Edzéstervem

Észrevettem, hogy szinte semmit nem írok az edzéseimről. Persze a Facebook-on posztolom ha éppen futok, de azokból maximum csak a helyszín és az időpont, illetve az éppen aktuális hangulatom derül ki. Valahogy beépültek a mindennapjaimba. A New York Maraton sorolás és szervezés, illetve a versenyek és egyéb aktualitások mellett, valahogy nem éreztem úgy, hogy hírértékük lenne.

Pedig jobban belegondolva, ezek az edzések adják a felkészülésem nagyját, ezen szürke hétköznapok sok-sok kilométerei készítenek fel arra, hogy majd le tudjam futni a több, mint 42 kilométert a nagy napon. A sorsolás izgalma, a szervezés nehézségei, vagy a havi egy verseny amire elmegyek, csak az üde színfoltjai a felkészülés hosszú, nehéz és néha unalmas időszakának.

Azt már többször megírtam, hogy a netes edzésprogramokon hamar átlendültem, és többek tanácsára fogadtam egy személyi edzőt. November eleje óta dolgozom Flander Marcival, ami néhány telefonos beszélgetést leszámítva emailes kapcsolattartást jelent. Vasárnaponként kapom tőle a rákövetkező hét edzéstervét, amit a futások után eleinte emailben véleményeztem (hogy hogyan sikerült), majd egy ideje már Strava-n. Marci a visszajelzések alapján (illetve, hogy mi jönne egyébként az edzés ritmusban) a hétvégén újra küldi a következő heti tennivalókat.

Egy héten négy edzés van. Kedden egy stabil, állandó tempóval (általában emelkedőzéssel kiegészített), egy komolyabb résztávos csütörtökön, egy laza futás pénteken és a hosszú futás vasárnap. A kimaradó napokon törzserősítés van előírva (bár az igazat megvallva, ezzel elég hadilábon állok)…

Ez a hetem például úgy néz ki, hogy ma (kedden) kellett futnom egy órát jól eső tempóban (ez nálam olyan 5:30-as kilométer átlagot jelent), benne a vége felé 5 x 40 mp lendületes emelkedőzés felfele. Csütörtökön van a komolyabb résztávos edzés. Ez hol időre, hol távra van. Most éppen 4 km bemelegítés után, 9 kilométer váltogatás úgy, hogy 4 km 400 méter erős – 400 méter könnyű, majd 3 km 300 méter erős – 300 méter könnyű, majd 2 km 200 méter erős – 200 méter könnyű. Itt az erős 4:30 alatti időt jelent, ahol a 300 azért kicsit erősebb, mint a 400, a 200 pedig a 300-nál. A végén még 1 km könnyű, 400 méter nagyon erős (4:00 körül), majd 1.6 km könnyű levezetés. Ez általában a legdurvább edzés számomra, sokkal többet kivesz belőlem, mint a sima hosszú futás. Ráadásul megjegyezni is nehéz a feladatot. 🙂 Pénteken egy könnyű futás van (50 perc), majd vasárnap most 25 kilométer futás egyenletesen (kb 5:30-as tempó alatt), 19-24 kilométerek között lendületesebben.

Nem vagyok a futás szakértője. Tudom, hogy vannak mikro meg makro ciklusok, néha ír is róluk Marci, hogy éppen hol tartunk. Van, hogy egy-egy verseny beleépül az edzéstervbe, van, hogy külön készülünk rá formaidőzítéssel. Amire nagyon figyelek, hogy ha lehet, semmilyen körülmény vagy mentség miatt ne maradjon ki edzés. Talán egyetlen egyszer volt, a mélypontom alatt, hogy megmagyaráztam magamnak, hogy miért nem megyek el futni. Kétszer vétettem edzés tervet (egy másik nap edzését csináltam meg véletlenül, figyelmetlenségből) és egyszer nem tudtam lefutni, ami elő volt írva, csak futottam egy órát. Ezeket leszámítva, most már lassan négy és fél hónapja pontosan követem az edzéstervet, heti négy futással (persze a sérülésem és a betegségem leszámítva). Ez szerintem elég fontos, nálam a futás (edzés) nem kedv vagy hangulat, hanem döntés kérdése.

Futó edzések
Edzések közben

Az edzések nehézségének csak a kisebbik részét adja a fizikai vagy környezeti nehézség. Persze van, hogy kihívás a tempó tartása, nem is mindig sikerül. Vannak jobb és rosszabb napok, van amikor egy könnyebb tempó vagy edzés is nehezemre esik, vagy idő előtt kifulladok. Igyekszem mindig kihozni magamból, ami elő van írva, nem szeretem feladni. Sokan azt tippelik, hogy az időjárási viszonyok jelentik a legnagyobb kihívást. Nekem nem igazán. Persze csípős szélben, -5 fokban vagy szakadó esőben nem esik olyan jól kimenni, de nem is olyan nehéz. Csak el kell dönteni, és onnantól az időjárás változásai inkább csak színesítik az edzéseket. Ugyanez igaz az eltérő napszakokra, a hajnali futásoknak éppen úgy megvan a varázsa, mint a délelőtti vagy délutáni edzéseknek.

Ahogy írtam, a fentiek számomra a könnyebb oldalai a futásoknak. Ami nehezebb, az az edzések normál életembe való beleillesztése. Ez idő és szervezés kérdése. Egy komolyabb edzés kb másfél órás, ami rákészüléssel, beöltözéssel, bemelegítéssel, nyújtással, hengerezéssel, zuhanyzással együtt könnyen két és fél órás lesz. Azért ez sok idő egy átlagos hétköznapot tekintve. Akár reggel (hajnalban) futok munka előtt (az alvásból vagy a munkából véve el időt), vagy késő délután, kora este (a családom elől véve el az időt), mindkét esetben lemondásról és kompromisszumokról van szó.

Már egy jól megtervezett, normál hétköznapi futás is kihívás, hiszen rá kell áldozni azt a két, két és fél órát. Ez nem panaszkodás, hiszen tudtam, hogy ezzel fog járni, mégis nehezebb a mindennapokban megélni. Mindegy, hogy szerdán sokáig dolgoztál vagy meccset nézve söröztél, csütörtökön futás van. Ez vagy korai kelést jelent, vagy munka utáni edzést. De ha van programod munka utánra, akkor marad a korai kelés. Látszólag Te osztod be az időd, de aztán rájössz, hogy elég szűk pályán mozogsz. És akkor még nem beszéltünk a nem normál hétköznapokról, ahol a futócuccot magaddal cipelve kell valahogyan megoldanod az edzést. Öltöztem át már pláza mosdójában, futottam hosszú hétvégés nyaralás alatt, és most a hétvégén egy síközpont mellett is, ahol konkrétan mindenki hülyének nézett.

Valahol olvastam még az elején (ami nekem 2017 szeptembere, októbere), hogy ha komolyan futásra (mondjuk maratoni felkészülésre) adod a fejed, akkor a legfontosabb, hogy a családod ebben támogasson, mert tőlük igényli a legtöbb lemondást és kompromisszumot a felkészülés. Ez tényleg így van, és hálás is vagyok, hogy ebben minden támogatást megkapok elsősorban feleségemtől, Ilditől. Sokat jelent, hogy szabadon futhatok, soha nem kérdezi meg, hogy muszáj-e ma is, vagy nem csinálunk-e helyette valami mást. Nélküle biztosan nem haladnék ilyen jól a felkészüléssel. Külön öröm, hogy végül együtt megyünk New York-ba, ami biztos nem feledteti majd az egész éves felkészülést, de azért remélem, hogy részben igen.

Összességében az én esetemben is valószínűleg igaz, hogy a (remélhető) siker titkát a hosszú időn keresztül, szép csendben, megalkuvás nélkül elvégzett edzésmunka jelenti. Amiben éppen az a nehéz, hogy egy-egy edzés nem tűnik jelentősnek, ám mégis az. Minden egyes edzést úgy tekintek, hogy azon múlik a novemberi sikerem. A kulcs éppen ez, úgy érzem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Verified by MonsterInsights