Három kör a Margitszigeten

Tegnap délelőtt először mentem el a felkészülésem során a Margitszigetre futni. Eddig valahogy mindig sajnáltam arra az időt, hogy bárhova elmenjek, hiszek itt a lakás mellett, a háztömbök között is tudok futni. És a maratonok úgy is aszfalton vannak, legalább azon gyakorlok. De a héten voltam egy-két órát a Margitszigeten, más okból kifolyólag, és eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer futhatnék itt is. Ráadásul Marci is egy hosszabb futást kért vasárnapra, külön kiemelve, hogy ha lehet, akkor ne aszfalton teljesítsem. Szóval már pénteken eldöntöttem, hogy hétvégén futok egyet a Margitszigeten.

Talán olyan 7 éve futhattam ott először és utoljára néhány alkalommal egy volt kollégámmal (Szonjával). Akkor éppen volt egy fellángolásom, hogy jó lenne újra futni, és ez talán 4-szer vagy 5-ször kivitt a Szigetre. Akkor csak egy kört futottunk, azt is két részletben, a felénél jó 5-10 percet pihenve, plusz vizet is ittunk. Az időre nem emlékszem, de biztos nem volt olyan szuper jó. Amire emlékszem, hogy baromi hosszúnak tűnt. 🙂

Margitsziget futás
Őszi futópálya

Most 80 perc futásra készültem, ami tudtam, hogy majdnem 3 kört jelent. Autóval mentem ki (így tényleg kinn voltam 5-10 perc alatt), és az Árpád-hídtól futottam a köröket. Gyors volt a bemelegítés, mert hideg volt, fújt kicsit a szél. Sapkával ugyan készültem, de kesztyűvel nem, és mivel az okos órám is elromlott, a telefonom vittem magammal, hogy valamivel tudjam az időm és a kilométereket követni. A Timex sportórám persze jó a pulzusra (és az időt is mutatja), de GPS nincs benne. Szóval az elején még a kezem is lefagyott, mert valamiért azt hittem melegebb lesz, és persze a telefonnak sem készültem tokkal, gondoltam majd a kezemben fogom.

Az első néhány száz méteren tényleg hideg volt, fújt a csípős szél. Szerencsére a felsőm elég hosszú volt, rájöttem, hogy a kezemre tudom húzni, így végül azért elviselhető volt. Aztán kiderült, hogy az egész szigeten kb csak ezen a néhány száz méteren fúj a szél. Persze be is melegedtem és fél körtől nem volt semmi gondom a hideggel, azt is mondhatnám, hogy pont jó idő volt futáshoz, éppen annyira hideg, hogy bemelegedve ne legyen túl meleged. És igen, tényleg csak azon a pár száz méteren fújt a szél, érdekes.

Kihalt szigetkör
A pesti oldal

Szóval ahhoz képest, hogy amikor legutóbb itt jártam, csak két fél kört tudtam futni, most le tudtam futni három kört, úgy, hogy a harmadik lett a leggyorsabb. Eldöntöttem, hogy végig egyenletes tempóba fogok menni, ami 5:30-as kilométer átlagot fog jelenteni. Ez persze gyorsabb, mint amit a pulzuskontroll alapján futnom kéne, de szerettem volna valamilyen normálisabb tempót menni. Az első két körben meglepően jól és stabilan tudtam tartani ezt a tempót, szinte másodpercre pontosan. Az első körben 148-as, a második körben 150-es pulzus járt hozzá.

A harmadik körben eldöntöttem, hogy egy nagyon kicsit gyorsabban fogok menni, mert éreztem, hogy bírom, és kíváncsi voltam, hogy belefáradok-e, vagy fogok-e valamit a végén érezni. 10+ éve nem futottam ilyen sokat, kíváncsi voltam, hogy hogyan reagál majd a testem 15-16 kilométer tájékán. Az utolsó kört 5:20-as kilométer átlaggal mentem (154-es pulzussal). Tudtam volna az utolsó 2-3 kilométeren még ráerősíteni, de nem akartam, elvégre ez csak edzés volt, maradt a stabil tempó.

Margitsziget futás
Edzés eredmény

Végül lefutottam a három kört, összesen 87 perc alatt, ami kilométerben 15,86-ra jött ki. Ez időben és kilométerben is az eddigi leghosszabb futásom, amióta újra kezdtem (10+ éve). 10 kilométernél 55:20 volt az időm (a Spar Maraton Fesztiválon 53:20, ezt biztos megdöntöttem volna, ha akarom), 14 kilométernél (ami elvileg a jövő hétvégi siófoki harmadmaraton lesz) pont 77 percnél jártam (1 óra 17 perc). Szívesen kitűzném célnak az 1 óra 15 percet a hétvégére, de ezt most úgy gondolom, hogy 95%-ra simán meg tudom futni. Az 1 óra 10 perc viszont túl ambiciózusnak tűnik, talán nem annyira reális. Persze tudom, első harmadmaratonos verseny, ne az időre figyeljek, de hát mit csináljak, ha tudom, hogy a végén úgy is arra fogok majd. 🙂

Összességében nagyon jól esett futni a szigeten. Gyönyörű őszi táj volt, sárgás falevelek, enyhe napsütés, csend. A vége felé persze egyre több futó lett, de még nem volt zavaró. Nagyon szép környezet, természetesen nem lehet összehasonlítani a környékünkön történő háztömbök között futással. Ami még jó, hogy itt három kör az majdnem 16 kilométer. A háztömbök között a “pályám” egy kilométeres, azaz hasonló távhoz 16 kört kell futnom, ami kicsit unalmasabb.

Futás a Margitszigeten
Őszi táj a Margitszigeten

Bár továbbra is aszfalton szeretnék edzeni és azt sem fogom feladni, hogy a háztömbünk a kijárati ajtónál kezdődik (nem kell utazni a futáshoz), de biztosan ki fogok még jönni ide a Szigetre is, ha máskor nem, hétvégenként.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük