Három hónap a Berlin Maratonig – hol tartok?

Pontosan három hónap van hátra a szeptember 16-i berlini maratonig. Ez már olyan időtáv, ami belátható, nem csak majd egyszer valamikor a távoli jövőben lesz. Tudom, hogy három hónap gyorsan elrepül majd. Az ilyen kerek időpontok alkalmával azért átgondolja az ember, hogy hol is tart, mivel hogy halad, hol vannak esetleg lemaradásai, képes lesz-e egyáltalán elérni a kitűzött célt.

Futó edzések

Ami a konkrét edzéseket illeti, becsülettel csinálom őket. Idén február elején volt egy hosszabb betegségem, illetve tavaly év végén és idén áprilisban egy-egy sérülésem (vádli izomhúzódás és combhajlító izomhúzódás), de ezeket az időszakokat leszámítva mindig minden edzést megcsináltam az utasításoknak megfelelően, egyet sem hagytam ki, nem lazsáltam el, nem csaltam el. Ez általában így heti négy futást jelent, egy hétvégi hosszút, egy rövid átmozgatót, és két normál (1-1.5 órás, intenzív, iramos) edzést.

Persze minden edzés más, más a feladat, a résztávok, a tempók. A külső körülmények (helyszín, időjárás) is folyamatosan változnak, ezért nagyon nehéz objektíven lemérni a fejlődést, hogy hol is tartok. Nyilván tudom, érzem, hogy jobb vagyok, mint fél éve vagy három hónapja, de nehéz összefüggésbe helyezni, főleg a három és fél órásra megálmodott maratoni célidővel. Mondjuk ezzel úgy vagyok, hogy ezért van edzőm, Marci majd figyel ezekre, az én dolgom az edzések minél pontosabb kivitelezése.

Amivel kicsit csalódott vagyok, azok a hosszú távú futások. Háromszor futottam eddig 25 kilométert, és egyik sem sikerült igazán jól. És hol van ez még a 42 kilométertől? Hosszabbat egyelőre még nem futottam. Persze fogok majd, Marci jelezte, hogy valahol 30-35 környékén lesz majd a maximum. De ahogy írtam, egyelőre a 25-ök sem úgy sikerültek, ahogy megálmodtam őket, és ez azért egy kicsit elbizonytalanít.

Harmat-Szabó Gábor
Még anno egy téli edzés a Margit-szigeten.

Versenyek

Összesen már 9 versenyen voltam, 3 db 10 km, 1 db 12 km, 3 db félmaraton, 1 db 25 km és az Ultrabalaton, ahol három részletbe futottam 38 kilométert. 10 kilométeren a legjobb időm 44:44 (Zúzmara), félmaratonon 1:42:24 (Prágában). A 10 km-rel nagyon elégedett vagyok, az nagyon jól sikerült akkor. A félmaratonnal már kevésbé, mert nem sikerült 1 óra 40 perc alá kerülnöm.

Ami egy kicsit zavar, hogy elvileg nem nagyon lesz már több versenyem a maratonokig. Ugyan jelentkeztem július közepére a Skanzenfutásra, de egyrészt az EFOTT hetének vasárnapján lesz (ahova tervezek menni egy-két napra), másrészt július közepén. Azt már eldöntöttem, hogy ha 35 fok lesz, akkor biztosan kihagyom, nem ér annyit.

Egyszer pedig jó lenne még megfutni az 1 óra 40 perces félmaratont, mert szerintem megtudom, úgy érzem, hogy simán képes vagyok rá. Lelkileg sokat jelentene, ha meglenne. Marcival abban maradtunk, hogy lehet, hogy egy edzésen nekimegyek.

Prága félmaraton cél
A prágai félmaraton befutója után.

Frissítések

Szép lassan jöttem rá, hogy a frissítés fontos és szükséges, akár edzés, akár verseny közben. Persze tudtam, hogy az, én is olvastam róla, de mégis ki kellett tapasztalnom. Persze 10 kilométert simán le tudok futni nélküle, de egy félmaratonon már tudatosan megállok minden frissítő pontnál, még az elsőnél is. Először a víz vált be, azt iszom az elejétől. Versenyeken a táv vége felé beleiszom az izotóniás italokba is. A banán és egyéb szilárd dolgok egyelőre nem jöttek be, valahogy futás közben, nagy tempónál, amikor lélegezni is nehéz, nem túl komfortos enni számomra.

Most már a hétvégi hosszabb futásokra is úgy indulok, hogy viszek magammal vizet, vagy olyan helyre megyek, ahol tudom, hogy meg tudok állni inni menet közben pár kortyra.

Nemrég ajánlotta Marci, hogy – főleg a nyári nagy melegben és a hosszabb távok esetében – próbáljam meg a sótablettát. Most rendeltem egy dobozzal, így erről nem tudok még beszámolni, de majd meglátom milyen lesz.

Keresztedzések

Amikor még a felkészülés legelején nem volt edzőm, hanem a különféle netes edzésterveket néztem, akkor láttam, hogy vannak napok, amikor keresztedzések vannak beírva egy-egy ilyen online tervbe. El is játszottam a gondolattal, hogy milyen jó lesz majd egyszer-egyszer úszni vagy kerékpározni a sok futás mellett. Aztán valahogy ezekből nem lett semmi. Egyrészt Marci sem javasolta (bár nem is ellenezte), másrészt örülök, hogy a futásra tudok időt szakítani, nemhogy még másra is mellette. Szóval a keresztedzéseket teljes mértékben kihagyom. Szerencsére nem érzem úgy, hogy ennek jelentősége lenne, amíg a futáshoz megvan a motivációm, talán nem olyan fontos, hogy úszással vagy kerékpározással kapcsolódjak ki.

Törzserősítés

Amilyen lelkiismeretesen és kitartóan csinálom a futó edzéseket, sajnos annyira sikerült elhanyagolnom a törzserősítéseket. Pedig tudom, hogy nagyon fontos, ez adja meg az alapokat, csökkenti a sérülések kockázatát, tudja növelni a sebességet. Mégis, olyan nehezen veszem rá magam…

A futó edzések az első számú prioritás, arra mindig nagyon odafigyelek. Valahogy ezekre az otthon végzendő törzserősítő edzésekre nem jut annyi figyelem. Tudom, hogy kell, de reggel miattuk nem kelek fel korábban. Munka után első a család, utána vacsora, ami után nem szívesen tornázik rögtön az ember. Az esti fürdés után meg újra nem. Valahogy eltelik a nap, és nincs rá lehetőség, nem épült be az életembe. Ráadásul az is igaz, hogy ha van valami extra programom, akkor az igyekszem olyan napokra szervezni, amikor nincs futás (azaz erősítenem kéne).

Nyilván ez kifogás csak, de eddig nem tudtam jobban rávenni magam. Viszont tudom, hogy nagyon fontos, a futás után a második legfontosabb a sorban (szerintem fontosabb, mint a táplálkozás mondjuk). Szóval elhatároztam, hogy a hátra lévő három hónapban erre sokkal jobban odafigyelek és legalább hetente két nap (a háromból, amikor nincs futás) fogok 10-15 percet törzs erősíteni.

Hengerezés

A hengerezés számomra az egyik legnagyobb meglepetés volt a futásban. Persze most már komikusan hangzik, de emlékszem, hogy mennyire meglepődtem rajta, amikor először hallottam. Azt sem tudtam, hogy ilyen létezik, hogy a futáshoz köze van, az pedig tényleg az év meglepetése volt számomra. Viszont mostanára ha nem is mesterévé, de rendszeres használójává váltam.

Először csak azért kezdtem el hengerezni, mert a teljesítménydiagnosztikán javasolták. Futás közben magas tempónál, a nagy erőfeszítés miatt befelé rántottam a térdem. Azóta megtanultam, hogy ez az iliotibialis szalag hengerezésével elkerülhető, azaz lazíthatóak az izmaim. Aztán szép lassan a többi előnyét is megtanultam. A tavaly év végi vádli húzódásom óta minden futás után hengerezem a vádlijaim, az áprilisi combhajlító húzódásom óta pedig azokat is, illetve kiegészítettem még egy-két gyakorlattal. Én a saját káramon tanultam, de talán most már a megfelelő gyakorlatokat végzem. Hengerezés soha nem marad ki futás után.

Nyújtáshoz
Az SMR hengerem

Táplálkozás

Volt egy időszak, talán az elején 2-3 hónap, amikor jobban odafigyeltem arra, hogy mit eszem. Még táplálkozási tanácsadóhoz is fordultam, egy-két hétig jegyzeteltem pontosan a kalóriákat, illetve a legtöbb tanácsát igyekeztem megfogadni. Aztán valahogy szép lassan elhagytam ezeket. Valószínűleg ez összefügg azzal, hogy a súlyom stabilan beállt 74 kilóra és amiatt már nem volt szükség az nagyon nagy odafigyelésre. Sőt, minél többet futottam, annál inkább ehettem szabadabban bármit, illetve úgy is éreztem, hogy ennem kell, hogy ne fogyjak el teljesen. 🙂

Persze tudom, hogy nem csak a súly miatt, hanem a teljesítmény miatt is figyelnem kéne a tudatosabb étkezésekre. Ugyanakkor valahogy úgy vagyok vele, hogy nem profi sportoló vagyok, nem az olimpián fogok indulni. Nem csak ez az egy célom van az életben, nem csak ez az egy dolog fontos. Azaz nem akarok neki mindent alárendelni, szeretnék azért néha jókat is enni. Ezért egyelőre elengedtem a túlzottan tudatos táplálkozást, bár azért kicsit jobban odafigyelek rá még így is, mint egy éve.

Sporttáplálkozás
Napi fehérje bevitel és a cél (piros vonal) – 2017 végéről.

Körülbelül egy-két hónapja kezdtem el használni a Panhellen termékeit. Régebben kizárólag BCAA-t ettem futás előtt, erre még a dietetikus beszélt rá, győzött meg. De amit használtam az borzasztó ízű volt, nem lehetett elkeverni. Hónapokon át szenvedés volt használni. Sokan sokfélét tanácsoltatok, végül a Panhellen-nél kötöttem ki – nem a reklám miatt írom le, nem fizetnek nekem (sajnos). 🙂 Futás előtt keverek egy italt, illetve futás után egy fehérje italt. Tudom, hogy erről megosztalak a vélemények, én most kipróbálom ezt az utat. Illetve vitaminokat és porcerősítőt szedek még, ez jó pár tabletta naponta. Meglátjuk majd, hogy segítenek-e vagy sem.

Összegzés

Nyolc és fél hónapja futok már, azóta edzek rendszeresen. Ehhez képest a hátralévő három hónap már szinte rövid idő. Biztos, hogy gyorsan el fog telni. Az edzéseket természetesen csinálom továbbra is, igyekszem, ahogy eddig is, mindent beleadni. A törzserősítéseket fogom tudatosabban csinálni, ezt megígérem magamnak. Többet nem vállalok, nem fog beleférni. Aztán meglátjuk, hogy ez mire lesz elég, milyen maraton fog ebből kijönni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük