Tegnap délután a gyönyörű napsütésben nem bírtam tovább ellenállni és kimentem futni egy fél órát. A lábam már sokkal jobban volt, bár egy-két extrém mozdulatnál azért még éreztem, de ez már nem fájdalom volt, inkább csak feszült. Szóval úgy döntöttem, hogy eljött az ideje, hogy megnézzem, vissza tudok-e térni már.
Kaposváron futottam, de most nem autóztam el a futópályáig, egyszerűen csak kiléptem az ajtón és kocogtam egyet. Persze előtte ezúttal nagyon alaposan bemelegítettem. 🙂
Csodás idő volt, sütött a nap, 12 fok, enyhe szellő – azért december 27-én erre gondolom nem számított senki. Nagyon jól esett mozogni egy kicsit. Persze a tempó tényleg nagyon lassú volt, sima kocogás, néha-néha belesétálva. Fél óránál nem mertem többet futni, bár a lábam egész jól bírta.
A sima kocogás jól esett, nem éreztem semmi problémát a lábamban. Azért amikor enyhe emelkedőnek kellett futnom, vagy egy élesebb kanyart kellett bevenni, esetleg csak simán egy kicsit erősebben léptem oda, akkor azért éreztem még a jobb vádlim. Nem fájt, inkább csak feszült.
Futás után most igyekeztem komolyabban nyújtani és hengerezni. Eltelt pár óra, és továbbra is minden rendben volt. Sokat gyógyult már a lában, de azért extrémebb igénybevételkor (mondjuk lépcsőzés vagy erőteljesebb kitámasztás) még érzem a vádlim. Nem fáj, csak feszül és érzem, hogy nincs minden rendben.
A következő napokban biztos pihentetem még a lábam, és kétnaponta kocogok kicsit, hogy azért szokja az igénybevételt is.
