6 hét pihenés

A héten újra edzésbe álltam, véget ért a New York Maraton után kapott néhány hetes pihenőm. Több, mint egy év szinte folyamatos edzés és futás után furcsa, de jól eső volt ez az időszak. Marci elsősorban a mentális pihenés és feltöltődés miatt írta elő a futásmentes időszakot, amit persze rám jellemző módon nem sikerült teljesen futás nélkül lehoznom. Sőt, félmaratonon és 10 kilométeren is futottam egy-egy PB-t versenyen. 🙂 De ne szaladjunk ennyire előre.

Eleinte kicsit furcsálltam, hogy Marci pihenésre kért, mert még élénken élt bennem, hogy tavaly egy sérülés majd egy betegség miatti egy-két hetes kihagyások után azért visszaesett a formám. Abban már New York előtt is biztos voltam, hogy nem fogom abbahagyni a futást, és bár akkor még nem tudtam, hogy pontosan mely versenyeket, de azt igen, hogy 2019-ben futok majd még a hat Major maratonból egyet-kettőt – szóval nem értettem, hogy miért kéne pihennem. De persze nem én vagyok az edző, én csak betartom az utasításokat, előírásokat, így kezdetét vette a pihenő.

Nem volt tilos futnom, Marci csak annyit mondott, hogy nem ír edzéstervet, de ha van kedvem mozogni, akkor nyugodtan menjek. Maga a pihenés egyébként nem is volt olyan rossz, mint először gondoltam. 🙂 A forma visszaesést teljesen el tudtam felejteni, teljes mértékben azonosultam a céllal: a lelki feltöltődéssel. A futás persze hiányzott, de a hajnali kelések vagy a késő esti, munka utáni edzések már nem annyira. Az sem hiányzott, hogy egész nap azon agyaljak, hogy aznap vagy másnap vajon mikor és hova fog beférni a futás, korán feküdjek-e, hogy másnap tudjak hajnalban futni, vagy lesz-e lehetőségem egy esti programra vagy edzenem kell. Szóval míg maga a futás hiányzott, az azzal járó lemondás, szervezés, stressz természetesen nem.

Heti egyszer azért elmentem futni, jellemzően hétvégén, vagy amikor egy kicsit több időm volt. Azt már korábban megbeszéltük Marcival, hogy a siófoki félmaratonra és a szegedi 10 kilométeres versenyre elmegyek. Ezeken voltam tavaly is, és a maraton után bevallom kicsit vonzottak is a rövidebb távok. Az már csak hab volt a tortán, hogy mindkét versenyen sikerült nagyon jó időt futnom.

Milyen jó is volt ez az időszak, nem? Edzések nélkül, heti egy-egy jóleső futás, könnyebb tempóban, majd egy félmaraton personal best, pár hétre rá egy 10 km PB. Bárcsak mindig ilyen könnyű lenne a futás, nem? 🙂 Valahogy jó kombinációban állt össze a sok (több mint egy évnyi) elvégzett edzésmunka és a pár hét pihenő. A formám nem hogy nem esett vissza, hanem kifejezetten rápihenten tudtam versenyezni. Szóval végül jó volt ez az időszak. Kár, hogy ezt tényleg csak pár hétig lehet tartani, mert hosszú távon edzések nélkül nem lesznek jó versenyek sem, azt tudjuk. 🙂

A héten újra edzésbe álltam, kedd este munka után a hidegben, hóban kezdhettem meg az alapozást. És bár a tegnapi futást az enyhe vádli húzódásom miatt a biztonság kedvéért még inkább kihagytam, de most már végérvényesen elindult az új szezon. Még nem állt 100%-ban össze a versenytervem 2019-re, de most egy ideig még úgy is az alapozás lesz a fókuszban, újra meg kell szoknom a heti 3-4 edzést. Bizonyos szempontból hiányzott már, de azért jó volt ez a hat hét is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük