az első, vagy a második.

Így, hogy időre futottam, sokkal jobban megéreztem a tó körüli pálya néhány enyhe emelkedőjét. Nem vészesek és nem hosszúak, de érezhetően sokkal lassabban és nehezebben futottam fel rajtuk, mint amikor az egyenesebb részeken kellett teljesítenem. Egy idő után rá is álltam arra, hogy ezeken az emelkedős és a kanyargós részeken mentem egy stabil, de lassabb tempót, a hosszabb, egyenes, esetleg enyhén lejtős részeken pedig igyekeztem tempót menni.

Az első három körben a pulzusom 160-165 körüli volt. Az enyhe emelkedőkön kicsit megnőtt, a kis lejtőkön lecsökkent, de három körig nagyjából ezt sikerült tartanom. Ez nekem elvileg már az anaerob zónámba esik, bár nem tudom… A negyedik kört meghajtottam, ez látszik az időn is. A harmadik kilométer 5:04 lett, míg a negyedik 4:44. Ebben a körben már felment a pulzusom 170 felé, 176 volt a maximum. Tudtam, hogy az utolsó kör, ezért nem zavart.

Tényleg nagyon jól esett ez a futás. A héten a többi távot pulzuskontrollal tettem meg, és bár szombaton egy kicsit magasabb tartományban futottam, igazából egyik futás sem jelentett kihívást. Persze, volt két 10 km is, meg le kellett futni, de úgy igazából nem fáradtam el, nem izzadtam meg, nem volt kérdés, hogy “végigkocogom”. Éppen ezért kellett nekem ez a tegnapi futás, mert az 5:00-ás kilométerátlagért tényleg meg kellett dolgoznom, és ez jól esett.

Futó edzésem
Edzés adataim

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük