Olcsó vagy drága futni?

Egy ideje foglalkoztat már a kérdés: tényleg a legolcsóbb sport a futás, mert nem kell hozzá semmi, vagy ez is ugyanolyan drága végül, mint bármi más?

Bevallom, túl sok összehasonlítási alapom nincs. Régen (10+ éve) futottam, mellette fociztam, és bicikliztem csak. Futáshoz biztos, hogy valamilyen sima, olcsó sportcipőm volt csak, és egy rövid nadrág, plusz néhány otthon nem annyira használt póló. A foci hasonló volt, ahhoz csak egy labda kellett (egy gagyibb, mert a grundon úgy is minden labda hamar tönkrement), meg persze egy-egy mez a kedvenc játékosod nevével, persze nem a márkás, hivatalos fajta, hanem az ezer forintos kínai. Biciklink talán egy jobb volt, de biztos nem olyan, amit ma vennék ha a biciklizést sportként űzném. Más sport híján, illetve úgy általában az elmúlt 10 évben bármilyen sport híján tényleg nincs semmilyen rálátásom, hogy melyik mennyibe kerül.

Mégis mindenhol azt lehet olvasni, hogy fussunk, mert az a legolcsóbb sport. (Még ha én persze nem is emiatt döntöttem a maraton mellett.) Csak egy cipő kell hozzá és már mehetsz is. Egyes oldalak legalább leírták, hogy rendes cipőre tényleg ruházz be, mert bár nem olcsó, de az az egy, ami nélkül nem érdemes neki indulni. Szóval egy cipő és más semmi. Ehhez képest én az elején (aznap, mikor eldöntöttem, hogy le fogom futni a New York Maratont) erről még nem tudtam, azt hittem a cipőm is megvan. Tényleg csak fel kell vennem, lemenni és futni.

Hát, ehhez képest eltelt 6-7 hét, és már egy kisebb vagyont áldoztam a futásra. Kezdődött a már bemutatott futócipő cserével. Ez ugye 38 ezer Ft volt, viszont tényleg megérte, írtam már róla, hogy ez egy jó döntés volt.

A következő kiadások a versenyek voltak. Ugye futottam már a Spar Maraton Fesztiválon, de neveztem további versenyekre is (K&H mozdulj! harmadmaraton, szegedi futóverseny, Zúzmara Fesztivál, Spuri Balaton Félmaraton). A Spar-ra az utolsó pillanatban neveztem (ezt sem bántam meg), ezért 7 ezer Ft volt a nevezési díj, de a többi verseny is kb ilyen nagyságrendben mozog. Könnyű kiszámolni, hogy ez 5 verseny, máris 35 ezer Ft.

Két hét sem telt el és elmentem a már szintén bemutatott teljesítménydiagnosztikára. Ez persze nem kötelező a futáshoz, viszont az az igazság, hogy ezt sem bántam meg. Tudom, hogy van aki a pulzuskontroll ellen van, és 50 meg 100 éve is futottak versenyeket az emberek ilyen vizsgálatok nélkül is, mégis úgy voltam és vagyok vele, ha már ilyen fejlett a technika, akkor használjuk ki. Sok érdekeset megtudtam magamról és a futásról, így bár 28 ezer Ft-ba került, de most is azt mondom, hogy megérte.

Egy-két napra rá – pont a teljesítménydiagnosztika hatására – vettem egy pulzusmérő órát. Ekkor már kezdett sok lenni a hirtelen jött kiadás a futásra, így a lehető legolcsóbbat vettem meg, egy Timex órát, amit még exportálni, szinkronizálni sem lehet, de azért a célnak megfelel. Ez 20 ezer Ft volt, szerintem nagyon jó vétel, azóta is folyamatosan használom. Az más kérdés, hogy hosszú távon kell majd egy jobb, de a célnak akkor és egyelőre most is megfelelt.

A következő kiadás csoport a futó ruhák voltak. Volt egy-két rövid nadrágom és pólóm, de ahogy bejött a hideg, bővítenem kellett a ruhatáram. Hervisben és Dechatlonban vásároltam, igyekeztem az akciós, normális árú termékek között válogatni, de néhány nadrág, futófelső, póló, zokni, sapka, kesztyű és már meg is volt egy nagyobb adag költés. Nyilván ezeket sem bántam meg, a nadrágok kifejezetten jók, melegek, kényelmesek, nem fázom bennük, nem gátolnak a mozgásban. És ugyanez elmondható a hosszú ujjú felsőkről is. De azért mégis csak belekerültek néhány tízezer forintba.

Még három dologra áldoztam az elmúlt egy-két hétben nagyjából hasonló összegeket (10+ ezer Ft): személyi edzőre, egy sporttáplálkozási tanácsadásra (erről majd írok külön) és egy SMR hengerre.

Nem kell fejszámolónak lenni ahhoz, hogy már most több, mint 200 ezer forintot költöttem futásra, miközben elvileg ez a világ legolcsóbb sportja. Persze tudom, sok olyan tétel van itt, amit kihagyhattam volna, vagy ami akár “luxus” (mondjuk a teljesítménydiagnosztika vagy a sporttáplálkozási tanácsadás, esetleg az SMR henger), mégis, így utólag sem mondom azt egyikre sem, hogy felesleges vagy haszontalan volt. Sőt, egyelőre úgy érzem, hogy hosszú távom megérte ennyit beruházni az elején. Remélem most már tényleg csak a futás van hátra. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük